Tisztelt Szerkesztőség!
Elgondolkoztam K. A. Vezető muszlimok című cikkén (2008/31. szám). Megtudtam, hogy a Foreign Affairs által megszavaztatott félmillió lapolvasó az emberiségre szellemi alkotásával a legnagyobb hatást gyakorlók listájának az élére tíz muszlimot nevezett meg. Közülük ketten vallási vezetők, egy pedig bankár, akinek nevével már találkoztam a sajtóban.
A cikkből kiderül, hogy többek szerint létrejövőben van egy „davosi kultúra”, amely hasonlóan a svájci világgazdasági találkozón megismerkedők köréhez, amolyan értelmiségi kapcsolatrendszert hoz létre. De kiderül a cikkből az is, hogy a kultúrák közötti kapcsolat bizonyos szinten megreked, hiszen egy európai például képtelen átérezni az iszlám családmodellt, viszont egy muzulmán nem látja be, hogy miért ne legyen szerepe az egyháznak az államigazgatásban.
Utóbbi megállapításhoz kapcsolódva, különös tekintettel arra, hogy a lista élén két iszlám egyházi személyiség neve áll, hozzájuk intézem a kérdést: valóban összeegyeztethetők-e az iszlám hittel az öngyilkos merényletek, amelyek egyre gyakrabban fordulnak elő az iszlám világban? Ha igen, akkor megkérdőjelezhető Törökországnak, ennek a közel százszázalékos iszlám többségű államnak az EU-hoz való csatlakozása.
Eddig még sehol sem olvastam vagy hallottam olyan nyilatkozatot felelős iszlám hitű személy részéről, amely arra hivatkozna, hogy a Korán tanítása tiltja az ilyen, az esetek többségében zsidó, arab, indiai, olykor európai és amerikai (lásd szeptember 11.) civilek életét kioltó akciókat.
Olyanoktól sem, akik elítélik az ilyen cselekményeket.
Szívélyes üdvözlettel:
Del Medico Imre
Budapest
