Tippek-trükkök BKV-sofőröknek és szakszervezetiseknek
1993-ban és 2005-ben San Francisco-ban ellenállás bontakozott ki a tömegközlekedés jegyárainak emelése kapcsán. Az akció antikapitalistának indult, de beolvadt a rendszerbe - fogalmazott az Indymedia alternatív portál. Igaz, hogy ennek már több éve, de talán tanulságokkal szolgálhat ha a jelenlegi, budapesti sztrájkot szeretnénk értelmezni, esetleg továbbgondolni.
San Francisco-ban a (Municipal után Muni-nak becézett) tömegközlekedés (6 metróvonal, amelynek csak egy része megy a föld alatt, 16 troli- és 54 autóbuszvonal és néhány egyéb – pl. villamos- vonal) – más közszolgáltatásokhoz hasonlóan – alulfinanszírozott. Hogy a rossz pénzügyi helyzeten enyhítsenek (57 millió dollár volt a hiány), 2003-ban 25%-os áremelést hajtottak végre. Azonban ez nem volt elég, 2005 márciusában napvilágot láttak azok a tervek, melyek szerint szeptember elsejétől újabb 20%-kal emelnék a viteldíjakat (a kedvezménnyel utazó gyerekeknek, öregeknek és rokkantaknak pedig több mint 40%-kal), emellett járatcsökkentést hajtanának végre. Nem meglepő módon, ez együtt járna sok buszsofőr és más dolgozó kirúgásával, a munkaintenzitás növelésével.
Válaszul magukat anti-autoriternek, anarchistának valló aktivisták egy, kb. húsz főből álló csoportja kezdeményezett egy nagyméretű (természetesen illegális) akciót „társadalmi sztrájk” néven. A tervek szerint az áremelés napjától a sofőrök és az utasok is részt vettek volna az akcióban: az utasok nem vesznek jegyet, a sofőrök pedig hagyják az utasokat ingyen utazni, de továbbra is működtetik a járatokat, így a jegyrendszer összeomlik - írta le az Indymedia alternatív portál.
Mindenki jól jár, kivéve a tulajdonosok
A terv nem saját ötlet volt, a világ más részein már lezajlott küzdelmekről mintázták. A franciaországi Nantesben is hasonló sztrájk zajlott 1978-ban: ahelyett, hogy abbahagyták volna a munkát, egyszerűen nem szedték be a díjakat. Az utóbbi években is voltak efféle megmozdulások pl. Torinóban, Szöulban, Hannoverben, Montrealban, az Alabamai Birminghamben. 1987-ben a francia vasutasok terjesztettek szórólapokat, amelyeken arra szólították fel az utasokat, hogy ne vegyenek jegyet. A szokványos sztrájk esetében sok utas dühe a sztrájkolók ellen irányul, mivel a sztrájk miatt nem jutnak el oda, ahová indulnak. Ez a forma viszont szolidaritást generál a sofőrök és az utasok között, végeredményben mindenki jól jár, csak a tulajdonosok esnek el a bevételtől.
A tevékenységet „self-reduction”-nak nevezték el, arra utalva, hogy az árak a nullára csökkennek, miközben hivatalosan emelkedtek. San Francisco-ban már 1993-ban volt egy ilyen akció, amikor a hatóságok megkísérelték 25%-kal emelni az árakat.
Ha kíváncsi, hogyan sztrájkoltak a san fransisco-i buszsofőrök, olvassa el a teljes cikket az
Indymedián!
