Teret neveznének el a főpolgármesterről

Dagmar Koller, Zilk özvegye, az ismert színésznő az Albertina teret javasolja. Az Opera mögött, a palotamúzeum bejáratánál lévő térhez különleges kapcsolat fűzi az egykori polgármestert. Az ő megrendelésére készítette el Alfred Hrdlicka szobrászművész a fasizmus áldozatainak emlékművét, amelyet 1988-ban állítottak fel itt. Ezen a helyen állt a Philipp Hof, amelynek pincéjében az 1945. március 12-i bombázásban százak haltak meg.

Zilk özvegye számára a vitáknál és bírálatoknál sokkal fontosabb, hogy addig a háború, a fasizmus áldozatainak semmilyen emlékműve nem volt Bécsben, s az akkori polgármester múlhatatlan érdeme e hiány pótlása.

Nem mindenki ért egyet a helyválasztással. Ursula Stenzel, a belváros előjárója szerint a Rathausplatz - a Városháza előtti tér- lenne a megfelelő, amit viszont az özvegy erősen vitat. Azzal érvel, hogy a Rathausplatz ezen a néven vált nemzetközileg is ismertté, hiszen az itteni rendezvények közül több - a karácsonyi vásár, a nyári filmfesztivál - külföldiek ezreit vonzza. A vita hevében már Dagmar Koller feltűnési vággyal vádolta Ursula Stenzelt, és kilátásba helyezte, hogy ha nem az ő terve valósul meg, a sajtó és a közvélemény segítségét kéri.

Bécsben viszonylag ritkán neveznek át közterületet, az időközben elhunyt nagyságoknak inkább új városrészekben biztosítanak utcát, teret. Praktikus okok is közrejátszanak ebben a szokásban: nem kellemes, ha címek százait kell megváltoztatni. Az Albertinaplatz ilyen szempontból alkalmas az átnevezésre – egyetlen ház kapuja sem nyílik a térre.

Bécs rohamosan terjeszkedik, s külsőbb kerületekben van már terv új nevekre: lesz például Billy Wilder utca, Teddy Kollek sétány, Maria Schell utca. A Zilk térnek azonban kétségkívül a belvárosban a helye: a tavaly október végén elhunyt egykori polgármester egész felnőtt életében ebben a kerületben lakott.

Népszerűségéhez nem fér kétség, még ha esetleg túlzás is, amit mondanak. Hogy tudniillik polgármestersége idején Zilk a főváros akkor 1,7 millió lakosából egymillióval tegeződött. A jó humorú, jó beszélőkéjű férfiút városa minden rezdülése érdekelte, polgármestersége tíz éve alatt óriási volt itt a fejlődés.

Zilk meggyőződéses szociáldemokrata és antifasiszta volt, a rasszizmust elítélő nézetei miatt 1993-ban egyik célpontja lett a levélbomba-merényletnek. A gyilkos küldemény kinyitásakor balkeze összeroncsolódott, élet és halál között lebegett napokig. Az orvosi bravúr megmentette kézfejét - két ujj nélkül -, de a fájdalmak élete végéig elkísérték.

Az 1927-es születésű Zilk pedagógus diplomával az osztrák televíziónál az ifjúsági adások felelőseként kezdte pályáját. Kényes témákhoz is nyúlt, Ausztria és a fasizmus kapcsolatához. Az 1964-es élő beszélgetés a cseh televízió elnökével a kelet-nyugati párbeszéd első megnyilvánulása volt. Később is kapcsolatban állt Kelet-Európa és Magyarország demokratikus ellenzékével. 1967-től csaknem tíz éven át az ORF programigazgatója volt; tévés karrierjét a politika kedvéért adta fel. 1979-ben a bécsi tartományi kormány kulturális tanácsnoka lett, majd 1984-től a város polgármestere.

Szabadkőműves volt és az SPÖ erős embere, akinek szavára élete utolsó pillanatáig hallgattak. Pedig soha nem tartotta be a "pártfegyelmet", talán ez is növelte népszerűségét. Nem volt híve Jörg Haider teljes kirekesztésének, kapcsolatban állt vele, elismerte erényeit.

Ő maga legnagyobb vereségei közé sorolta, hogy a bécsiek leszavazták a Budapesttel közös Világkiállítást, majd hogy az 1994-es helyhatósági választáson a bécsi SPÖ elvesztette abszolút többségét. Ez sok volt: 1995-ben átadta a város vezetését az általa utóddá kinevezett Michael Häuplnak, aki azóta több választáson nyerte el újra és újra a megbízatást.

Élete utolsó éveiben betegeskedett - dialízisre szorult, és szívelégtelenséggel többször volt kórházban, de ennek ellenére mindvégig aktívan részt vett a közéletben. A Neue Kronen Zeitung ombudsmanjaként az olvasók panaszaival foglalkozott, az ORF-ben állandó beszélgető műsora volt, s feleségével sűrűn megjelent társasági eseményeken is. Nincs ma olyan bécsi polgár, aki ne helyeselné, hogy közterületet nevezzenek el róla.

További osztrák témájú cikkekért látogasson el a