Tények és titkok

Új az, hogy egy tekintélyes hetilap szenzációként közli: három Delfin típusú tengeralattjárót, amelyet a németek fegyver nélkül szállítottak Izraelnek, titokban ott atomrakétákkal szereltek fel. Viszont nem új, hogy Izraelnek van atomfegyvere. Ezt ugyan hivatalosan soha nem erősítették meg, de nem is tagadták. Katonai, diplomáciai és a tárggyal foglalkozó tudományos körökben Washingtontól Moszkván át Pekingig még az Izraelben tárolt atomtöltetek számát is tudni vélik.

Az sem új, hogy a németek fegyvert szállítanak Izraelnek, hiszen már a hatvanas évek óta teszik ezt. A szóban forgó tengeralattjárókra sem titokban kötötték a szerződést. 2005-ben a szociáldemokrata–zöld koalíciós kormány – kancellár: Gerhard Schröder, külügyminiszter: Joschka Fischer – kötött szerződést hat Delfin típusú tengeralattjáró szállítására. Eddig már hármat átadtak, az utolsó szállítását 2017-re tervezik. Felszerelésüket atomrakétákkal csak olyan értelemben lehet titkosnak nevezni, hogy valóban nem hívtak össze sajtókonferenciát ennek közzétételére. De anélkül is feltételezhető volt – mondta a ZDF televízió katonai szakértője –, hogy nem csúzlival, hanem modern fegyverekkel fogják felszerelni a Delfineket. A konzervatív Die Welt ezek után azzal vádolja a Der Spiegelt, hogy féligazságokból kreált szenzációt. Hogy a féligazság is tartalmaz-e közlésre méltó információt, vitassák meg egymás között a németek.

Viszont vitathatatlan, hogy a Delfin a világ legmodernebb konvencionális, elektromos meghajtású tengeralattjárója. És a szerződés szerint a németek fegyverek nélkül szállítják Izraelbe. „Az, hogy ott milyen rakétákkal szerelik fel a tengeralattjárókat, kizárólag az izraeli kormány hatáskörébe tartozik” – válaszolta újságírói kérdésre a német kormány szóvivője.

Bár a jeruzsálemi kormány nem nyilatkozott a tengeralattjárók fegyverzetéről, nyugati katonai körökben biztosra veszik, hogy az atomrakétákról szóló hír igaz. Izraelnek ugyanis létszükséglete, hogy legyenek olyan fegyverei, amelyek elrettentik az ellenséget az elsődleges atomtámadástól. Az atomrakétákkal felszerelt tengeralattjárókat „másodcsapású” fegyverhordozónak nevezik. Annak az országnak, amely atombombával tervezi megtámadni Izraelt, tudnia kell – ez az üzenet –, hogy valahol a tenger mélyén rakéták várnak kilövésre olyan hordozók fedélzetén, amelyek pillanatnyi állomáshelye megállapíthatatlan, de rakétáik alkalmasak a támadó ország megsemmisítésére akár abban az esetben is, ha az esetleg már porrá atombombázta Izraelt.

Három háború

Ennek a csapásnak-visszacsapásnak még a leírása is borzalmas, de logikailag az atomfegyverek felhalmozásának filozófiáján alapul. A két szuperhatalom azért gyártott annak idején atombombát, hogy elriassza egyik a másikat a sajátjának a bevetésétől.

Ezt hívták atomegyensúlynak. Izrael most ezt a taktikát alkalmazza atomrakétákkal felszerelt tengeralattjáróival. Ezzel kényszeríti megfontoltságra azokat az ellenséges politikusokat, akik esetleg atomtámadást terveznek Izrael ellen.

Az Izrael és a német kormány közötti szerződés bírálói emlékeztetnek arra, hogy a Bundestag 2000-ben olyan határozatot hozott, amely megtiltja a fegyverszállítást olyan országba, amely konfliktusban áll egy másikkal, vagy ahol fennáll a veszélye nyílt ellenségeskedés kitörésének. Ez igaz. De a német kormányok ezt a tilalmat soha nem vonatkoztatták Izraelre. Véleményük szerint országuk viszonya Izraelhez különbözik minden más állammal való kapcsolattól. A holokauszt miatt felelősnek érzik magukat a zsidó állam biztonságáért.

Angela Merkel az ENSZ-közgyűlés előtt öt éve ezt így fogalmazta meg: „Minden kancellár elődöm tudatában volt annak a különleges történelmi felelősségnek, amely Németországot Izrael egzisztenciája ügyében kötelezi. Ezt a történelmi felelősséget határozottan vallom magam is. Ez országom államrezonjának része.” A kancellár asszony szinte szó szerint ugyanezt mondta két hónappal ezelőtt Brüsszelben, az EU csúcskonferenciáján. „Ennek a felelősségvállalásnak része a tengeralattjárók szállítása is Izraelbe” – jelentette ki minap Steffen Seibert, a berlini kormány szóvivője.

Függetlenül attól, hogy az Izraelnek szállított tengeralattjárók körüli vitát egy tőle szokatlan, féligazságon alapuló jelentéssel robbantotta ki a Der Spiegel, ez jó alkalom arra, hogy a németek ismét hitet tegyenek Izrael iránti elkötelezettségük mellett. Ezt a népet szörnyű történelmi bűn terheli. Hetven évvel ezelőtt megpróbálta kiirtani a zsidóságot. Ennek a bűnnek tudatában van a mai generáció is. De nemcsak tudatában van: Európában egyetlenként igyekszik szembenézni szörnyű múltjával. Más népek ezt – legyen az kollaboráció a nácikkal, szerepvállalás a kommunista rendszerekben vagy a gyarmatosító múlt – jószerével meg sem próbálják, vagy még büszkék is rá. A németek ma, elődeik bűnét vállalva, felelősnek érzik magukat Izrael létéért.

Ezt a gesztust Izrael földrajzi helyzete, a körülötte folyó fegyveres összecsapások, az országot nyíltan elpusztítással fenyegető nyilatkozatok is igazolják. A zsidó állam megalapítása óta három háborúban küzdött szomszédjaival fennmaradásáért. Megtanulta, hogy végső soron csak saját erejében bízhat. A térségben nem enyhült a feszültség. Méltányosnak tűnik, hogy igyekszik felvértezni magát egy negyedik, létére törő támadás ellen. És méltányos az is, hogy azok a németek, akiknek elődei ki akarták irtani ezt a népet, segítsék a védekezésben. Nevezzék ezt a magatartást a politikában államrezonnak vagy egyszerűbben az ország külpolitikája meghatározó elemének, Berlinben tudják: tettek híján a legszebb együtt érző nyilatkozat is üres frázis csupán. Egy ilyen tett a tengeralattjárók szállítása.

Strauss és a gránát

És még egy szót a vitát kirobbantó Der Spiegel-cikkről. Annak ellenére, hogy a kiinduló pontja féligazság, rengeteg adatot, háttér-információt tartalmaz, és még szórakoztató is. Megtűzdelve olyan sztorikkal, mint például, hogyan kezdték a németek Izrael támogatását fegyverekkel. A cikk szerint a hatvanas években Franz Josef Strauss, az Adenauer-kormány védelmi minisztere odahajtatott az izraeli képviselet elé Kölnben, és átadott a Moszad összekötő tisztjének egy kabátba csavart tárgyat azzal a megjegyzéssel, hogy „adja oda a fiúknak Tel-Avivban”. A Der Spiegel szerint a kabátban az új, német gyártmányú páncéltörő gránát egy példánya volt...