Tekintélyes NDK-s ellenálló vagy pártkatona?

Az utóbbinak nagyobb esélyei lennének, ha a Balpárt is mellé állna – ám az ehelyett mind hevesebben támadja. Aminek az elnökválasztásnál is fontosabb tanulsága: messze még az idő, amikor a szociáldemokraták s a tőlük balra álló részben utódpárt együtt tud majd működni az országos politikában.

Az egykori NDK-s Gregor Gysi, a Balpárt frakcióvezetője és párttársai „szociális érzéketlensége” és az afganisztáni háború támogatása miatt támadták Gauckot, de sokban túltett rajtuk Oscar Lafontaine, a Balpárt volt elnöke (és korábbi nyugat-német SPD-politikus). Ő azzal a képtelen váddal illette Gauckot, hogy az evangélikus lelkész és egykori polgárjogi harcos „kiegyezett az NDK-rendszerrel és kedvezményeket élvezett.” A Balpárt sok tagja eleve nem szíveli Gauckot, aki disszidens múltja mellett arról nevezetes, hogy megalapította és tíz éven át vezette az NDK-állambiztonság, a hirhedt Stasi iratainak levéltárát – amelynek anyaga régen szabadon hozzáférhető.

A tekintélyes, népszerű 70 éves Gauck országszerte sokak által kedveltebb, mint Christian Wulff, Alsó-Szászország (egyébként sikeres) 50 éves miniszterelnöke. A berlini fal leomlása óta köztiszteletben álló, tekintélyes köztársasági elnökök sorában – Richard von Weizsaecker, Roman Herzog, Johannes Rau, Horst Köhler – sorában csak az SDP-s Rau volt pártpolitikus.

A német államfőt a parlament és a tartományok 622-622 küldöttéből álló testület választja meg. Amennyiben valamelyik jelölt az első fordulóban nem szerez kétharmados többséget, a második szavazásnál már egyszerű többséggel lehet győzni. Wulff eredetileg 20 fő feletti többségre számíthatott – ha jelölő pártjai, a CDU, a CSU és az FDP valamennyi képviselője rá szavaz. Amint azonban kitűnt, a tartományi erőviszonyok módosulása miatt többsége 20 alá olvadhat – ráadásul több FDP-s küldött jelezte, Gauckra szavaz majd.

Miután azonban a Balpárt saját (természetesen esélytelen) jelöltet állított, Gauck így se nagyon reménykedhet a sikerben. Örülnek viszont az SPD vezetői, akik tartottak tőle, hogy a szavazótáborát rendre bővítő Balpárt (amellyel már tartományi gyűlésekben volt és van együtt-kormányzás) a legkésőbb 2013-as parlamenti választáson megkerülhetetlenné válik. A Balpárt jelenlegi politizálása tükrében a baloldal egységes fellépése valószínűtlenebb, mint valaha.

Egyébként változatlanul rejtély, miért mondott le két hete oly váratlanul Horst Köhler. Az államfő, akit zenés katonai tiszteletadással, a századok óta hagyományos "Zapfenstreich"-el búcsúztattak, előtte Angela Merkel és az ország többi vezető politikusa előtt kijelentette: nincs mit hozzáfűznie korábbi lemondási nyilatkozatához. Köhler abban az egy, a németek afganisztáni szerepével kapcsolatos kijelentését ért heves bírálatot hivatalát sértőnek minősítette és azonnal hatállyal visszaadta hivatalát, amelyre egy éve, immár másodszor választották meg, öt évre. Jóllehet Köhler igen népszerű elnök volt, nem csak az őt jelölt polgári pártok, hanem a közvélemény nagy többsége értetlenséggel fogadta a feltehetően sértett hiúságból eredő döntést,.

További írásokat olvashat Németországról a www.ger-mania.hu honlapon