Szűk esztendők
Az orosz GDP növekedéséhez vagy csoda kell, vagy a gazdasági szerkezet átalakítása – állítja a befolyásos moszkvai újság, a Kommerszant. Az orosz közgazdászok már csak azon vitatkoznak, hogy az év második fele a stagnálás vagy a recesszió jegyében zajlik-e az országban. KULCSÁR ISTVÁN írása.
A hanyatlás annál is mellbevágóbb, minthogy Vlagyimir Putyin első elnökségétől, tehát nagyjából 2000-től kezdve megszilárdult a jelcini időszakban még ezer sebből vérző orosz gazdaság. Évről évre növekedett a bruttó nemzeti össztermék, és emelkedett vele együtt a lakosság életszínvonala. Az évtized első hét esztendeje a konjunktúra hét bő esztendeje volt. Bár a 2008-ban kirobbant világválság Oroszországban is alaposan visszavetette a kedvező folyamatokat, azután megkezdődött a kilábalás. Tavalyelőtt és tavaly a GDP ismét 3-4 százalékkal gyarapodott, és Putyin már olyan hat-nyolc éves kifutású tervvel lépett népe elé, amelyben – a hadsereg gyors fejlesztésén túlmenően – igen jelentős infrastrukturális beruházások valósulnak meg, köztük a Moszkva–Kazany-szuperexpressz és a Moszkva körüli második autópálya-körgyűrű építése, a transzszibériai vasút rekonstrukciója.
Az elmúlt hónapokban azonban fokozatosan fény derült arra, hogy az amúgy is alacsony ipari termelékenység, a versenyképesség stagnálása, a változatlan, sőt erősödő kézi vezérlés, a mindinkább elharapódzó korrupció és számos más tényező miatt a nagy lélegzetű tervek alighanem füstbe mennek. A bruttó nemzeti termék negyedévről negyedévre gyorsuló ütemben csökken, holott az eredeti tervek szerint az idén 3,5 százalékkal kellene nőnie. Ezt a célszámot később 2,6, azután 1,8 százalékra módosították, ám ennek a megvalósulása is erősen kétséges. Andrej Klepacs helyettes gazdaságfejlesztési miniszter nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy bár egyes adatok szerint az első félévben a GDP 1,4 százalékkal még nőtt, valójában az orosz gazdaság „nulla növekedést” mutatott fel. Immár két hónapja csökken az ipari termelés, és nő a munkanélküliség. Eközben viszonylag gyorsan növekszik a fogyasztói árindex. Októberben az infláció már 6,3 százalékos volt. Különösen az alapvető élelmiszerek drágulnak. A burgonya ára például októberben 30 százalékkal haladta meg az előző hónapit. Alig vannak új beruházások, a külföldi tőke – az orosz vezetők csábító ígéretei ellenére – valósággal menekül Oroszországból.
A Vedomosztyi című napilapban szeptember végén közzétett cikkében Dmitrij Medvegyev miniszterelnök a beruházásokat szorgalmazta, és korábbi vesszőparipáját, az innovációt sürgette. Írásában ugyan igyekezett a nehézségeket a külső körülményekkel magyarázni, de éreztette, hogy az ország csak akkor juthat ki „a világban kialakult bonyolult gazdasági helyzetből”, ha a hazai vállalkozók jelentős könnyítéseket kapnak, és különösen ha a kis és közepes vállalkozások előnyös hitelekben, állami támogatásban részesülnek. A biztatásnak szánt terjedelmes cikk hangneme végső soron nem túlságosan optimista. Putyin azonban a közelmúltig rendre az „Oroszország jobban teljesít”-szellemben nyilatkozott. Enyhén szólva nem egészen megalapozottan.
Anton Sziluanov pénzügyminiszter a minap kijelentette, hogy a Moszkva–Kazany-expresszvonal (amely pedig Putyin „kedves gyermeke”!) a tervezett határidőre csupán félig készülhet el, arról nem szólva, hogy építésének költségei csak nyolcvankilenc év alatt térülnek meg. Alekszej Uljukajev gazdaságfejlesztési miniszter erre ráduplázott, amikor úgy nyilatkozott, hogy a Moszkva körüli külső autópályagyűrű terve még ennél is kockázatosabb. Az idei költségvetés bevételei (ez megint csak a pénzügyminiszter becslése) a GDP 1,6 százalékát kitevő ezermilliárd rubellel maradhatnak el a tervezettől.
E tények fényében immár Putyin elnök is kénytelen volt felkészíteni a lakosságot a várható megszorításokra. Ugyanakkor nem változnak a technikailag meglehetősen legatyásodott hadsereg fejlesztésére fordítandó óriási kiadások. A Financial Times azt írja, hogy a jelenlegi évtizedben összesen 755 milliárd dollárt költenek erre a célra. Márpedig szinte bizonyosnak mondható, hogy ebből Putyinék nem engednek.
A fegyveres erők modernizálása ugyan a tisztek lakáskörülményeinek, a laktanyák korszerűsítésének, a katonák étkeztetésének, egyenruha-ellátottságának javítását is magában foglalja (még a kapcát is zoknira cserélik!), de az összeg java részét a hadsereg és a haditengerészet átfegyverzésére (a különféle rakétavédelmi rendszerek felújítására, atomerő-meghajtású csapásmérő tengeralattjárók, BMT–72 Terminátor harckocsik, Szu–35 harci repülőgépek beszerzésére) fordítják. Óriási összegeket emésztenek fel a jövő évben Szocsiban sorra kerülő téli olimpia, valamint a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokság infrastrukturális beruházásai és rendezési költségei (a Fekete-tenger melléki városban megrendezendő játékok költségei két és félszeresen felülmúlják a londoni nyári olimpiáét), és mivel ez Putyinék számára presztízskérdés, bizonyosra vehető, hogy ebből sem faragnak le.
Mindezt természetesen valahonnan pótolni kell. Az állam máris rátette a kezét a dolgozók nyugdíjalapjára, amivel a kormány tartalékalapját kívánják gyarapítani. Sokan attól tartanak, hogy a következő években fogyásnak indulnak a büdzsének az egészségügyre és az oktatásra fordítandó tételei, ami már rövid távon is visszaüt, távlatilag pedig az ország egész jövőjét kedvezőtlenül befolyásolja. A kiadások visszafogása érdekében „optimalizálják” (értsd: jelentősen csökkentik) az állami költségvetésből finanszírozott alkalmazottak – pedagógusok, egészségügyi dolgozók, köztisztviselők – számát, a megmaradók bérét pedig befagyasztják. E leépítések, plusz az iparban bekövetkező elbocsátások következtében a munkanélküliség jövőre várhatóan legalább egy százalékponttal növekszik.
Az egész orosz gazdaság helyzete meglepően nagy mértékben függ a szénhidrogének világpiaci árától. 2013–2015-ben ugyanis – állítják a moszkvai Gajdar Gazdaságpolitikai Intézet elemzői – „a kőolaj–földgáz-bevételek teszik ki a szövetségi költségvetés 44-46 százalékát”. Néhány hónappal ezelőtt Moszkvában még reménykedhettek abban, hogy az esetleg a Szuezi-csatorna lezárásához vezető egyiptomi zavargások, valamint a Nyugatnak az egész Közel-Keletet destabilizáló szíriai beavatkozása következtében a kőolaj világpiaci ára a jelenleginek akár csaknem a másfélszeresét, a 150 dollár/hordót is elérheti. A legutóbbi fejlemények nyomán azonban egyelőre semmi sem mutat arra, hogy a közeljövőben jelentősen emelkedne a kőolaj és vele együtt a földgáz ára. Ellenkezőleg, a palaolaj és a palagáz növekvő mértékű kinyerésének köszönhetően középtávon éppenséggel csökkenni fog, talán nem is kevéssel. Akkor pedig az orosz vezetésnek (és persze a népnek is) még nagyobb gondokkal kell szembenéznie.
Mindez alaposan feladja a leckét a még mindig népszerű, de egyre csökkenő támogatottságot felmutató Putyin-rezsimnek, amely már így is mind erőszakosabban lép fel tényleges ellenzékével, az elégedetlenkedőkkel szemben. Most szűk esztendők köszöntenek Oroszországra. Az életszínvonal süllyedése, az életminőség romlása pedig sok politikai rendszert kikezdett már.
