Sztornózott díszpolgárok

Tiszteletbeli polgárjogokkal 1813 óta jutalmazzák Berlinben a legkiválóbb személyiségeket. Conrad Gottlieb Ribbeck esperes vehette át elsőként. Rengeteget tett azért, hogy enyhítse az 1806-tól a napóleoni seregek által elfoglalt város szenvedéseit.

A 19. században főleg nemesek részesültek berlini díszpolgárságban. I. Miklós orosz cártól a tudós Alexander von Humboldtig hosszú és rangos a régi toplista.

Az első nagy törlési hullámra 1948 decemberében került sor a négy megszállási övezetre osztott Berlinben. Adolf Hitlernek, Hermann Göringnek és Joseph Goebelsnek a sztornírozása csak keveseket lepett meg.

A hidegháború, Németország és a romos Spree-parti metropolisz megosztottsága a negyvenes évektől visszatükröződött a magas elismerés osztogatásában-megvonásában is. A berlini fal építője, Ulbricht (1961), a Malter Walternek gúnyolt, kecskeszakállas politikus csupán a szovjet megszállási övezetben lett díszpolgár. S a két német állam újraegyesítését követően, 1992-ben visszavonták a címét.

Négy esztendővel a „szocialista védőfal” felhúzása, és tizenhat évvel az NDK megalapítása után a második világháború befejezésének két évtizedes jubileuma jelentett jó apropót Kelet-Berlinben, hogy tömegesen osztogassák a díszpolgári címet. A főváros hajdani ostromában jeleskedő számos szovjet egyenruhás vendégeskedhetett 1965 tavaszán a DDR fél fővárosában. Köztük Kotikov tábornok, aki Berlin felszabadítása után az orosz zóna katonai parancsnokaként működött 1946-tól, és Konyev, aki szintén Berlin ostromában szerzett érdemeket.

Díszpolgári oklevelet kapott Vaszilij Csujkov is, aki 1949 és 1953 között a frissen alapított Német Demokratikus Köztársaságban „ideiglenesen állomásozó” szovjet csapatok parancsnoka lett. Közös a sorsukban, hogy 1992-ben mindannyiuktól visszavették a tiszteletbeli polgárságot – igaz, ezt már egyikük sem élhette meg.