Szász kontra Tőkés

A felkérés okát, ha közvetve is, magyarázza a Szász és Tőkés között évek óta húzódó, egyre ádázabb háború, amelynek jellegét és intenzitását jól jellemzi a két politikus közelmúltban lezajlott nyilatkozatcsatája. „Az MPP alapító elnöke a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából” – így jellemezte a polgári párti politikust Tőkés.

Az egykori székelyudvarhelyi polgármester – múlt hétig a Magyar Polgári Párt első embere és a Nemzetstratégiai Intézet frissen felkért vezetője – nem maradt adós: leárulózta a Fidesz stratégiai partnerét, Tőkés Lászlót.

Még keveset tudni az új intézet működéséről, de nem sok jóval kecsegtet Szász Jenő személye, ha valóban igaz az expüspök jellemzése róla, miszerint „minden bizonnyal további helyrehozhatatlan károkat fog okozni, és közös dolgaink, a nemzeti tábor sorainak rendezését hosszú időre ellehetetleníti”.

A „nemzeti tábor sorai” valójában évek óta rendezetlenek, és nyílt vagy leplezett konfliktusok bénítják meg az együttműködést. A Fidesz erdélyi előrehaladását, a 2014-es választásra való felkészülést saját emberei és a Fidesz által létrehozott szervezetek szabotálják. Ezzel nyilván nem először néz szembe Orbán Viktor, aki pedig a rendszabályozással, fegyelmezéssel többször kísérletezett.

Szász Jenő volt az első, akitől a miniszterelnök és köre látványosan megvonta a bizalmát, miután 2004-ben a Magyar Polgári Szövetség (a későbbi polgári párt elődje) jelöltjei megbuktak a választásokon. Akkor az MPSZ-t, Szász Jenő szervezetét éppen olyan jelentős mértékben támogatta a Fidesz, mint ahogyan most Tőkés László pártját is kiemelten kezeli. A vereség és a kettős állampolgárságról szóló 2005-ös népszavazás után rövid időre közeledett egymáshoz az RMDSZ és Orbán Viktor pártja. Szász Jenőt pedig, aki az RMDSZ-szel szemben maradt alul, látványosan mellőzték. Ahogy a korabeli sajtóban szerepelt: Orbán selyemzsinórt küldött egykori pártfogoltjának.

Szász azonban nem adta fel, néhány évre háttérbe vonult, és kivárt. Az MPSZ bukása után megalakult polgári pártja, az MPP, majd 2011-ben Tőkés László pártja, az EMNP is, a hét évvel ezelőtti Markó–Orbán-béke pedig végleg megfeneklett. Így idén megint az RMDSZ-szel szemben versenyeztek az erdélyi Fidesz-pártok. S bár két oldalról támadtak, az eredmény majdnem ugyanaz lett, mint 2004-ben. Az önkormányzati választásokon sem Szász, sem Tőkés pártja nem tudott érdemi eredményt elérni, nagyon sok településen az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt egymás esélyeit rontva versengett a szavazatokért. Nem volt példátlan a „nemzeti oldalon” belül a durva ellenkampány sem.

A nyár elejei összecsapást Orbán a jelek szerint bölcsebben kezeli, mint hét évvel ezelőtt. Sem Szász, sem Tőkés nem kapott selyemzsinórt – legalábbis nem olyan teátrális módon, ahogyan 2005-ben, amikor a mai nemzetstratégát eltanácsolták a tusnádi nyári tábor nagyszínpadán való szerepléstől is. A bölcsességre szükség is van: ahogy gyengült a polgári párt Fidesz-kapcsolata, azonnal jelentkezett a Jobbik. Tavaly még úgy tűnt, Orbánéké a Tőkés-féle néppárt, Vonáék pedig megöröklik Szász Jenő szervezetét. S bár megindultak a polgári párt és a Jobbik közötti tárgyalások, hosszú távú együttműködés nem alakult ki. Szász friss kinevezését Vonáék úgy értékelték: az számára a „lelépési pénz”.

Valóban, a pártpolitikai zászló egyelőre Tőkésnek áll. Orbán Viktor minapi marosvásárhelyi látogatása is arra engedett következtetni, az önkormányzati választások kudarca után sem adják fel a reményt. Az EMNP – Fidesz-támogatással – képviselői helyekért indul év végén. Szász Jenőt pedig „felfelé buktatják” a Nemzetstratégiai Intézet kiépítésére és vezetésével való megbízással. Orbán valószínűleg abban bízik, hogy így enyhül a Tőkés és Szász közötti ellentét, megelőzhető, hogy az MPP és az EMNP egymásnak essen. Ha szavazatot nem nyernek is a „nemzeti oldal” kibékítésével, de legalább nem veszítenek a nézeteltérések miatt úgy, ahogyan az a nyári önkormányzati választások során történt.

A Nemzetstratégiai Intézet Szász elképzelései szerint a „magyarság jövőjét tudományos alapon megtervező intézmény” lesz, a kormány háttérintézeteként működik, és a „nemzetpolitikai döntések megalapozásában” vesz részt. Ezeknek pontos tartalmáról, jellegéről egyelőre nem tudni semmit. Ám Szász Jenő „nemzetpolitikai” szerepvállalása eddig is látványos volt. 2004-ben – a választási vereség és a selyemzsinór kézbesítése előtt – Orbán Viktorral együtt avatta fel Székelyudvarhelyen Csaba királyfi és a Vándor székely szoborcsoportját. Idén tavasszal szintén ő vállalt központi szerepet a Nyirő József újratemetésére irányuló kísérletben.

A Nemzetstratégiai Intézet budapesti központtal működik majd, de egy kirendelt irodája lesz Székelyudvarhelyen is, ott végzik majd az „Erdély-specifikus” munkákat. Különösebb érv nincs amellett, hogy miért pont Székelyudvarhelyen, ebben a félreeső kisvárosban kap helyet az iroda, ha csak az nem, hogy Szász Jenő éppen ott él. További érv lehet az is, hogy az utóbbi években már szinte minden erdélyi településen nyílt valami magyar állami támogatással működő intézmény. Az Erdélyi Néppárt holdudvarában, 28 városban működtetett úgynevezett demokrácia-központok mellett (amelyekben a magyar állampolgársági kérelmek adminisztrálása is zajlik) Csíkszeredában konzulátus van, Sepsiszentgyörgyön pedig a bukaresti Magyar Intézet kirendeltsége működik. Erdély teljesen be van hálózva, így a Nemzetstratégiai Intézet már „alig fér a térképre”.

Nehéz megmondani, hogy Orbán emberei valóban jól laknak-e most az újabb támogatások és kinevezések révén. Tőkés Lászlóhoz hasonlóan Szász Jenő neve is többször felmerült pénzügyi botrányokban, vitákban. 2004-ben a határon túli támogatásokat koordináló Illyés Alapítvány indított eljárást a Szász Jenő által vezetett Székelyudvarhelyért Alapítvány ellen, mert a gyanú szerint a szervezet nem rendeltetésszerűen használta fel a számára kiutalt majdnem negyvenmillió forintnyi támogatást. Két évvel később a székelyudvarhelyi árvízkárosultak számára küldött magyarországi segélyek elosztása miatt robbant ki botrány, a vádak szerint csupán a pénzek felével számolt el Szász Jenő.

Nehéz megjósolni, hogy a Fidesz nyerhet-e szatellitpártjaival és -intézményeivel Erdélyben választásokat. Ami most zajlik – Szász és Tőkés békítése, a stratégiai intézet létrehozása –, nem biztos, hogy hasznot hoz. De a kármentéshez mindenképp hozzájárul: Orbán bőkezűen támogatott emberei ebben a felállásban legalább egymást nem gyengítik.