Szakítanának az álszent szabályozással – Írországban népszavazást tartanak az abortuszról

A kétezres évek elején Strasbourgban, az Európa Tanács ülésén megkeresett a Vatikánt képviselő küldött. A pápai államnak Szentszék néven megfigyelői státusa van az Európai Unióval össze nem tévesztendő, minden európai államot képviselő testületben. A szentszéki diplomata ír pap volt, s mint elmondta, strasbourgi missziója előtt polgárháború sújtotta afrikai országokban szolgált. Velem mint katolikus vallású képviselővel kezdeményezett egy beszélgetést. Azzal kezdte, hogy néhány, etikai jellegű parlamenti döntés ügyében szeretné megtudni a véleményemet. Mivel az akkori Orbán-kormány feszegetni kezdte az abortusz megszigorításának a kérdését, megkérdeztem tőle, hogy az abortuszra gondol-e.

Erre az okos és világi ügyekben jártas papok jellegzetes mosolyával azt felelte, hogy nem, mert az abortusz ügyében egységes európai tilalmat már úgysem lehetne bevezetni.

Az egyház energiáit olyan ügyekre kell koncentrálni, amelyekben lehetőség van eredményt elérni. Ő az eutanáziát látja ilyennek, annak engedélyezése ellen szeretne lobbizni az Európa Tanácsban.

Az atya hazájában, Írországban viszont a katolikus egyház mindeddig sikeresen ellenállt az abortusz engedélyezésének. Illetve csak az anya életét veszélyeztető terhességet lehet megszakítani, aminek a megállapítása nem megy könnyen.

Előfordult, hogy a szülésre kényszerített nő belehalt a kockázatba, amelytől félt, de orvosilag nem igazolták.

Ennél szigorúbb, mindenfajta abortuszt tiltó törvények csak Máltán és Vatikán Államban vannak érvényben, de ez utóbbiban nemigen élnek szülni vágyó nők. Észak-Írországban az Ír Köztársasághoz hasonlóan csak az anya életét veszélyeztető terhesség megszakítását engedélyezik. Három uniós tagállamban, Nagy-Britanniában, Lengyelországban és Finnországban az anya életét, egészségét, szociális helyzetét veszélyeztető esetben lehet kérni az abortuszt, és a lengyel kormány ezen is szigorítani készül. Az összes többi EU-tagállamban, esetenként konzultáció után, a nő kérésére különösebb indoklás nélkül megszakítják a terhességet. Ugyanez a helyzet a tagjelölt vagy arra jelentkező balkáni országokban is, egyedül két európai miniállamban, Andorrában és San Marinóban van érvényben a jelenlegi, írországihoz hasonló szigorú szabályozás.

Az Ír Köztársaságban az abortusz kérdéséről régóta viták folynak. Jelenleg akkor lehet legálisan megszakítani a terhességet, ha az erőszak vagy vérfertőző kapcsolat révén jött létre, illetve veszélyezteti az anya életét. Legutoljára 2012-ben történt meg, hogy egy beteg nő belehalt a szülésbe az abortusz megtagadása miatt, ráadásul így is halott csecsemőt hozott világra. Ez az eset széles körű tiltakozást váltott ki Írországban és szerte a világon, s újra kiélezte az abortuszról folytatott nyilvános vitát. A katolikus egyház a botrány következtében kijelentette, hogy a magzat életét nem helyezi az anya élete fölé, a kettőt egyformán fontosnak tartja. Ezzel közvetve a konkrét döntést meghozó orvosokra próbálta terelni a felelősséget. Az orvosi szakma viszont azt hangoztatta, hogy a jelenleginél pontosabb törvényi szabályozás kellene annak eldöntésére, hogy az orvosok mikor szakíthatják meg az anya életét veszélyeztető terhességet.

Írországban több esetben is népszavazást kezdeményeztek a jelenlegi, szigorú szabályozás enyhítéséről, de ezt 1983-ban, 1992-ben és 2002-ben elutasította a többség a referendumon. Elsősorban azért, mert a mélyen katolikus hagyományú országban az egyház ellenezte a kezdeményezést. Jó másfél évtizedet kellett várni ahhoz, hogy Leo Varadkar miniszterelnök kormánya ismét népszavazást kezdeményezzen a terhesség megszakításáról. Ezt idén májusban vagy júniusban tartják. Javaslatuk szerint a legtöbb uniós országhoz hasonlóan Írországban is a terhesség tizenkettedik hetéig végre lehetne hajtani az abortuszt.

Az idén negyvenesztendős Varadkar az új típusú jobboldali politikusok jellegzetes példája. Ő Írország eddigi legfiatalabb kormányfője, félig indiai származású, és nyíltan meleg. Ezzel együtt diákkora óta a konzervatív-kereszténydemokrata Fine Gael nevű pártban politizál, egy ideig az Európai Néppárt ifjúsági szervezetének az alelnöke is volt. Gyors karrierjét a jobboldali pártban sem fiatal kora, sem származása és nemi orientációja nem akadályozta, már harminckét évesen miniszteri posztot kapott. 2017 júniusában lett pártelnök és kormányfő, és ősszel máris komoly kihívás elé került a Brexit kapcsán. Ha az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, akkor az Írország és Észak-Írország közti határ egyben uniós határ is lesz, amelyen mind az áruk, mind a személyek mozgását valamiképp szabályozni kell. A londoni kormány kezdetben a szokott lenézéssel kezelte a „szegény szomszéd” ügyét, mire Varadkar bejelentette, hogy a kérdés rendezéséig megvétózza a London és Brüsszel közti Brexit-tárgyalásokat. A Dublinba siető Jean-Claude Juncker azonnal kiállt az írek mellett, és ez meghátrálásra, zavaros magyarázkodásra kényszerítette Theresa May brit kormányfőt.

London megleckéztetése természetesen látványosan megdobta a fiatal politikus népszerűségét, aki személyes ügyének tekinti az abortuszkérdés rendezését is.

Ebben közvetve nyilván segítségére lehet, hogy a 2015-ös népszavazáson az írek imponáló többséggel, 62 százalékkal a melegházasság engedélyezése mellett döntöttek. Dublin katolikus érseke, Diarmuid Martin diplomatikusan úgy kommentálta az eredményt, hogy szerinte melegházasság nélkül is ki lehetne fejezni a homoszexuálisok iránti tiszteletet. De, tette hozzá, így is rengeteg egyenlőtlenség maradt a társadalomban, ezután azokkal kell foglalkozni. Az abortusz ügyében nyilvánvalóan kevésbé lesz engedékeny az egyház, hiszen a magzat életének elvétele súlyosabb etikai dilemmákat vet fel, mint az egynemű párok világi esküvőjének engedélyezése. (Érdekes módon a szintén katolikus Máltán is engedélyezett a melegházasság, míg a terhességmegszakítás minden formája tiltott.) A 2017. áprilisi közvélemény-kutatás adatai szerint az írek 50 százaléka engedélyezné különösebb megkötés nélkül az abortuszt, 33 százaléka nem, és a válaszadók 17 százaléka határozatlan a kérdésben.

A The Guardian szerint a tilalom fenntartása mellett elsősorban a jobboldali hívőket tömörítő laikus katolikus mozgalmak kampányolnak majd, amelyek úgy érzik, hogy ez az utolsó esélyük a több évtizede tartó „liberális társadalmi kurzus” megállítására. Sokan vannak, akik szívesen tágítanák a terhesség megszakításának feltételeit, azaz a nőt veszélyeztető kockázat értelmezését, de elutasítják a kívánság szerinti, indoklás nélküli abortuszt. Varadkar saját pártjában, a Fine Gaelben is vannak, akik ellenzik az abortusz engedélyezését. A pártjában szűk többséggel vezetőnek megválasztott és a Brexit-ügyben mutatott bátorságával népszerűvé vált miniszterelnök így komoly kockázatot vállal a referendummal. Ha azonban győz, akkor sikerül megkoronáznia az ír társadalom „világiasításának” projektjét.

Az abortusz nehéz kérdés, amelyben mindkét oldal mellett súlyos etikai megfontolásokat lehet felhozni. A jelenlegi ír szabályozás mindenképp álszent, hiszen a nőknek törvényes joguk van Nagy-Britanniába utazni a terhesség megszakítására, és ezzel az elmúlt évtizedekben közel százhetvenezer nő élt is.

Ha az igen győz a népszavazáson, akkor azt a szakértők szerint mégsem ennek, hanem inkább a katolikus egyház múltbeli pedofilbotrányainak köszönhetjük. Ezek olyan botránysorozatot váltottak ki, amelyek megnehezítik az egyház mostani kiállását. Varadkar ráadásul úgy tűzte ki a referendum időpontját májusra, hogy az előzze meg Ferenc pápa augusztusban esedékes írországi látogatását. Az abortusz kérdésében a pápa egyszerre hű az egyházi tanításhoz és a megbocsátás elvéhez, súlyos bűnnek tartja, de ugyanakkor megadja a gyóntató papoknak a megbocsátás lehetőségét.