Svábok, szlávok, magyarok
Németország ősszel ünnepli az újraegyesítés 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból közöljük berlini tudósítónk írásainak sorozatát a fővárosról.
Közép-Európa legnagyobb, 3,5 millió lakosú fővárosának vidékén a régészek szerint már a kőkorszak derekán is vadásztak, halásztak. A vizekben, rétekben gazdag sík tájat az időszámítást megelőző évszázadokban sváb törzsek lakták. A keleti germán burgundok a 1. és 3. században voltak honosok errefelé és mintegy másfélezer esztendővel ezelőtt telepedtek meg az első szláv csoportok: a vendek a Spree folyótól az Elbáig kiterjedő területet a 12. századig népesítették be, majd fokozatosan kiszorították őket a későbbi poroszok ősei. A hosszú - gyakorta véres harcokkal járó - szláv uralomra napjainkban is seregnyi földrajzi név utal. A nyelvtudósok úgy vélik, hogy a „Berlin” szó maga is ószláv eredetű, posványos állóvízzel körülölelt szigetet jelent.
A magyarok nyilai
Egy évtizeddel azt követően, hogy a nemcsak nyugatra, de északra is kalandozó magyarok 908-909-ben rátámadtak Szászországra, majd Svábföldre, 919-ben a szászok és a frank feudális urak egy csoportja I. Henrik néven választott királlyá egy ifjú herceget. Ő előbb a sváb és a bajor hatalmasságokkal vívott sikeres küzdelmet: 928-929-ben elfoglalta Brandenburg városát és uralma alá kényszerítette a mai Berlin környékén élt vendeket és ős-szorbokat. I.Henrik erejét bizonyította, hogy 933-ban megtagadta hadisarc fizetését a magyaroknak, de az Odera és Elba folyó közötti lázadozó szlávok leigázása már Aachenben királlyá koronázott fiára, I. Ottóra maradt. Ennek az uralkodónak a nevéhez fűződik a magyarok európai rabló-hadjáratainak vége is: mint a krónikákból emlékezetes, I. Ottó 955 augusztus 8-án a Lech-mezei csatában a német és cseh hadak élén elsöprő győzelmet aratott őseink felett.
Berlin középkori születésnapja
A szlávok és a germánok harca a 12. századig húzódott. Berlinről a 13. századból maradtak ránk a legelső írásos emlékek, midőn I. Johann és II. Ottó őrgrófok a Spree folyó mentén megalapították a mai főváros előtelepüléseit Kölln és ikervárosát Berlint. Bernt Engelmann német történész így írt a város-páros születéséről: „Kölni és más Rajna-vidéki kereskedők alapították… Eleinte raktár- és átrakóhelyek voltak a Spree partján, ahol a legkedvezőbb az átkelés s ahol ez az útvonal keresztezi a Rajna-vidékről Odera-Frankfurtig, Lengyelországig és Oroszországig vezető régi utat.” Engelmann unkájában az amerikai gyarmatosítókhoz hasonlította a rajnai telepeseket: „…Miként a fehér gyarmatosítók mindenféle gúnynevet ötlöttek ki a városaik határán elterülő nyomornegyedek színes bőrű lakóira, úgy nevezték a magukat civilizáltnak tartó berliniek és köllniek a leigázott és kényszerrel megkeresztelt, titokban pedig még pogány szokásaikat ápoló szláv vendeket kutyáknak.”
Egyesül Cölln és Berlin
A korabeli dokumentumok Cöllnről (Ó-Kölln-ről), a mai főváros szerves részéről 1237-ben tettek először említést – ezt a dátumot tekintik a berliniek a település születési évének, noha Berlin neve csupán 1244-es keltezésű okmányokban lelhető fel. A textil -, hal - , tej- , fa- és gabona- kereskedelemben élen járó ikertelepülések, Cölln és Berlin a 14. században olvadtak össze. A Hanza-városok szövetségéhez gazdasági és biztonsági okokból csatlakozó Berlinben gátak, hidak, folyami kikötők, lakóházak épülnek és immár a piacok is hozzátartoznak a falusias jellegének csak lassan búcsút mondó város képéhez. A közlekedési csomóponttá is váló Berlinben a 15. században a történészek becslése szerint, mintegy 10 ezren éltek. (Folytatjuk).
