Strauss-Kahn-ügy: a pszichiáter szemüvegével
Pszichiáterek és médiaszakemberek keresik a magyarázatot, miért okozott földrengésszerű megrázkódtatást a francia közvéleményben az a hír, hogy szexuális erőszak kísérletének vádjával New Yorkban letartóztatták Dominique Strauss-Kahnt, az IMF francia vezérigazgatóját, hazájában a legnépszerűbb baloldali politikust. A nemzetközi botrány nyomán az interneten és a francia médiában a legkülönbözőbb összeesküvés-elméletek terjedtek el, valamennyi közös eleme, hogy a jövő évi elnökválasztás győzelemre esélyes szocialista politikusát ellenérdekelt erők csapdába csalták.
A manipuláció gyanúja már az első nyilatkozatokban megfogalmazódott. Több politikus és véleményformáló értelmiségi - köztük a sajtóban a DSK néven szereplő közgazdász-politikussal régóta baráti kapcsolatban álló Bernard-Henri Lévy filozófus vagy Robert Badinter, a néhai Mitterrand elnök egykori igazságügy-minisztere - célzott arra, hogy az IMF-vezér összeesküvés áldozatául esett.
A franciák többsége hamar magáévá tette a feltételezést, ami a közvéleményben megszülető újabb legendák legitimálásához vezetett. Az első két-három napban még az internetezők 90 százaléka érvelt a szándékos lebuktatás mellett, a hét végére némileg csökkent az arány.
A CSA közvélemény-kutató május 16-án, a letartóztatást követő napon készült felmérésében a megkérdezettek 57 százaléka tényként fogadta el, hogy a francia pénzügyi szakembernek csapdát állítottak. A szocialisták választóközönségében 70 százalék osztotta ezt a véleményt.
Ez a meglepően magas arány a pszichológiában kognitív disszonanciának nevezett jelenségnek tulajdonítható –mondja Denis Muzet médiaszociológus. „A franciákat mélységesen megrendítette a hír, s csak úgy tudták csökkenteni a 2012-es elnökválasztás lehetséges baloldali győzteseként beállított személy iránti együttérzésük és a jelöltségét váratlanul leblokkoló botrány közötti feszültséget, hogy a konfliktust kiváltó információ tagadásába menekültek: ha DSK nem bűnös, az egyetlen lehetséges magyarázat az ellene szőtt összeesküvés.”
Stéphane Rozes elemző szerint a közvélemény két magyarázat között ingadozik: a betegség vagy az összeesküvés. Ugyanis könnyebb azt hinni, hogy valaki a színfalak mögött mozgatja a szálakat, mint elismerni, hogy az az ember, akit testileg-lelkileg egészségesnek tekintenek, beteg is lehet. Az összeesküvés-történetekben bővelkedő amerikai mozi és tévésorozatok világát idézték fel a nézők szemében például azok a képek, amelyeken Strauss-Kahnt megbilincselve vezetik el a rendőrök.
A váddal szembeni kételyt a francia közvéleményben mindig is megvolt Amerika-ellenesség is táplálja – állapítja meg Pascal Perrineau, a párizsi politikatudományi kutatóközpont vezetője. „Az Egyesült Államokat a franciák olyan országnak tekintik, ahol bizonyosfajta brutalitás uralkodik a rendőrség és az igazságszolgáltatás gyakorlatában. Ez a karikatúraszerű kép, a nagyon is francia sovinizmussal párosulva még inkább ráérősített az összeesküvés hipotézisére.”
Az önkép és a kollektív apakép sérülése
Sok francia megdöbbenésének adott hangot Robert Badinter, amikor felrótta a New York-i rendőrségnek, hogy szándékosan megrendezte DSK „médiakivégzését”: a világ tévéállomásainak kamerái előtt megalázó módon, bilincsben vonultatta fel a gyanúsítottat. Franciaországban törvény tiltja hasonló jelenet bemutatását a televízióban.
Michael Stora pszichoanalitikus magyarázata szerint a DSK-botrány azért zaklatta fel kivételes mértékben a franciákat, mert önképüket sérti, nevezetesen azt a kollektív apaképet, amely a magas állásokat betöltő személyiségekhez kötődik. Strauss-Kahn, akit számos közvélemény-felmérés a 2012-es elnökválasztási küzdelem legvalószínűbb győztesének hozott ki, a vele szemben megfogalmazott vád nyomán a bántalmazó, sőt talán az erőszaktevő szerepébe került. Ha ártatlansága nem igazolódik, a társadalomban fájdalmas illúzióvesztés következik be, az apaeszmény elvesztése súlyos nárcisztikus sérelemmel jár.
Csábító vagy erőszaktevő?
A DSK-ügyben nyilatkozók többsége említést tett arról, hogy a szocialisták favoritja köztudottan javíthatatlan nőcsábász, született hódító. De valamennyien kétségbe vonták, hogy képtelen lenne kordában tartani késztetéseit, s bármikor a manhattani feljelentésben leírt erőszakos akcióra ragadtatná magát.
A Le Figaro több neves pszichiátert kért fel, világítsa meg miben tér el a csábító karakter az erőszaktevőtől. Ez két tökéletesen ellentétes magatartás – hangsúlyozza Jean-Pierre Olié professzor. A csábító igényli, hogy pozitív visszajelzést, megerősítést kapjon a másiktól, az erőszak elkövetőjének szempontja a birtoklás, a másik fölötti hatalom, a másik akaratának tagadása.
A két hozzáállás között az alapvető különbség a beleegyezés. Ez azonban nem is olyan szimpla fogalom, mint amilyennek látszik, hisz például egy szexuális kapcsolat során sem hangzik el ötpercenként, hogy a felek között egyetértés van. A lényeg, hogy a csábítót a tetszés, az érdeklődés felkeltésének vágya mozgatja – emeli ki Bruno Falissard professzor.
Michel Lejoyeux arra hívja fel a figyelmet, hogy minden politikus csábító, hiszen a hatalomba kerülésnek fontos dimenziója a karizma, egyfajta vonzerő, sárm. A nagy politikusok jelenlétéből elektromosság sugárzik. Ahol erőszak történik, ott nincs szerepe a kommunikációnak, ott a hatalom nyilvánul meg.
Újraosztották a kártyákat
Strauss-Kahn jövője egyelőre bizonytalan, június 6-án kell nyilatkoznia a manhattani bíróság előtt arról, bűnösnek érzi-e magát. Ha a válasz igenlő lesz, hosszú, peren kívüli alkudozási folyamat kezdődhet a sértettel, ha nemleges, több hónapos bírósági eljárásnak néz elébe, amelynek végén, akár ártatlansága is bebizonyosodhat. De bármilyen irányt vesz is az ügy, a 2012-es francia elnökválasztási verseny mezőnyéből gyakorlatilag már meggyanúsítása napján kiesett.
A francia politikai barométer már a világbotrány kipattanása utáni harmadik napon visszaigazolta, hogy DSK eltűnésével átrendeződtek a jövő évi elnökválasztás lehetséges résztvevői közötti erőarányok. Elsősorban Nicolas Sarkozy döntőbe jutási esélyei javultak látványosan.
Az Ifop közvélemény-kutató május 17-19-én felvett adatai szerint, ha most lennének a választások, Sarkozy a második legjobb eredményt érné el az első fordulóban (22,5%), s így módja lenne megküzdeni második mandátumáért. Az utóbbi két hónap szondázásai rendre azt mutatták, hogy a hivatalban lévő elnök az első fordulóban csak a harmadik helyet szerezné meg (a lehetséges szocialista jelölt illetve a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöknője, Marine Le Pen mögött) azaz nem kerülne be az elnökválasztást eldöntő második fordulóba.
Nemcsak a jobboldali elnök, a Szocialista Párt (PS) elnökjelöltségre pályázó vezéregyéniségei is profitáltak abból, hogy lehetetlenné vált Strauss-Kahn részvétele a párt belső, előválasztási kampányában. (A várakozások szerint DSK, aki IMF-vezéri pozíciója miatt nem politizált aktívan pártjában, a közeli napokban akarta hivatalosan bejelenteni, hogy benevez-e a PS elnökjelöltségéért meghirdetett küzdelembe.)
Az Ifop-felmérés tükrében Francois Hollande, a PS korábbi vezetője hozná a legjobb eredményt, 26 százalékkal vinné el az első helyet Sarkozy elől, de Martine Aubry, a párt főtitkára is a regnáló elnök előtt végezne az első fordulóban(24%).
Hollande már közölte, hogy pályázik az elnökjelöltségre, Aubry – a kettőjük közötti „marrakesi paktum” alapján - DSK szándékától tette függővé döntését, de most valószínűleg ő is hamarosan felfedi kártyáit.
Az előző hét történései arra utalnak, Strauss-Kahn kényszerű távozásával új játszma kezdődik a francia belpolitika sakktábláján. Jean-Pierre Raffarin, Chirac korábbi miniszterelnöke a napokban azt jósolta, a politikusok mostantól új időszámításra térnek át a DSK-ugy "előtt” és „után” választóvonal mentén.
Kapcsolódó cikkeink:
DSK szexbotránya: egy karaktergyilkosság forgatókönyve?
Átviszi-e Sarkozy a lécet?
