Staféta

- Eljött a pillanat, amire várt. Most végre önmaga lehet.
– Nem az fontos, én hogy érzem magam. Sokkal lényegesebb, hogy a párt egész közössége felszabaduljon a nyomás alól és őszintén, nyíltan, meggyőződése szerint tudjon politizálni országos és helyi szinten egyaránt.
- Sem az MSZP régi motorosai, sem Gyurcsány nem fogja le már a kezét.
– Inkább úgy fogalmaznék: a belső viták nem terelik majd el a figyelmemet. Az elmúlt másfél év komoly nehézséget okozott. Mindig elmondtuk, mit akarunk, de senki nem figyelt oda ránk, mert sokkal izgalmasabb volt a nyilvánosság számára, hogy vitázunk egymással.
- Milyen lesz ezután Mesterházy Attila: keményebb, színesebb?
– Végre a baloldal újjáépítésére, egy baloldali alternatíva felmutatására és az embereket érintő kérdésekre tudunk koncentrálni. Ha az ország dolgai így mennek tovább, még nagyobb baj lesz. Ha a forint árfolyamát, a hitelminősítők értékelését vagy az országkockázat alakulását nézzük, sajnos előfordulhat, hogy Magyarország a görög, az olasz útra lép. Ha a kormány továbbra is háborúzik az IMF-fel, „szabadságharcot” folytat a pénzpiacok ellen, arra az ország rámegy. Ezért a legsürgetőbb, hogy a gazdaság, a társadalom és a külpolitika területén alternatívát mutassunk.
- Szerénykedik, vagy tudatos taktika, hogy nem beszél magáról, csak a pártról? Ódzkodik még a vezérkultusz látszatától is?
– Nem akarok vezérelven működő pártot. Abban hiszek, hogy a pártnak van elnöke, és nem fordítva. Az alapszabályunk módosításánál is olyan javaslatokat támogattam, amelyekkel a párt képes alulról építkezni, és amelyek lehetővé teszik, hogy a közösség kontrollálhassa az elnököt.
- Így viszont elszürkülhet az elnök.
– Nem, ez nem ezt jelenti. A mostani kilépés is bizonyítja: az MSZP azért képes a megújulásra, mert a párttagok a közösséghez, annak értékeihez, nem pedig egyes személyekhez hűségesek.
- Felkérte azokat, akik eddig megjelenítették a pártot, lépjenek hátrébb. Kicsit összezavarodtam: hiszen ön is régóta a párt egyik frontharcosa. Kikre gondolt?
– Egyértelműen beszéltem: azokra, akik az elmúlt húsz év meghatározó arcai voltak, és az élvonalban képviselték az MSZP-t.
- Szekeres, Baja, Lendvai, Kiss, Hiller?
– Nem a nevek az érdekesek. Mindenkire szükség van, de új szereposztás kell. Nem térhetünk vissza az Orbán előtti világhoz. Előre nézünk. A médiában is meg kell jelenjenek azok az új szereplők, akik bizonyítani akarnak. Minél gyorsabban össze kell állnia a csapatnak, amely a következő választásokig elviszi az MSZP-t. Ezért javasoltam, hogy tartsunk tisztújítást a frakcióban és a pártban.
- Háromféle véleményt hallani a hátrébb hívott politikusoktól: „Rendben van, jöjjenek az újak!” „Maradt még ambícióm, majd megmutatom ezeknek!” „Semmi probléma a stafétafutással, de a fiataloknak előbb bizonyítaniuk kellene, hogy jobbak nálunk.”
– Örülök az együttműködésnek és a teljesítménynek is. Velük nincs is vitám, ettől megy előbbre a párt. A harmadik vélemény a sorok újrarendezésének kulturált elutasítását jelenti. Azt mondja, „átadnám én a stafétabotot, de nincs kinek.”
- És van?
– Természetesen. Sok fiatal politikusunk – például Botka, Harangozó, Tóbiás, Bárándy, Újhelyi, Kunhalmi – a maga szakterületén hiteles, komoly teljesítményt mutatott föl. De vannak sokan, akik eddig nem a frontvonalban, hanem a háttérben építették a pártot. Baloldali szakemberből, tenni akaró politikusból nincs hiány. Nekik akarunk most esélyt adni. Sokkal nehezebb dolguk lesz, ha nem segítik őket a régi motorosok. De tudom, hogy nem így lesz.
- Az új alapszabály simán átment a kongresszuson. Vagyis úgy tűnik, a pártelnök támogatottsága is magas. A rendkívüli tisztújítás bejelentésével addig akarja ütni a vasat, amíg meleg? Úgy érzi, most van esélye a folytatásra?
– Engem is meglepett a módosítások 98 százalékos támogatottsága. De ez is azt mutatta, hogy jól előkészített volt a javaslat. Az MSZP történetében ilyen még nem fordult elő. A küldöttek érezték, van értelme hozzászólniuk. Hitet, reményt vártak a tanácskozástól. A jelek azt mutatják, hogy ezt megkapták.
- Ügyesen megkerülte a választ.
– Szerintem válaszoltam.
- Arra nem, hogy indul-e az elnöki posztért?
– Persze hogy indulok. Arra próbáltam utalni, hogy nem pusztán az alapszabály megerősítése jelzi a támogatottságot, a beszédemet már a kongresszus előtti éjszaka megírtam. Nem véletlen, hogy Botka Laci is úgy érezte, végre van értelme annak, hogy megszólaljon. Tehetséges, sikeres politikusról van szó. Jó volt tőle azt hallani: „Attila, odaállok melléd!”
- Vastapsot is kapott érte. Van, aki úgy értelmezte a gesztust: Botka megteremtette a feltételét annak, hogy az ön kihívója legyen.
– Laci annak a lehetőségét teremtette meg, hogy a következő időszak fontos szereplője lehessen.
- Van ön mellett hely?
– Rengeteg. Akkor cselekszünk helyesen, ha csatasorban, jó szorosan egymás mellett állunk.
- Milyen szerepet szán Botkának?
– A szerepet nem én osztom. Maradjunk annyiban: egyeztettünk, és azonosak az elképzeléseink.
- Megújítaná a frakcióelnökséget is. Ott is fiatalítani akar?
– Szabó Vilmos és Puch László is lemondott frakcióvezető-helyettesi posztjáról; nem kívánnak újra indulni. Tóbiás Józsefet felkértem, hogy vállalja az általános frakcióvezető-helyettesi szerepet és új szereplők is csatlakozni fognak a vezetéshez.
- Kik?
– Ennek bejelentését nem az interjúnkhoz időzítettem. A frakció fog dönteni.
- Új kezdet, új szereposztással, új politika. De milyen lesz az? Eddig azt rótták fel önöknek, hogy a Fidesz populizmusát utánozzák, például bankároznak.
– A kongresszuson azt mondtam, nem ellenségként, hanem ellenfélként kell tekintenünk egymásra. Felelős politizálásra van szükség, olyan gazdaságpolitikára, amely a termelésen és az innováción alapszik, és figyel a fenntarthatóság szempontjaira is. Valódi munkahelyteremtés, befektetőbarát környezet, felelős költségvetési politika kell. Kimondtuk: a parlamentáris demokrácia írott és íratlan szabályait be kell tartani, a független sajtó érték, félelem nélküli életet akarunk. De azt is elmondtam, hogy nem szabad többé felelőtlen ígéretekkel, hazugsággal és program nélkül választásokat nyerni, ahogy az többször megtörtént az elmúlt években. Ezért mi megvalósítható megoldásokat fogunk ajánlani! Nem akarunk a demagógia és a populizmus csábításának engedni.
- Új kiegyezést sürget a demokratikus erőkkel is. Ezzel már egy majdani választási szövetséget készítene elő?
– Nemcsak a politikában, hanem a társadalomban és a gazdaságban is párbeszédre, megegyezésre van szükség. Igenis, már most van értelme arról beszélni, hogy milyen lesz az Orbán-rendszer utáni Magyarország, milyen új köztársaságot akarunk építeni. Nem elég leváltani a Fideszt, utána stabilan kell tudni kormányozni. Ehhez érték- és programalapú szövetséget kell kötnünk egymással.
- Milyen lesz az a szövetségest kereső, új MSZP?
– Modern, nyitott, szociáldemokrata néppárt, amelynek fontos a nemzeti gondolat.
- Nem illúzió már néppártról beszélni?
– Nem, ellenkezőleg. Az érdekek harmonizációját egy néppárton keresztül lehet a leghatékonyabban megvalósítani. Ez pedig az orbáni rendszer utáni újjáépítéshez nélkülözhetetlen lesz.