Rózsa Misi olvlev

Mesélek nektek egy nagyon beteg történetet, ami jól mutatja mi megy ma Magyarországon jogrendszernek hazudozva önmagát. Kiskorúak és szívbetegek tartózkodjanak az elolvasásától, mert gyomorforgatóan undorító lesz.

Adott egy ember. Nevezzük mondjuk a tréfa kedvéért Pálnak. Pál elvált a feleségétől. Három gyerekük van, akikre gyerektartást kell fizetnie. Ez eddig rendben van, van ilyen.

Csakhogy az exneje egy rosszindulatú szemétláda. Ilyen emberek is élnek közöttünk. És nem csak azért, mert a házasságuk azért ment tönkre mert az asszonyka félrekefélt, hanem azért is, mert volt párját lelkesen igyekszik tönkretenni. Már történt olyan évekkel ezelőtt is, hogy feljelentette a férjét nyár elején, hogy az neki nem fizet gyerektartást. A férj nyaralni akarta vinni a gyerekeket. A bíróságon az asszony feljelentette ezzel. A bíróság meg sem kérdezte Pált, hogy kedves Pál, maga tényleg olyan genya, hogy nem fizet?

Azonnal az ügy ki lett dobva Berki és társa maffia irodának. Pál a Tescoban vásárolt be, amikor közölték vele, hogy nincs fedezet a számláján. Bement azonnal a bankjába, ahol csak annyit mondtak el neki, hogy Berki és társa letiltást pakolt a számlára. Hívta Berkiéket, akik telefonon csak annyit voltak hajlandóak mondani neki, hogy gyerektartás elmaradása miatt indul ellene eljárás és csak személyesen hajlandóak kommunikálni vele, egy hétköznap délelőtti időpontban. Hogy munkahelye van Pálnak, nem számít, oldja meg, hogy Berkiékre ráérjen. Megoldotta.

Bement ezekhez a trógerekhez, vitte magával az összes banki igazolást arról, hogy bizony minden hónapban fizetett az asszonynak. Soha nem adott készpénzt számára, mindig vagy saját számlájáról utalt, vagy az asszony bankjába fizette be az összeget annak számlájára. Berkiék közölték, valóban vélelmezik, hogy nem tartozik, de nem veszik le a számláról az inkasszót, amíg a bíróság erre nem utasítja őket. És annak ellenére, hogy Pál bemutatta nekik, hogy nem tartozik, Berkiék elindítottak egy eljárást az autója lefoglalására is. A bíróság nem foglalkozott vele. Ha szülei nem adnak neki kölcsönt, az asszony elérte volna, ami vélhetőleg a célja is volt Pál basztatásán túl, hogy ne mehessen a gyerekeivel nyaralni.

Ne már a gyerekeknek pozitív élményük legyen apukával, akit eleve sokkal jobban szeretnek, mint a ribi anyukát, és akihez a gyerekek nyaralás nélkül is sokkal jobban ragaszkodnak. Hosszú hónapok után a bíróság úgy döntött, hogy megszünteti Pál ellen az eljárást. Pál várta, hogy visszakapja a pénzét, amit leemeltek a számlájáról, de hiába várta. Berki és társa, 250 ezer forint munkadíjat? és egyéb költséget vett el tőle és tartott meg, mondván, hogy Pál perelje csak ezt az összeget a volt asszonyán, akit a bíróság is elfelejtett elmarasztalni azért, hogy megtévesztette a bíróságot, és hazudozott. Ráadásul Berkiék rendelkeztek arról is, hogy Pál munkabéréből történjen ezek után a gyerektartás levonása, megszégyenítve ezzel a munkahelye előtt azt az embert, aki mindig rendesen fizetett. Pál persze perelt a pénzéért, de három év óta a bíróságnak az ügyben valahogy nem sikerült kiírnia a tárgyalást az ügyben.

Na de még csak történetünk elején járunk. Pál beteg lett egy szomorú és nagyon súlyos következményekkel járó baleset miatt.

Mint tudjuk, ha valaki táppénzen van, akkor ugye abból kevesebb összeget is kell vonni gyerektartásra, ami egy humánus és józan dolog. De az asszony bement megint a bíróságra, mit ad Isten megint nyár előtt, nehogy a gyerekeknek szép nyara lehessen apucival és feljelentette Pált, ismét azt hazudva, hogy attól ő nem kap gyerektartást. Hiába tudja a bíróság, hogy asszonyka már máskor is csúnyán hazudott, nem foglalkozik vele és ismét Pál megkérdezése nélkül azonnal Berki és társát megbízza, hogy lépjenek már fel gonosz Pál ellen.

Berkiék tudják, hogy ők rendelkeztek arról, hogy Pál fizetéséből vonják a gyerektartást. Állami cégben dolgozik Pál, ami kizárja, hogy a cég Pállal cinkosan összejátszva, kikerülje a törvényt. Pál számlájára megint azonnal inkasszó kerül, autóját lefoglalják és a lakásán is zaklatja a végrehajtó, foglalható értékek után kutatva. Pál emlékezteti Berkiéket, hogy ők rendelkeztek arról, hogy a munkahelyéről vonják a gyerektartást, ahol mai napig dolgozik. Berki nem emlékszik, meg pont leszarja.

Az asszony 900 ezret követel, Berkiék ezt felkerekítik „munkadíjukkal" jutalékokkal és egyéb marhaságokkal 1.5 millióra. Közben még a fizetésének 50%-át is letiltatják. A törvény úgy szól, hogy egy embertől maximum a fizetése felének összegét lehet letiltani adósságra. Páltól egyszer levonják a munkahelyén az 50%-ot a maradékot utalják a Berkiék által inkasszóval terhelt számlájára. Ebből a pénzből ugyan felveheti az úgynevezett köteles részt, ami havi 30 ezer forint körüli összeg. A többit viszi a Berki. Vagyis Páltól egyszer elveszik a fizetése felét, ennyi rendben lehetne, még úgy is, hogy nincs rendben, de amikor a maradék ráérkezik a számlájára, abból is leveszi közel a felét a végrehajtó, így Pál a fizetése maximum 25 %-ához juthat hozzá. Ez elég látványos törvénysértés a végrehajtó részéről. Pált megrabolják a törvény segítségével.

Na de még itt sem ér véget ám a történet abszurditása. Pál, hogy létezni tudjon, személyi kölcsönt vett fel. Ennek havi részleteit, mindig becsületesen fizette is. Igen ám, de ott az inkasszó a számláján. Szeretné most is rendezni a havi részleteit, de nem tudja. Ha beteszi a bankszámlájára azt az összeget, ami a havi törlesztőrészlete lenne a bank felé, azonnal viszi a pénzt a végrehajtó. Mert befizetésnek veszik.

Pál kérte a bankot, oldják meg, hogy akár csekken, akár más formában de fizethessen. A válasz nincs erre lehetősége. Mert amíg inkasszó van Berkiék kaszálhatnak mindent a számlájáról. Igaz a bank is rátesz mellé inkasszót, ami azt jelenti, hogy végül levonják ezt az összeget Páltól, akinél utána egy fillér se marad már, de minden hónapban, a késedelmi kamat után vesznek le tőle pénzt, ami neki havi 6 ezer forintjába kerül pluszban. Pál szeretne időben fizetni, de erre a bank nem tud neki lehetőséget biztosítani, viszont büntető kamatokkal sújtja azért, mert nincs lehetősége sehogy időben fizetni.

És az ügyet tovább kavarja, hogy Pálunknak hitelkártyája is volt. Ezzel vásárolt kaját, a következő hónapban meg erre vissza tette a pénzt. Csakhogy a hitelkártyája is inkasszó alá tartozik, arra meg sehogy nem tud ráfizetni törlesztést, ami miatt a nagyon magas kamattal, hónapról hónapra növekszik azon brutális mértékben a tartozás. Pál szerette volna azt is személyi kölcsönnel kiváltani, de nincs rá lehetősége, mert ha adna is neki a bank személyi kölcsönt, azonnal elvinné annak teljes összegét az inkasszó miatt a végrehajtó. Pál nem érti miért akarja őt a jog és a törvény tönkre tenni. Miért asszisztálnak ahhoz, hogy vele végtelenül ki lehessen szúrni és egzisztenciálisan ilyen formában egy bosszúra szomjas exnej aljassága miatt, tönkre lehessen őt tenni.

Brutális történet ez a magyar jogállam működéséről. Brutális történet ez az embertelenségről. Mit lehet ez ellen tenni? Én nem tudom. Azt hiszem csak annyit nekünk, hogy elmeséljük a történetet, hogy minél több ember szembesüljön azzal, milyen tisztességtelen és aljas tud lenni a jogállamnak hazudott rendszerünk. Ahol a jog és törvény eszköz lehet emberek tönkretételére, ártatlanok meghurcolására, megalázására.

Rózsa Mihály