Részben már működik a bécsi Wiesenthal Intézet

Bécs önkormányzata a Strozzi palotát ajánlotta fel székhelyként – mondja a Szervuszausztria.hu kérdésére Rásky Béla. A magyar szülők gyermekeként Bécsben született és nevelkedett történész az Intézet ügyvezető igazgatója. Mint mondja, nincs még döntés arról, hogy az anyag és a tervezett munka számára valóban ez a látványos épület lenne-e a legmegfelelőbb hely. Nem egyszer kiderült már, hogy a más rendeltetésre emelt régi épületek nem feltétlenül felelnek meg a modern kutatás céljainak.

Márpedig a 2005 őszén elhunyt Simon Wiesenthal Bécsben maradt hagyatékának elhelyezése, az általa megkezdett munka folytatása, s a 2006-ben alakult Intézet egyéb céljainak valóra váltása mindenképpen korszerű módszereket igényel.

A feladatkör három pilléren nyugszik. A kutatás, a közvetítés és a dokumentáció lényegében egyenrangú szerepet kap – mondja Rásky, a részletes magyarázatban azonban mégis szükségesnek látja a közvetítésként megjelölt témát kiemelni. Mindenekelőtt a pedagógusok képzése, a kiállítások rendezése és más, a közvélemény tájékoztatását szolgáló rendezvények tartoznak ide. A tanárok továbbképzése annál is fontosabb, mert hiszen a nemzedékváltással egyre nagyobb a szerepe annak, hogy a fiatalok megfelelő ismereteket kapjanak a harmadik birodalom valós történéseiről.

Ami a kiállításokat illeti, az intézetnek nem lesz könnyű dolga, hiszen el kell kerülnie bizonyos átfedéseket. Semmiképpen nem kíván rivalizálni a bécsi Zsidó Múzeummal, amelynek tematikája adott esetben egybeeshet. Rásky maga nem egy kiállítás kurátora volt már – többekkel együtt ő jegyezte az 56-os forradalom 50. évfordulójára rendezett kiállítást a Wien Museumban, s ugyanitt most is látható legutóbbi munkája a harmincas évekbeli Bécs életéről. Az anyaggyűjtés közben olyasmire is bukkant – meséli -, amit a jövőben, az Intézetben szeretne majd hasznosítani. Például a bécsi tűzoltóság levéltárában talált adatokat arról, hogy a kapott parancsnak megfelelően oltás helyett miként voltak kénytelenek a tűzoltók tehetetlenül végignézni a Kristályéjszakán a zsinagógák égését. Mindenesetre a 2000 négyzetméteres kiállítási felület sok mindenre ad lehetőséget, és Rásky nem hagy kétséget az iránt, hogy azt ki is fogja használni.

A kutatási programba több más intézmény, egyetem is bekapcsolódik. A munka értelemszerűen nemzetközi lesz, s hogy a külföldiek is hozzáférjenek az értékes anyaghoz, ösztöndíjprojektet terveznek. Ennek keretében egy időben öt kutatót lát vendégül az Intézet fél-fél évre. Ezen a ponton a kutatási projekt értelemszerűen érintkezik a harmadik pillérrel, a dokumentációval, amelynek alapja a Wiesenthal által alapított bécsi archívum, a maga 8000 dokumentumával, illetve a Zsidó Hitközség birtokában lévő anyag. Tény, hogy Wiesenthal halála után a bécsi gyűjtemény jelentős részét a Los Angeles-i központba szállították, de részint az azóta szépen haladó digitalizálásnak köszönhetően, részint a jó kapcsolatok miatt, lényegében minden dokumentumhoz hozzá lehet jutni.

A finanszírozás is három lábon áll. A Város, a Szövetség és a Zsidó Hitközség biztosítja a költségvetést. Bécs városa a minap jelezte, hogy 1,3 millió eurót szán a projektre. A szövetségi bejelentés még várat magára, a Hitközségről pedig tudott, hogy egyebek között adja saját archívumát, hozzá szakértő munkatársakat, helyiséget és más nélkülözhetetlen kelléket.

Az Intézet munkáját nemzetközi tudományos tanács segíti majd, kuratóriumába a téma tapasztalt szakértői kerülnek. A már felállt elnökségbe hat intézmény – egyetem, történeti intézet, dokumentációs archívum stb. – delegált tagokat. Az év végére a tudományos tanács javaslatára kinevezik a tudományos igazgatót is.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a