Republikánusok kordájában? – Alakul az új elnök stábja

A múlt heti választások után a csalódott liberális és baloldali szavazók az elektori rendszer eltörléséért érvelnek: Hillary Clinton ugyanis országosan több mint hatszázezer vokssal győzte le ellenfelét, de az elektori szavazatok többségét mégis Donald Trump szerezte meg, s így elhappolta előle az elnökséget. Ahogy 2012-ben a republikánus Texasban, idén a demokrata fellegvár Kaliforniában indulnak útjukra kezdeményezések az állam függetlenedésére attól az apokalipszistől tartva, amelyet a nekik nem tetsző pártállású elnök okozhat. Tüntetések is borzolják a kedélyeket a nagyvárosok utcáin. A fejlettebb önkritikai vénájú liberálisok az elmúlt évek túlzott progresszivitását kárhoztatják a vereségért, amely lesajnálta a Trumpra szavazó egyszerű, hagyományos gondolkodású amerikaiakat. Erre egyébként örömmel licitálnak rá a diadalittas republikánusok is. A Trump-kritikus konzervatívok pedig most próbálnak dűlőre jutni, hogy ha már nyert, talán mégis adhatnak egy esélyt pártjuk korábban pojácának titulált elnökjelöltjének.

Az elemzői szemléletű polgárok a választási exitpoll-felmérések eredményeit böngészve próbálják azonosítani azokat a társadalmi csoportokat, amelyek cserbenhagyhatták Hillary Clintont – vagy éppen Trumpot emelték fel. Számos kritika is elhangzik a közvélemény-kutatások előrejelzéseinek megbízhatatlansága miatt. Valószínűsíthető, hogy Clinton túl gyenge jelöltnek bizonyult a végelszámolásnál, ezt pedig pártjának profi mozgósító gépezete sem tudta eléggé ellensúlyozni. Egyvalami biztos: Trump a megválasztott elnök, s már meg is látogatta Barack Obamát a Fehér Házban, és ezzel hivatalosan is megindult az úgynevezett tranzíciós folyamat, amely az új elnök januári beiktatásáig tart. Obama és Trump gyors és látszólag jó hangulatban lezajlott egyeztetése megnyugtatta a korábban felbolydult piacokat.

Trump és felesége Mike Pence leendő alelnökkel és Mitch McConnell-lel, a republikánusok szenátusi frakcióvezetőjével    Fotó: MTI/EPA

Az elkövetkező két hónapban Donald Trump a kongresszusi republikánus vezetőkkel fogja egyeztetni programját. Ebben a szenátusi frakcióvezető Mitch McConnell szenátor és a képviselőház elnöke, Paul Ryan lesznek partnerei. Ideális esetben januárra egy törvényhozási menetrenddel tudnak nekiindulni a következő kétéves kongresszusi ciklusnak. Az már tudható, hogy Trump fehér házi stábjának feje a Republikánus Párt elnöke, Reince Priebus lesz. A szürke eminenciás Priebus megnyugtató választásnak tűnik, kézifékként funkcionálhat egy csapongó Trump mellett, és ideális összekötő kapocs lehet az általa jól ismert kongresszusi republikánusok és az elnök között. Kevésbé megnyugtató választás az elnöki főtanácsadói posztot elnyerő Stephen K. Bannon személye, akit a megválasztott elnök a kampánya közepén hívott el az őt hűségesen támogató Breitbart News éléről. A netes hírportál Amerikában a legpártosabb orgánumok közé tartozik, a valóságot meglehetősen kreatívan keretező, gyakran pedig akár megkérdőjelezhető hitelességű, manipulatív híreket oszt meg. Ezt a kategóriát az edzettebb hazai médiafogyasztóknak sem kell már bemutatni. Bannont összeesküvés-elméleteket gyártó, szélsőséges személynek ismerhette meg a közvélemény, fehér házi szerepvállalása pedig azt jelzi, hogy Trump „régi énjéből” is meg akar őrizni egy szeletet.

Bár az adminisztráció hivatalos névsorára még egy ideig várnunk kell, több sajtóorgánum is találgat a különböző pozíciókkal összefüggésben. Ezek közül a legismertebb nevek a Trumphoz kampánya során mindvégig lojális politikusok, mint Newt Gingrich, a képviselőház korábbi elnöke, Rudy Giuliani, New York városának korábbi polgármestere, Chris Christie New Jersey-i kormányzó, Jeff Sessions alabamai és Bob Corker tennessee-i szenátor. Sokak számára meglepő módon a várható kormányzati és stábtagok között a Wall Street, a washingtoni politikai elit szereplői, valamint lobbisták is vannak. Trump ugyanis korábban ennek a „mocsárnak” a lecsapolását ígérte, ahogy Barack Obama is, akinek hősies küzdelme a belterjes politikai elit és lobbista társadalom ellen szintén a kormányalakításáig tartott. Az információval és jelentős gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek java ugyanis ezekből a csoportokból kerül ki, és nehezen nélkülözhető.

Donald Trump már most kilátásba helyezte előzetesen ígért, milliókat érintő deportációs programját az illegális bevándorlókkal szemben, kiemelten a bűnelkövetőkre koncentrálva. Emellett a közismert falépítési projektjét is szeretné elindítani, igaz, a falból helyenként csak kerítés lesz. Ugyanígy visszatáncolásként értelmezhető korábbi ígéreteihez képest az a kijelentése, amely szerint megtartaná a mumusként kezelt egészségbiztosítási reform bizonyos elemeit. Rohamtempóban haladna az átfogó, de elsősorban tehetőseknek kedvező adócsökkentési programjával, valamint az inkább baloldali elképzelésként értékelhető infrastrukturális beruházási elképzeléseivel. Ez utóbbit állami-magán vegyes projektekként valósítaná meg, amelytől új munkahelyeket és a jelenleginél dinamikusabb gazdasági növekedést vár.

Külügyi elképzeléseivel kapcsolatban csak nagyon óvatosan nyilatkozik, a Közel-Kelet, Észak-Korea és a migráció tartozik a prioritásai közé. Jóval visszafogottabban fogalmaz most már a NATO-val kapcsolatban is, amelyben szerinte a tagállamok lehúzzák az USA-t a védelmi kiadásokkal. Ezen állításban van is igazság, ám a kelet-európai országok számára a jelenlegi feszült orosz–európai viszonyban minden nyilatkozatnak hatványozott súlya van. Magyarország kormánya egyébként már korábban deklarálta, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeinek 2020-ig próbál teljesen eleget tenni, amellyel az új adminisztráció rokonszenvét is elnyerheti. Az mindenesetre borítékolható, hogy Donald Trump elsősorban a belügyekre koncentrál, az amerikai külügyek intézésében pedig az eddigiekhez képest unortodox gyakorlatokra számíthatunk: még azt sem tudjuk pontosan, hogy Európa milyen szerepet játszik az új elnök elképzeléseiben, bár a potenciális szövetséges mini-Trumpok már egyre sokasodnak a kontinensen.