Repedezik a hatalom bástyája – Nem hiszik, hogy Lukasenka önként feladná
Már az ötödik hónapja folynak a tüntetések és a letartóztatások Belaruszban. Az ellenzék vezetője, Szvjatlana Cihanouszkaja eközben litvániai emigrációból irányítja a hatalombitorlónak tartott elnök elleni harcot: ezért kapta meg az Európai Parlament gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díját. A fehérorosz forradalom helyzetéről és jövőjéről Vlad Kobetset, a Nemzetközi Stratégiai Akcióhálózat a Biztonságért (iSANS) elnevezésű elemzőműhely fehérorosz igazgatóját kérdeztük.
„A volt elnök, Lukasenka törvényellenesen tartja kezében a hatalmat, és nem is fogja feladni” – mondta el Kobets azzal kapcsolatban, hogy Lukasenka megígérte: amennyiben új alkotmányt léptet érvénybe az ország, ő lemond elnöki posztjáról. Kobets szerint valójában mégsem ezt tervezi Lukasenka. Az alkotmánytervezet ugyanis csak a jelenlegi parlamenti rendszert cserélné le olyanra, amelyben a kongresszus elnöke tartaná kézben a törvényhozó hatalmat, és csupán a végrehajtó hatalom egy részét delegálná alattvalóira. Egy ilyen helyzetben Belaruszban csak tovább romlana helyzet.
Ezt a megoldást sem az ellenzék, sem az oroszok nem kedvelnék. Úgy látszik, Moszkva is meglepődött ettől a bejelentéstől. Kobets szerint az orosz vezetés végső soron arra játszik, hogy teljesen „elnyelje” Belaruszt. Közben Putyin látszólag beállt az új alkotmány ötlete mögé: úgy nyilatkozott, hogy ez megoldást kínál az ország problémáira.
Lukasenka ellenzői nem hiszik, hogy a hatalmat kézben tartó politikus tényleg komolyan gondolkodik reformokban. Cihanouszkaja, az augusztusi hivatalos eredmény szerint a második helyen végzett elnökjelölt kétli, hogy Lukasenka önszántából feladná a hatalmat. Azzal, hogy új alkotmányról beszél, csak időt akar nyerni, hogy továbbra is a kezében tarthassa az ország irányítását. Minden ígérete hazug, ezzel a retorikával csak a Nyugatot akarja megtéveszteni.
Kobets kitért arra, hogy most már nem használják az ellenzék szót a Lukasenka ellen fellépő csoportokra, az ugyanis az álláspontjuk, hogy augusztus 9-én a többség Cihanouszkaját választotta vezetőnek, aki arra kapott mandátumot, hogy átvegye a hatalmat, és új, átlátható, a nemzetközi közösség által is felügyelt választásokat írjon ki. Szerinte ebbe a mandátumba nem tartozik bele az alkotmányos reform: előbbre való az, hogy az új választások nyomán olyan államapparátust hozzanak létre, amely megfelelő legitimációval kezdhetne az ország demokratizálásához.
„Ez stabilizálná a helyzetet, és lefektetné az önálló Belarusz erős alapjait. Egy új parlament először kinevezné az alkotmánybíróság tagjait, a Központi Választási Bizottságot, és egyéb fontos szerveket. Csak ezután lehet alkotmányos reformról beszélni.” Hogy erre miért most van az eddigi legnagyobb esély? „A különbség a jelenlegi és a korábbi válságok között az, hogy most Lukasenka elvesztette szó szerint minden társadalmi réteg és az elit támogatását is. Eddig megbízhatott az idősebb generációkban, akik nosztalgiával emlékeztek vissza a Szovjetunióra.”
Az elemző szerint ezek az idősebb generációk azért hátráltak ki Lukasenka mögül, mert már nem képes biztosítani számukra az ígért – és eddig fenntartott – privilégiumaikat. A koronavírus-válság is komolyabban érintette az időseket, közülük sokakat hagytak meghalni a hatóságok, ezért szívesebben álltak a forradalmárok mellé. „Talán Lukasenka legnagyobb veresége, hogy elvesztette az időseket – véli Kobets. – Ők mintha visszanyerték volna a fiatalságukat: képesek lettek végre egyetérteni a gyerekeikkel és az unokáikkal, elkezdtek küzdeni azért, hogy legalább az új generációk normális országban élhessenek.”
Nemcsak az idősek körében történt óriási törés, hanem még két, hagyományosan Lukasenkát támogató csoport köreiben is: az újságírókéban és a sportolókéban – folytatta az elemző. Az előbbi közösség eddig főleg a kormánymédiában védte Lukasenkát, ám augusztus óta közülük is számosan a tüntetők oldalára álltak. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg a belarusz állami média a Russia Today és az OMON embereivel van tele, akik a sztrájkoló belarusz kollégákat helyettesítik, és hirdetik továbbra is a kormánypropagandát. A sportolók átpártolása pedig azért volt különösen fájdalmas Lukasenkának, mert a vezető, miként minden zsarnok, eddig rezsimje legitimációjaként tekintett az ország sporteredményeire. A rendszer ezen jelképes bázisa is elveszett az utóbbi hónapokban, amikor egyre több neves fehérorosz sportoló lépett fel ellene.
„Már csak a hatalmi blokk és a hatalomtól függő emberek támogatásában bízhat Lukasenka – mondta Kobets. – Ezek a hivatalnokok csak azért vannak a pozícióikban, mert Lukasenka így akarta. A polgármestereket, a kormányzókat és a bírókat nem választották, hanem személyesen ő jelölte ki őket. Nem készségeik, hanem a hűségük miatt kerültek helyzetbe.”
A hatalmi blokkban is látszódnak a repedések – állapította meg a szakértő, és az igazságszolgáltatás lemorzsolódását hozta fel példának: „A hivatalnokok tömegesen hagyták el a főügyész hivatalát, ami a BYPOL megalapításához vezetett. Ez olyan, vezető tisztségviselőkből álló szervezet, amelynek az a célja, hogy új belarusz rendőrséget és nyomozóhivatalokat hozzon létre. Ők már most dokumentálják a rezsim bűneit, hogy a későbbiekben a nemzetközi bírói szervezetek mondhassanak majd ítéletet az elkövetők fölött.”
A cikk a 168 óra hetilap 2020. december 22-i számában jelent meg.
