Repedezik a hatalom bástyája – Nem hiszik, hogy Lukasenka önként feladná

Kétségbeesetten kapaszkodik a hatalomba Aljakszandr Lukasenka, aki pár hete egy új alkotmány ígéretével próbálta csillapítani a feszültséget Belaruszban. Ha ez érvénybe lépne, ő feladná a hatalmat – de hihet-e neki az ellenzék?

2020. december 26., 08:30

Szerző:

Már az ötödik hónapja folynak a tüntetések és a letartóztatások Belaruszban. Az ellenzék vezetője, Szvjatlana Cihanouszkaja eközben litvániai emigrációból irányítja a hatalombitorlónak tartott elnök elleni harcot: ezért kapta meg az Európai Parlament gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díját. A fehérorosz forradalom helyzetéről és jövőjéről Vlad Kobetset, a Nemzetközi Stratégiai Akcióhálózat a Biztonságért (iSANS) elnevezésű elemzőműhely fehérorosz igazgatóját kérdeztük.

„A volt elnök, Lukasenka törvényellenesen tartja kezében a hatalmat, és nem is fogja feladni” – mondta el Kobets azzal kapcsolatban, hogy Lukasenka megígérte: amennyiben új alkotmányt léptet érvénybe az ország, ő lemond elnöki posztjáról. Kobets szerint valójában mégsem ezt tervezi Lukasenka. Az alkotmánytervezet ugyanis csak a jelenlegi parlamenti rendszert cserélné le olyanra, amelyben a kongresszus elnöke tartaná kézben a törvényhozó hatalmat, és csupán a végrehajtó hatalom egy részét delegálná alattvalóira. Egy ilyen helyzetben Belaruszban csak tovább romlana helyzet.

Fotó: MTI/EPA/Maxim Guchek

Ezt a megoldást sem az ellenzék, sem az oroszok nem kedvelnék. Úgy látszik, Moszkva is meglepődött ettől a bejelentéstől. Kobets szerint az orosz vezetés végső soron arra játszik, hogy teljesen „elnyelje” Belaruszt. Közben Putyin látszólag beállt az új alkotmány ötlete mögé: úgy nyilatkozott, hogy ez megoldást kínál az ország problémáira.

Lukasenka ellenzői nem hiszik, hogy a hatalmat kézben tartó politikus tényleg komolyan gondolkodik reformokban. Cihanouszkaja, az augusztusi hivatalos eredmény szerint a második helyen végzett elnökjelölt kétli, hogy Lukasenka önszántából feladná a hatalmat. Azzal, hogy új alkotmányról beszél, csak időt akar nyerni, hogy továbbra is a kezében tarthassa az ország irányítását. Minden ígérete hazug, ezzel a retorikával csak a Nyugatot akarja megtéveszteni.

Kobets kitért arra, hogy most már nem használják az ellenzék szót a Lukasenka ellen fellépő csoportokra, az ugyanis az álláspontjuk, hogy augusztus 9-én a többség Cihanouszkaját választotta vezetőnek, aki arra kapott mandátumot, hogy átvegye a hatalmat, és új, átlátható, a nemzetközi közösség által is felügyelt választásokat írjon ki. Szerinte ebbe a mandátumba nem tartozik bele az alkotmányos reform: előbbre való az, hogy az új választások nyomán olyan államapparátust hozzanak létre, amely megfelelő legitimációval kezdhetne az ország demokratizálásához.

„Ez stabilizálná a helyzetet, és lefektetné az önálló Belarusz erős alapjait. Egy új parlament először kinevezné az alkotmánybíróság tagjait, a Központi Választási Bizottságot, és egyéb fontos szerveket. Csak ezután lehet alkotmányos reformról beszélni.” Hogy erre miért most van az eddigi legnagyobb esély? „A különbség a jelenlegi és a korábbi válságok között az, hogy most Lukasenka elvesztette szó szerint minden társadalmi réteg és az elit támogatását is. Eddig megbízhatott az idősebb generációkban, akik nosztalgiával emlékeztek vissza a Szovjetunióra.”

Az elemző szerint ezek az idősebb generációk azért hátráltak ki Lukasenka mögül, mert már nem képes biztosítani számukra az ígért – és eddig fenntartott – privilégiumaikat. A koronavírus-válság is komolyabban érintette az időseket, közülük sokakat hagytak meghalni a hatóságok, ezért szívesebben álltak a forradalmárok mellé. „Talán Lukasenka legnagyobb veresége, hogy elvesztette az időseket – véli Kobets. – Ők mintha visszanyerték volna a fiatalságukat: képesek lettek végre egyetérteni a gyerekeikkel és az unokáikkal, elkezdtek küzdeni azért, hogy legalább az új generációk normális országban élhessenek.”

Fotó: MTI/EPA/Pawel Supernak

Nemcsak az idősek körében történt óriási törés, hanem még két, hagyományosan Lukasenkát támogató csoport köreiben is: az újságírókéban és a sportolókéban – folytatta az elemző. Az előbbi közösség eddig főleg a kormánymédiában védte Lukasenkát, ám augusztus óta közülük is számosan a tüntetők oldalára álltak. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg a belarusz állami média a Russia Today és az OMON embereivel van tele, akik a sztrájkoló belarusz kollégákat helyettesítik, és hirdetik továbbra is a kormánypropagandát. A sportolók átpártolása pedig azért volt különösen fájdalmas Lukasenkának, mert a vezető, miként minden zsarnok, eddig rezsimje legitimációjaként tekintett az ország sporteredményeire. A rendszer ezen jelképes bázisa is elveszett az utóbbi hónapokban, amikor egyre több neves fehérorosz sportoló lépett fel ellene.

„Már csak a hatalmi blokk és a hatalomtól függő emberek támogatásában bízhat Lukasenka – mondta Kobets. – Ezek a hivatalnokok csak azért vannak a pozícióikban, mert Lukasenka így akarta. A polgármestereket, a kormányzókat és a bírókat nem választották, hanem személyesen ő jelölte ki őket. Nem készségeik, hanem a hűségük miatt kerültek helyzetbe.”

A hatalmi blokkban is látszódnak a repedések – állapította meg a szakértő, és az igazságszolgáltatás lemorzsolódását hozta fel példának: „A hivatalnokok tömegesen hagyták el a főügyész hivatalát, ami a BYPOL megalapításához vezetett. Ez olyan, vezető tisztségviselőkből álló szervezet, amelynek az a célja, hogy új belarusz rendőrséget és nyomozóhivatalokat hozzon létre. Ők már most dokumentálják a rezsim bűneit, hogy a későbbiekben a nemzetközi bírói szervezetek mondhassanak majd ítéletet az elkövetők fölött.”

 

A cikk a 168 óra hetilap 2020. december 22-i számában jelent meg.