Der Spiegel: Orbán arra használja az EU-eszközöket, hogy hűséget vásároljon, és EU-ellenes kampányokat finanszírozzon
A kedden kora reggel megállapodással véget ért uniós csúcstalálkozó záró dokumentumaiból szinte bármi, és annak az ellenkezője is kiolvasható – mondhatni csak szemüveg kérdése. Különösen igaz ez azt a kérdést tekintve, hogy akkor végül is megszorították-e Orbán Viktort a jogállamisággal, mint az uniós pénzek folyósításának előfeltételével. A nemzetközi médiában megfogalmazott értelmezések egy része arra helyezi a hangsúlyt, hogy maga a közös nyilatkozat nem használja a jogállamiság kifejezést, mások viszont – a teljes iratanyagot együtt szemlélve, beleértve az értelmező függelékeket is - arra, hogy az unió pénzügyi érdekeinek védelmére hivatkozva elhatározott, de részleteiben most még ki nem dolgozott pénzfolyósítási feltételrendszer igenis lépéseket helyez kilátásba az európai értékek megsértése esetén. Ezen a csúcson a közös állásfoglalás elfogadásához az összes résztvevő egyetértésére szükség volt, mindegyik állam-, illetve kormányfő vétójoggal rendelkezett. Az elhatározott kondicionalitási mechanizmus azonban már minősített többség mellett is lehetővé teszi majd az elmarasztalt tagállam joghátránnyal sújtását. És akkor ezek után lássuk, ki hogyan fogalmaz.
Országgyűlés plenáris üléseA Reuters hírügynökség szerint a költségvetés és a helyreállítási pénzügyi csomag kérdésében megszületett alku erős jelképeket használ ugyan, de az volt az ára, hogy megnyesték a javasolt klímabarát beruházástámogatási alapot, valamint
nem szabtak támogatásfolyósítási feltételeket olyan országokkal szemben, mint Magyarország és Lengyelország, amelyekre úgy tekintenek, mint a demokratikus értékeket megsértő országokra.
A Der Spiegel német hírmagazin online felületén Markus Becker kommentárja azt állítja: az EU eljátszotta azt az esélyt, hogy végre hatékony eszközt alkosson a jogállam azon ellenségeivel szemben, akik saját soraiban találhatók. Becker értelmezése szerint Orbán nyomására teljesen eltűnt az eredetileg javasolt mechanizmus, aminek éle is lett volna – helyette egy olyan rendelet marad, amelynek alapján minősített többséggel lehet döntést hozni. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a többség megteremthető – ellenkező esetben viszont a magyar miniszterelnök nem ment volna bele ebbe a passzusba.
A Der Spiegel kommentátora megjegyzi: Orbán, valamint Andrej Babis cseh miniszterelnök nem csupán – és talán nem is elsősorban – országa érdekeit, hanem saját személyes érdekeit is képviselte Brüsszelben.
„Orbán arra használja az EU-eszközöket, hogy hűséget vásároljon, és EU-ellenes kampányokat finanszírozzon”
– fogalmaz Markus Becker. Babisról azt írja, hogy az ország legnagyobb agrárvállalkozásának a megalapítójaként milliókat kaszál Brüsszeltől. A kommentár végén a szerző idézi a magyar kormányfőt, miszerint aki nem hajlandó elfogadni a jogállamiságot, az távozzon az unióból. „Ha ez a mondat nem Orbán ajkát hagyta volna el, ez lett volna a csúcs legőszintébb kijelentése” – írja.
A Le Figaro című francia lap úgy fogalmaz: az európai vezetők, annak érdekében, hogy elnyerjék Lengyelország és Magyarország csatlakozását, ügyeltek arra, hogy ne szítsák a tüzet a jogállamisági feltételt illetően.
Egy másik írásában azonban a Le Figaro megállapítja: a megállapodás bevezet egy kondicinalitási rendszert, amely hangsúlyozza az EU pénzügyi érdekei védelmének, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának a fontosságát. Az Európai Bizottság intézkedéseket fog javasolni ezen elvek megsértése esetén. A párizsi lap szerint ez világos üzenet Magyarországnak és Lengyelországnak.
A New York Times összegző-elemző írása szerint Angela Merkel elvezette ugyan az uniót a megállapodáshoz, az nem tökéletes. A legnagyobb figyelmet ugyan az a pénzügyi kompromisszum kapta, ami Emmanuel francia elnök és Mark Rutte holland kormányfő között született, ám messzemenőbb következményei lehetnek annak, ahogyan a német kancellár megpuhította a magyar miniszterelnököt – véli a lap. Ez alatt nem is csak azt érti, hogy megmaradnak, sőt növekednek a brüsszeli pénzek, annak ellenére, hogy rendszeresen kérdések merülnek fel az ilyen pénzekkel való visszaéléseket illetően, hanem azt is, hogy Merkel megígérte Orbánnak, lezárják a Magyarország elleni fegyelmi eljárást az unióban. A New York Times idézi a kancellárt, aki szerint a miniszterelnök azt mondta neki, meg kívánja tenni a szükséges lépéseket, és nem akarja, hogy ez tovább lógjon a levegőben.
„Támogatni fogjuk Magyarországot, de a döntő lépéseket természetesen Magyarországnak kell majd megtennie”
– fogalmazott Angela Merkel a New York Times ismertetése szerint. A lap úgy véli, ez az engedmény pecsételhette meg az alkut, bár felháborodást vált ki azok körében, akik úgy látják, Brüsszel gyengeséget mutat azzal kapcsolatban, hogy néhány közép-európai tagállamban megsértik az európai jogokat és elveket. Az ügylet ezen aspektusa ígérkezik a legvitatottabb kérdésnek az Európai Parlamentben, ahol szintén el kell fogadni a megállapodást – teszi hozzá a New York Times.
Amihez a magam részéről annyi megjegyzést fűznék, érdeklődéssel várom, mi az a döntő lépés, amire Merkel utalt, amit szerinte Magyarországnak meg kell tennie – illetve mi az, amit tényleg meg fog tenni - az ellene az EU-alapszerződés hetedik cikke értelmében folyó eljárás kapcsán.
