Orbán unortodox gazdaságpolitikája

Amikor 2010 májusában Orbán Viktor magyar miniszterelnök átvette a kormányfői posztot, a magyar államkasszáról mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy tele van pénzzel. Tény, hogy Bajnai Gordon, a szocialisták és a liberálisok által támogatott miniszterelnök az IMF (Nemzetközi Valutaalap) húszmilliárd eurós hitelének a segítségével megakadályozta az ország csődjét, de Magyarország makrogazdasági adatai mégis nagyon rosszak voltak.

A teljes eladósodás mértéke meghaladta a GDP 80%-át, 2009-ben 4% felett volt a költségvetés hiánya, jelentős mértékben csökkent a gazdaság, és drámai módon növekedett a munkanélküliség (2009-ben a gazdaság több mint hat százalékkal csökkent, a munkanélküliség nyolc százalékról tíz százalékra nőtt). Az államadósság csökkentése érdekében Orbánnak nem csupán takarékoskodnia kell, hanem további pótlólagos bevételekre is szüksége van. Ezzel egyidejűleg lendületbe kell hoznia az akadozó magyar gazdaságot is, de állítólag ehhez semmiféle adóbevételt sem használhat fel. Ezért Orbán Viktor úgy döntött, hogy a gazdagokat fogja megcsapolni. Ennek keretében elsősorban a külföldi nagyvállalatokat vette célba.

Az újdonsült miniszterelnök első intézkedéseire már a hivatalba lépését követő második hónapban sor került. Az országgyűléssel egy olyan bankadót fogadtatott el, amelyet már korábban kigondolt. Orbán 0,45% adót vetett ki a mérlegfőösszegre. Egy kisüzemre kivetítve ez azt jelenti, hogy a vállalatnak az adott évben esedékes valamennyi bevétele után adóznia kell, mielőtt még a kiadásait levonta volna a bevételeiből. Ez az úgynevezett válságadó nemcsak a bankokra vonatkozik, hanem a biztosítókra, a leasing-cégekre és az egyéb pénzügyi szolgáltatókra is. Az Orbán-féle bankadó az osztrák bankadó tízszerese. Tény, hogy az osztrák pénzügyi hatóság is a mérlegfőösszeget adóztatja meg, de a cégek egymilliárd euróig mentesülnek az adófizetés alól. Egy milliárd felett minden bevétel után 0,06% adót kell fizetni. Ilyen módon valamennyi kisebb bank de facto mentesül a bankadó megfizetésétől.

A bankadókból 2012 végére közel 1,5 milliárd euró folyt be a magyar államkasszába. Magyarországon a bankok kivétel nélkül veszteséget könyveltek el, és erre bankfiókok bezárásával, illetve a személyzet elbocsájtásával reagáltak. Ezzel egyidejűleg törekedtek a mérlegfőösszeg csökkentésére is, és ennek érdekében a hiteleket Magyarország helyett inkább a bankok szerinti anyaországban folyósították a kiemelt ügyfeleknek.

A külföldi vállalatok voltak a célkeresztben. Mindezek ellenére fájdalmas volt a bankadó. A Raiffeisen Bank International (RBI) magyar leányvállalata csak 2010-ben – egy év alatt – húszmillió euró veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. (A bankadón kívül számos bedőlt hitel is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar RBI vörös számokat írt a könyvelésbe.) A magyarországi pénzintézetek adóterheit Orbán egy év alatt a négyszeresére emelte. 2009-ben majdnem 290 millió euróra rúgott az adóteher, és 2010-ben ez már közel 1,1 milliárd euróra növekedett. Egyik évről a másikra 80 százalékkal csökkent a magyar bankszektor nyeresége. A miniszterelnök tökéletesen tudatában van bankadója szokatlan szigorúságának. Egy bécsi előadása alkalmával „brutálisnak”, de ugyanakkor szükségesnek nevezte.

Ehhez hasonló brutalitással nyúlt Orbán a szupermarket-láncok kasszájába is. A forgalmuk után nekik is pótlólagos „válságadót” kell fizetniük. Az ilyenfajta adóbevételek jelentős összeget hoznak a kormány számára. 2012-ig évente csaknem 600 millió euró volt a bevétel.

A magyar költségvetés szanálása érdekében bevezetett különadók a lakosság körében elismerést hoztak Orbán Viktor számára. A magyarok többsége amúgy is a bankoknak tulajdonítja a világ minden baját, és őket teszi felelőssé az ország gazdasági válságáért és a lakosság magas arányú eladósodásáért is. A távközlési nagyvállalatokkal, az energiaszolgáltató konszernekkel, a nemzetközi szupermarket-láncokkal szemben is korlátozott a magyarok együttérzése. Az a legfelkapottabb érvelés, hogy „a külföldi nagykonszernek évekig hatalmas profitra tettek szert Magyarországon, ezért igazságos és elfogadott, hogy akkor most különösen magas adót kell fizetniük”.

Érthető a magyarországi külföldi vállalatok felháborodása, mert a legtöbb esetben Orbán úgy alakíttatja az adókat, hogy azok a lehető legkisebb mértékben érintsék a magyar vállalatokat.

A pénz keresése közben az Orbán-kormány attól sem riadt vissza, hogy kirámolja a magánynyugdíj-pénztárakat, oly módon, hogy rövid úton államosította azokat. Hárommilliónyi magyar férfi és nő 12 éven keresztül az állami nyugdíjalap mellett a magánnyugdíj-pénztárakba is eszközölt befizetéseket. Ezt a magángondoskodást még 1998-ban törvényileg írta elő az akkori Orbán-kormány. Ennek alapján minden munkavállalónak egy magánnyugdíj-pénztárba is befizetést kellett teljesítenie. Ezáltal közel tíz milliárd euró gyűlt össze, amit kétharmados többségének a segítségével 2010 decemberében Orbán Viktor egyszerűen államosított. Ezt az összeget Orbán miniszterelnök a saját költségvetéséhez használta fel. Büszkén jelentette be, hogy a magyar költségvetésnek 2011-ben 3,5%-os többlete volt. Ennek a kiváló unortodox gazdaságpolitikának köszönhetően Magyarország egyike annak a kevés EU-tagállamnak, amelynek nem volt deficitje.

Piszkos ügylet. 2012 októberének végén Orbán bejelentette, hogy a magyar állam azon gondolkodik, hogy átveszi 2000, ötezer főnél kevesebb lakossal bíró település tartozását. Ez azt jelenti, hogy a kormány egy közel 2,1 milliárd eurós nagyságú tartozáshalmazt vállal magára.

Ez a bejelentés a magyarországi pénzintézetek számára veszélyes fenyegetést jelentett, mert egy kormányszóvivő hozzáfűzte, hogy a bankokkal szemben a kormánynak jobb tárgyalási pozíciója van, hogyha átvállalja a települések tartozásait. Erre fel Magyarország ausztriai nagykövete felhatalmazva érezte magát, hogy garantálja budapesti kormányának a fizetési hajlandóságát. „Az év végéig a kormány kiegyenlíti a bankoknál a települések tartozásait” – ígéri a nagykövet úr. Ezt a cselekedetet „goodwill-act”-nak (a jó szándék kinyilvánításának- ford) hívta a nagykövet – na, igen, a magyarországi bankok valóban hálásak lehetnek az Orbán-kormánynak.

Orbán Viktor és a Fideszes emberei gondosan követik az ausztriai politikai fejleményeket. Az a lehetőség, hogy jöhet egy „magyar Frank Stronach”, aki a közszerepléseihez a magyar magán televíziókban reklámidőt vásárol a saját millióiból, valószínűleg okozott egy-két álmatlan éjszakát Orbánnak és pártstratégáinak. Már csak azért is, mert a magyarok többsége a közszolgálati MTV programjai helyett inkább a magán televíziók műsorait nézi. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen az Orbán-kormány az MTV-t felsorakoztatta maga mögé, és az MTV nem sugároz olyan műsort, amely kedvezőtlen az Orbán-kormány számára.

Ezért Orbán Viktor miniszterelnök arra a döntésre jutott, hogy a magán televíziókban be kell tiltani a választási kampányt. A választási kampánynak ingyenesnek kell lennie, és csak a közszolgálati televízió, azaz „az Orbán-kormány személyes- és udvari televíziója” sugározhatja, amelyet egyébként alig néznek az emberek. Ez a tilalom egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a képzetlen rétegeket, amelyek kizárólag a magán televíziókat nézik, távol tartsák az ellenzéki választási kampányoktól.

Orbán Viktor miniszterelnök magától értetődően új választási törvényét is beemeltette az Alaptörvénybe, amelyet a jövőben csak kétharmados törvénnyel lehet módosítani. Orbán Viktor miniszterelnök most már biztonságban érzi magát. Jöhetnek a 2014. évi parlamenti választások. Ő és a pártja, a Fidesz, jól felkészültek. Kétségtelenül bekövetkezhet, hogy a számára kedvező választási törvény ellenére sem sikerül elérni a kétharmados többséget, de ez semmit nem számít. Orbán Viktor az abszolút többség birtokában is jól feltalálja magát, és szükség esetén még koalíciót is köthet. Mindenképpen hatalmon marad. Az alaptörvényének köszönhetően a miniszterelnök minden szükséges előzetes intézkedést meghozott, és mindenfelől bebiztosította a politikáját. Minden a legnagyobb rendben van!

Nem marad más hátra, mint szívélyes üdvözlet küldeni Orbán-országból!

Fordította: Dr. Gonda László