Orbán, a rettenetes

A demokrácia és az európai szolidaritás évek óta tartó megvetése után, Budapest most a háborús övezetekből menekülő kétségbeesett emberek életét keseríti meg. A kontinens többi országának fel kell lépnie ezzel a rothadt rezsimmel szemben.

A soha nem látott méreteket öltő menekültkrízis kellős közepén Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor bástyaként állítja be magát, szemben a nagyvonalú páneurópai megközelítéssel. Elkeseredett embereket – többségük Szíriából érkezett menekült – akadályoztak meg a budapesti Keleti pályaudvaron, hogy vonatra szálljanak, majd könnygázspray-t készenlétben tartó rendőrök vadászták le őket. A menekülteknek azt mondták, hogy végre továbbszállítják őket Nyugatra, de arra kellett keserűen ráébredniük, hogy Nyugat helyett egy menekülttáborba viszik őket regisztrációra.

Az ehhez hasonló intézkedések egy részével a hétvégére felhagytak, ám mivel ezrek gyalogolnak Ausztria és Németország felé, ezek a szomorú magyarországi jelenetek foltot hagynak a kormány emberi jogokkal kapcsolatos teljesítményén – és talán egy nemzet hírnevén.

Fontos különbséget tennünk a kormány érzéketlensége és Magyarország egésze között: az elmúlt napokban önkénteseket is láttunk, akik segélycsomagokat osztottak Budapesten a menekülteknek, az egyik ex-miniszterelnök menekültek tucatjait fogadta otthonába.

De Orbán Viktor jó ideje lábbal tiporja a demokratikus alapelveket, összpontosította a hatalmat pártja, a jobboldali Fidesz kezében, veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét és erőszakosan lép fel a médiával szemben. Kitartóan provokálja az EU intézményeit és Vlagyimir Putyinnal szolidaritási show-t adott elő, ami aláaknázta az EU erőfeszítéseit, amikor erős álláspontot kívánt képviselni az Ukrajnában zajló háborúval kapcsolatban. A többi európai fővárosnak minden egyes téves fordulatot el kellett volna ítélnie, de ehelyett csendben maradtak, mintha a magyarországi történéseknek nem lenne jelentőségük a kontinens többi államára nézve. Most, a menekültkrízissel, az „Orbán-probléma” világosan láthatóvá vált mindenki számára. És a helyzet csak egyre romlik.

Pénteken a magyar parlament rapid tempóban új törvényeket fogadott el, amelyek megerősítik a rendőrség hatáskörét, valamint új, szigorú büntetési tételeket vezetnek be, beleértve a börtönbüntetést is, az illegális határátlépésért. Mindez történik azután, hogy felhúznak egy 175 km hosszú kerítést a szerb határ mentén.

Bár az orbáni antimigráns politika különlegesen szélsőséges, egyes pontjait támogatják más közép-európai kormányok. Lengyelország, Csehország és Szlovákia Magyarország mellé állt az EU migráns-kvótára vonatkozó tervének elutasításában, amelyet Németország, Franciaország és Itália javasolt. Az “Orbán faktor” ezért fontos szerepet játszik a közelgő EU csúcstalálkozón várható kelet-nyugat hasadásban. A Magyarországról áradó xenofób narratívát azonnal kezelni kell, még mielőtt további sovinizmusra ösztönözne Európa más országaiban. Orbán gyűlölettel teli kijelentéseit a muszlimokról, – miszerint fenyegetést jelentenek az európai civilizációra –, akárcsak a nevetséges hivatkozását az évszázadokkal ezelőtti háborúra az Ottomán birodalommal, végre nevén kell nevezni: szégyen.

Az, hogy elkeseredett emberek ezreit kell sürgősen biztonságba helyezni és fenntartható, hatékony EU-menekültpolitikát kell kidolgozni, nem lehet mentség Orbán mérgező szavaira. Ezekkel a mondatokkal szembe kell szállni és el kell ítélni.

A magyar miniszterelnök jogi kifejezésekbe burkolja politikáját, azzal érvel, hogy nem hibáztathatják Magyarországot azért, mert szigorúan betartja az EU menedékjogra vonatkozó Dublini egyezményét, mégis, mind az általa használt nyelvezet, mind a döntései szembe mennek Európa lényegével és szellemiségével. Az EU intézményeinek a múltban nem sikerült elszámoltatniuk Orbánt az európai értékek sárba tiprása miatt – most elérkezett az idő, hogy megtegyék.

Fordította: Markó Beáta

Várjuk a

Látogasson el az