Orbán, a gőzkalapács

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogattunk.

Huffington Post
A legnépszerűbb amerikai hírportál német változata szerint Orbán Viktor nem éppen arról híres, hogy rokonszenvezne a bajba jutott emberekkel, a menekültekről szóló fejtegetéseiben pedig nagyjából annyi az empátia, mint egy gőzkalapácsban. Tusványoson azt állította, hogy az illegális bevándorlás
Európát veszélyezteti, és megvádolta az EU-t, hogy az túl keveset tesz ellene. A politikus mindenekelőtt az unió vezetését és a baloldali ideológiát támadta.

Die Presse
Az osztrák újság munkatársa nem ért egyet a Profil című hetilap értékelésével, amely szerint Cameron és Orbán tönkre akarná tenni Európát. Sőt úgy ítéli meg, hogy mindketten reményt jelentenek a földrész számára. Az újságíró, aki már korábban is többször védelmébe vette a magyar miniszterelnököt, nem érti, miként került a listára Orbán, akit ellenfelei gúnyosan csak „Puszta-Napóleonnak” neveznek? Annyira ugyanis nem fontos személyiség. A Fidesz az Európai Néppárt tagja, de az elemző úgy véli, hogy bár a politikus jobboldali és konzervatív, gazdaságpolitikai nézetei nagyban hasonlítanak a baloldal álláspontjához. Ám nem diktátor és nem is antiszemita. A kommentár ennél a pontnál idézi a Német Külpolitikai Társaság Klaus von Dohnányi-féle tanulmányát, mármint hogy az elmúlt években egyetlen európai államról és külföldi politikusról sem jelentek meg olyan egyoldalú tudósítások, mint Magyarországról és Orbánról. (A berlini elemzés jó pár megállapítását szinte azonnal élesen bírálta több más német kutatóintézet – a szerk.) A kormányfő azért annyira kellemetlen a Nyugat számára, mert öntudatos, és ezt senki nem várná el egy keleti vezetőtől. A nyugati értékekre hivatkozik, ám azokat másként határozza meg, mint az a főáramban megszokott. Európai kollégái szemére veti, hogy azok elvesztették a hitüket a keresztény civilizációban, pedig az tette naggyá a kontinenst. A Dohnányi-bizottság Magyarországon kifejezett reformpolitikát tapasztal, amihez a hatalom a lakosság széles támogatását igyekszik megszerezni, felhasználva ehhez a történelmileg kialakult identitást. Ezzel magyarázható a harcos szellem az unióval szemben.

Financial Times
George Soros arra figyelmeztet, hogy Európa bukik meg, ha nem képes segítséget nyújtani a menekülteknek. A földrész lakosságának túlnyomó része kedvezően viszonyul a bevándorláshoz, de a határokon tapasztalható zűrzavar a populizmust táplálja. A vezető brit lapnak írt kommentárjában az üzletember emlékeztet arra, hogy korábban a világ – 1956-ot is beleértve – már kezelt hasonló, sőt ennél sokkal nagyobb migránshullámot is. Csak éppen most az EU nem együttesen lépett fel, ezért a tagállamok közül többen is a saját kezükbe veszik a dolgok irányítását, Magyarország például kerítést épít. Viszont ha nem sikerül érvényesíteni a felelősség megosztásának elvét, (lásd a kvótajavaslat kudarcát), akkor széteshet az európai menekültügyi rendszer. Soros úgy látja: lehetővé kell tenni, hogy az érintettek életük kockáztatása nélkül nyújthassák be a menedékkérelmet. Ez nem azt jelenti, hogy a kontinens mindenkinek védelmet kínál, hanem azt, hogy külföldről is lehessen menedékért folyamodni. Hiszen például egy csomó olyan szíriai tengődik libanoni és jordániai táborokban, akinek a tudására szükség lenne

Európában. Ezért számukra meg kell adni a jogot, hogy munkavállalási vízumot kérjenek. És arra is szükség lenne, hogy a 28 tagállam ne külön-külön foglalkozzon a menekültekkel, hanem egyetlen uniós hivatal vegye át ezt a feladatot, sőt közös határőrséget is létre lehetne hozni. Tehát az európai értékeknek megfelelően olyan rendszer kellene, amely jobban épít a közösségi erőfeszítésekre, és a jelenleginél nagyvonalúbb.

Economist
Kínok közepette, de születőben van az unió menekültpolitikája – írja a hetilap kommentárja, amely annak ellenére jutott erre a véleményre, hogy nagy sikernek semmiképpen sem lehet nevezni a héten a negyvenezer menekült elosztására tett kísérletet. Akik a kvóta ellen vannak, azok arról beszélnek, hogy a migráció kiváltó okait kell orvosolni, de itt a szíriai polgárháborúról, az eritreai zsarnokságról, illetve a Líbiában kialakult gengszteruralomról van szó, ezért a kifogás csupán a semmittevést leplezi. Ilyen fokú kisstílűség láttán az ember kétségbeeshet, ám azért van ok a derűlátásra is. A legtöbb állam ugyanis immár hajlandónak látszik elfogadni, hogy a probléma valamennyiüket érinti, nem csak a part menti országokat, hiszen annyi menekült érkezik. És ez még akkor is így van, ha egyes kormányok atavisztikus megoldásokhoz folyamodnak, lásd a magyar kerítést a szerb határ mentén.

A közös politika kialakulásáig még le kell győzni több csapdát. Ilyen, hogy az elosztás legfőbb ellenfeleinek, a kelet-európai tagoknak már most fel kell készülniük az októbertől várható eritreaiakra, irakiakra, szíriaiakra, miközben ezeknek az országoknak nincs nagy tapasztalatuk a külföldiek integrálásában. Ugyancsak gátló tényezőnek számít, hogy sok ország igyekszik visszatoloncolni hazájukba azokat, akik nem kaptak menedéket. Ez főleg azokra a kormányokra érvényes, amelyek jobboldali-populista nyomás alatt állnak. De az egész európai stratégiát összeroppanthatja, ha menekültáradat indulna meg Ukrajnából. Ugyanakkor biztató, hogy Európa már kezdi felvenni a lépést a tömeges migrációval.

Deutschlandfunk
A német közszolgálati média az idegenellenesség csúcsának minősíti, hogy Magyarország bűncselekménnyé akarja nyilvánítani az illegális határátlépést. A kommentár rámutat, hogy a lépésnek fel kell ráznia a földrész másként gondolkodó politikusait, mert Európa nem festhet ilyen képet magáról. Az elemzés úgy véli, hogy az EU már régen megoldhatta volna a menekültek elosztásának gondját, ám ehelyett hosszan és hangosan vitatkozik a kérdésről. Persze már megint a nemzeti érdekekről és azon belül a pénzről van szó, jóllehet itt a tétet emberi életek jelentik, és már régóta tudni lehetett, hogy egyre több menekült érkezik, azaz fel lehetett volna készülni rá. Ezeket az embereket igen súlyos okok késztetik arra, hogy elhagyják a hazájukat, és ebbe beletartozik a szegénység, illetve a kilátástalanság is. Cinikus erre úgy tekinteni, hogy visszaélnek a menedékjoggal. Az elzárkózás inkább arról tanúskodik, hogy Európának nincs korszerű bevándorlási modellje. Mostani felfogásával az EU azt támasztja alá, hogy igazából nem értékközösség.