Önismereti út Izraelbe
Gantner Ádám éveket töltött egy izraeli kibucban. Ezt a nyári táborokat idéző világot mutatja be új könyvében, a Sikszében. A helyszín választás nem véletlen: Gantner félzsidóként két identitás között őrlődik, és ezt őszintén meg is vallja a könyvben. Azt is mondja: bár az írás rá nincs terápiás hatással, talán a társadalmi feszültségek oldásában segíthet, mert közelebb hoz egy sokak számára ismeretlen, idegen világot.
- Nem ez az első könyv, amely belső, személyes problémákat tár az olvasó elé. Albert Györgyi és Rados Virág is megírta lelki betegségük történetét. Ön a kettős identitásból fakadó vívódásait vetette papírra. Miért választják ezt a módját a szembenézésnek? Segíthet a könyv kiírni a feszültséget?
– A könyvírásnak számomra nincs gyógyító hatása. Emellett nem is a trendkövetés okán írtam le mindezt. Egyszerűen lehetőségem adódott, hogy Izraelben tölthessek hosszabb időt, és ott egymást követték az események. A kettős indentitás problémája nem kiírható: folyamatosan, életem végéig hurcolom magammal ezt a terhet.
- De akkor mi motiválta, hogy könyvet írjon az izraeli élményeiről?
– Az, hogy megtaláltam életem párját – egy keresztény nő személyében. Ha zsidó lenne, talán sosem készült volna el a könyv. De így elkerülhetetlenek a mindennapi súrlódások. Engem megrendít az Élet menete, őt nem érdekli, engem felvillanyoz, ha Izraelre gondolok, ő pedig nem érti a lelkesedésemet. Ezek a mindennapokban kellemetlen, de nem összebékíthetetlen ellentétek. Viszont intő jelek, hogy az én családi történetem ismétli önmagát: a lányom is ugyanúgy nő majd fel, mint én.
- Ugyanúgy talán nem. Már a probléma tudatos megfogalmazása is arra utal: tanult szülei hibájából.
– Annyit mindenképp: idejekorán el kell kezdeni mindkét kultúra megismertetését. Én 14 évesen ébredtem rá a zsidóságomra, de már késő volt. Izraelben, de még a hazai zsidó közösségben is kívülállónak érzem magam, miközben – őszintén szólva – a lányom keresztelőjén is feszengtem a templomban. A lányomban kiskorától kezdve tudatosítani akarom a származásának ezt az oldalát is. Tizenöt év múlva pedig bérelt helye van egy kibucban nyári önkéntes munkára! Ettől függetlenül – nyilvánvalóan – felnőttként szabadon dönt majd, hová akar tartozni.
- Izrael részletes bemutatása, a félzsidó férfi vívódásainak plasztikus leírása valamelyest közelebb hozhatja ezt a világot a kívülálló olvasó számára is, nem? Vagyis ha a belső konfliktusokat nem is sikerült kiírnia magából, talán – feltételezem – a külső, társadalmi feszültségek azért enyhíthetők ezáltal.
– Jól látja. A Siksze igencsak szélsőséges indulatokat kavart. Egyrészről a Facebookos ajánlók megjelenése után többen töröltek az ismerőseik közül, és kaptam szép számmal szitkozódó, antiszemita hozzászólásokat is. Ugyanakkor sokan épp a könyv miatt jelöltek be. Új ismerősök, „rajongók” tűntek fel az életemben. Keresztények, ateisták. Sokan közülük azt írták: kedvet kaptak, hogy megnézzék Izraelt. A könyv hatására meg akarnak ismerni egy olyan helyet és közösséget, amit eddig legfeljebb távolról, vagy akár gyanakodva szemléltek csak.
