Olaszország: szakad a jobb

A kiváltó ok az Északi Liga elsöprő sikere a helyi választásokon, amely ugyan tovább erősítette a kormánykoalíciót, ám alapjaiban gyengítette meg a Szabadság Mozgalmat, főleg a gazdagabb északolasz tartományokban.

A Szabadság Mozgalom elnökségi ülésén Berlusconi és Fini a tévékamerák előtt csapott össze. Berlusconi azt üvöltötte riválisának: „Ha politizálni akarsz, mondjál le a képviselőház elnöki tisztségéről!” Fini a székéből gesztikulálva reagált: „Talán elzavarsz?” Később közölte, hogy nem mond le, nem hagyja el a mozgalmat, hanem belülről próbálja majd átalakítani a tömörülést, amelyben szerinte ma „a karizmatikus centralizmus” érvényesül: senkinek egy kritikus szava sem lehet a Főnökkel szemben. Berlusconi viszont elárulta legközelebbi munkatársainak, hogy Finit és híveit kizárás fenyegeti, ha folytatják a bomlasztást.

Fini célpontja nem is annyira Berlusconi, mint az Északi Liga, a miniszterelnök első számú szövetségese, amely további térhódításával komoly gondokat okozhat országos szinten is. Fini ostorozza a Liga bevándorlók elleni politikáját, a regionális adórendszer követelését, a helyi érdekű politizálást a közös problémák megoldása helyett. Ezenkívül számon kéri Berlusconitól a törvények tiszteletben tartását, valamint a szólásszabadságot a mozgalmon belül: „A kritikát nem szabad összetéveszteni az árulással.” Egyre világosabb, hogy leszámolásról van szó.

Egyik oldalon a politikában nevelődött személyiség, aki mindig tudta, hogy melyik az alkalmas pillanat „lovat váltani”, szemben egy vagyonos, mosolygós, erőszakos hordószónokkal, aki mögött vehemensen duzzad egy szűk látókörű, önző mozgalom, az Északi Liga, amely a Vezért már bábuként rángatja.

Nem véletlen, hogy a zöldingesek (Északi Liga) pártjának nagyfőnöke, Umberto Bossi keményen kirohant Fini ellen, „vén kereszténydemokrata köpönyegforgatónak” titulálta. Hozzáfűzte: „Berlusconi jobban tette volna, ha azonnal elzavarja”, és figyelmeztette a miniszterelnököt: a reformokat, a tartományok hatáskörének bővítését azonnal meg kell valósítani, különben a koalíció veszélybe kerül, és nem marad más, mint a választókhoz fordulni. A ligában tisztában vannak azzal, hogy mind a Szabadság Mozgalom, mind a ellenzék a liga javára gyengülne.

Fini nehéz helyzetben van, időt próbál nyerni, és azt hangoztatja, hogy aki új választásokról beszél, az felelőtlen. Aláhúzza: „Én jobboldali voltam, és az vagyok ma is, de a modern jobboldalt képviselem, amelynek nem habzik a szája, és párbeszédre törekszik ellenfelével.” Berlusconi látszólag kerüli, hogy pertraktálja a Finivel történt összetűzést, de a minap Vlagyimir Putyint fogadva azt mondta: „A veszekedéshez ketten kellenek, a váláshoz elég egy is.”

Mindenki meggyőződése, hogy a politikai házasság Finivel a végét járja. Beppe Grillo, a népszerű komikus, a civil társadalom meghatározó egyénisége azt írta a minap a blogjában: „Csak diktatúrában történhet meg (és Olaszország ma az), hogy az ellenzék a kormánypárt sorain belül tevékenykedjék. Hathatósabb ellenzéki akciót fejtett ki Fini fél nap alatt, mint a Demokrata Párt (a fő ellenzéki erő) az utóbbi tizenöt esztendőben.”