Oda Bibó?
A Bibó Istvánról 1989-ben elnevezett, elitképzőként működő és az akkori államhatalom részéről speciális védettséget élvező szakkollégium hajdani „bentlakóinak”, köztük elsőként Orbán Viktornak vagy bármelyik alvezérének eleddig nem volt méltó elmarasztaló szava a neonácizmust már nyíltan vállaló magyar szélsőjobboldalra. Azt kell hinnem, hogy Orbán prímás és másodhegedűsei (mert kontrás ha volt is, most már nincs!) vagy elfelejtették a bibói tanokat, vagy megtagadták Bibó Istvánt is
Vona Gábor Jobbik-elnök idevágó nyilatkozata szerint: Orbán „kiszabadított egy szellemet a palackból, amelyet most már nem is lehet abba visszagyömöszölni”. A volt bibóistának fel kellett volna ismernie, majd a demokrácia és a jogállam ellenségeként nyilvánosan meg kellett volna bélyegeznie az újfasisztákat. Elmaradása több mint bűn: hiba.
És öngól. Mert aligha szabadulhat meg attól a Vonától, aki kijelentette: a Jobbiknak kormányzásra kell készülnie, nélküle a jövőben „a mindig savanyú narancs” pártja kormányt nem alakíthat.
Ezúton (is) szeretném emlékeztetni Orbánt, alvezéreit és a hajdani szakkollégistákat Bibó szavaira: „A fasizmusnak önkéntelenül is valamiféle túlbecsülése mutatkozik meg abban, ha úgy állítjuk be, mintha valami vitatható, de mégis önálló és más értékrenddel közös nevezőre nem hozható, arra vissza nem vezethető princípiumokon nyugvó értékrend volna. Óriási tévedés volna azt képzelni, hogy az európai történelmen keresztül végig létezett és érvényesült volna a humanizmuson és a szabadságon alapuló értékvilággal szemben – akár csak latensen is – egy tőle független, ellentétes princípiumokon nyugvó harcos, heroikus értékvilág. A fasizmusnak központi erkölcsi alapgondolata nincs. A fasizmus értékképzetei nem valami önálló, harcos, heroikus értékrenden alapulnak, hanem csupa keresztény, nemzeti és demokratikus értékképzeteknek a származékai, és végső lényegük az, hogy a nyugati emberiség néhány aktuális társadalmi erkölcsi problémáját (az erkölcsi heroizmus, a társas tekintély és a közösségi szellem regenerálódását) próbálják megoldani torz és túlméretezett (erőszakmítosz, Führerprinzip, fajelmélet) formájában.”
Bibó megállapításai ma is helytállóak: az újfasizmusnak és a vele cimboráló, pragmatikus kaméleonpolitizálásnak ma sincs más alapgondolata, mint a hatalom megszerzése.
Györky Zoltán
Kaposvár
