Nyugtalan nyár: újabb gyanú Eric Woerth ellen
Nemigen számíthat felhőtlen vakációra a munkaügyi miniszter, aki június óta áll a sajtóból rázúduló leleplezések, hivatali visszaélést orrontó feltételezések és illegális pártfinanszírozásra utaló vádaskodások kereszttüzében. A Libération legfrissebb írása most azt olvasta a fejére, hogy milliós adókedvezményt biztosított egy alapítványnak, amely bőkezű támogatója a kormánypártnak.
A botrány már a köztársasági elnököt fenyegeti, noha Eric Woerth eddig minden gyanúsítást elhárított, s július végén pártpénztárnoki funkciójáról is lemondott.
A szocialista párt vezető lapjának cikke szerint Woerth 2008 áprilisában, akkor még pénzügyminiszterként „hivatali hatalmát latba vetve” 27 millió eurós adókönnyítést eszközölt ki a neves szobrász, César hagyatékát megöröklő Fondation Cartier alapítványnak. (Worth már ebben az időben is a jobbközép UMP kormányzópárt pénztárnoka volt.)
Állítása bizonyítékául a lap mellékelte azt a birtokába jutott levelet, amelyet Woerth intézett az alapítvány végrendeleti végrehajtójához, miután megbeszélést folytatott vele az adóelengedésről. A kortárs művészetet pártoló alapítvány „az UMP kormányzópárt legnagyobb adományozói közé tartozik’’ – emeli ki a Libération.
A félévzáró kormányülés másnapján megjelent cikkre nem Woerth, hanem maga a munkaügyi minisztérium és némi meglepetést keltve Jack Lang, volt szocialista kulturális miniszter is közleményben reagált. A két állásfoglalás érvelése egybevág: a Libération állítása téves, megalapozatlan, sőt rágalmazó, Woerth miniszter ugyanis minden szempontból törvényesen és szabályosan járt el.
A minisztérium levele szerint az adókedvezményről szóló döntést nem is a miniszter, hanem maga az adminisztráció hozta meg, tekintettel arra, hogy a neves művész hagyatéka anyagi és művészi szempontból egyaránt különleges értéket képvisel.
Eric Woerth-öt, aki idén áprilisiban vette át a munkaügyi minisztérium vezetését, a múlt héten nyolc órán keresztül hallgatta ki a rendőrség az azóta is nyomozás tárgyát képező Bettencourt-üggyel kapcsolatban. Az adócsalással és illegális pártfinanszírozással dúsított botrány júniusban, egy titkos hangfelvétel nyomán robbant ki.
A felvételen – amelyet valószínűleg az L’Oréal-vagyon 87 éves örököse, Liliane Bettencourt egyik alkalmazottja rögzített -, több hasonlóan érzékeny téma között elhangzik az is, hogy Eric Woerth 2007-ben személyesen kérte meg az L’Oréal-vagyont kezelő cég igazgatóját, vegye alkalmazásba feleségét, Florence Woerth-öt, aki pénzügyi szakember. Woerth többször kategorikusan tagadta, hogy beosztásával visszaélve nyomást gyakorolt volna felsége érdekében a Bettencourt-cégre. Időközben viszont kiderült, hogy a Bettencourt-cég több jelentős adóeltitkolási ügyletben vett részt.
Ennél súlyosabb vád az, amit a könyvelőcég időközben elbocsátott vezetője többször is megerősített a rendőrségnek: az idős örökösnőnél rendszeres vendégek voltak az UMP vezető politikusai, köztük Woerth is, aki a 2007-es elnökválasztás előtt egy 150 ezer eurós borítékkal távozott Bettencourt asszony egyik vacsorájáról. Ha ez igaz, az UMP minisztere (és a párt pénzügyeinek felelőse) megsértette a pártfinanszírozási törvényt,amely évi 7600 euróban maximálja egy magánszemélytől politikai pártnak adományozható pénzbeli támogatás összegét.
Ugyanebben a vallomásban az is elhangzott, hogy a 2007-es választások győztese, Nicolas Sarkozy elnök is régóta jó kapcsolatot ápol a L’Oréal-birodalom örökösével, azaz innentől kezdve az ügy már az elnököt is érinti.
Woerth eddig minden nyilatkozatában és a rendőrségnek tett vallomásában is kategorikusan tagadta, hogy bármilyen törvénytelenséget vagy hivatali beosztásával összeegyeztethetetlen cselekményt elkövetett volna, s egyelőre nem is indult ellene semmilyen eljárás. Pártja vezető személyiségei és maga az elnök is kiálltak mellette.
A Bettencourt-ügy napvilágra kerülése óta azonban a közvélemény-kutatásokban eddigi mélypontjára (33%) süllyedt az elnök népszerűsége, és nagyot zuhant a kormányzópárt ázsiója is.
A Szocialista Párt országos titkára az újabb ügy kapcsán a Woerth-dosszié alapos és transzparens átvilágítását sürgette, s egyúttal pártja nevében indítványozta, hogy az eset kivizsgálását – az eddigiektől eltérően – bízzák egy független,elfogulatlan vizsgálóbíróra.
Bruno Le Maire, a kormányzópárt befolyásos mezőgazdasági minisztere azzal vágott vissza a szocialistáknak, hogy a lapjukban közzétett leleplezés „csak egy újabb próbaléggömb, amely Eric Woerth és a nevével fémjelzett nyugdíjreform, illetve vele együtt az egész kormány destabilizálását szolgálja”.
Tény, hogy a rövidre szabott vakáció után Woerth szeptember 7-én terjeszti elő a Nemzetgyűlésben a kormány új nyugdíjreform-tervezetét, amelyet a baloldal és a szakszervezetek vehemensen támadnak. A kormány által már jóváhagyott tervezet az eddigi 60 évről 8 év alatt 62-re emeli a nyugdíjkorhatárt.
A témában elkeseredett vita várható: a szocialisták már a júniusi többszázezres tömegtüntetések idején bejelentették, ha ők nyerik a 2012-es elnökválasztást, visszaállítják a jelenlegi, 60 éves korhatárt.
