Nyugat 2017 – Maradnak az oroszok a fehéroroszországi hadgyakorlat után?
Ezen a héten már megteszik az első lépéseket a Nyugat (oroszul Zapad) felé. Pontosabban: megkezdik a törzsvezetési és hátországi hadijátékokat Fehéroroszország és Oroszország törzsei, ami előkészíti a szeptember közepén megtartandó Zapad 2017 hadgyakorlatot. Összesen tizenhétezer katona, hétszáz harcjármű vesz majd rész a gyakorlaton. Az orosz katonák száma – egy részük már augusztus elején Fehéroroszországban volt – háromezer körüli. Ehhez képest hónapok óta újra- és újratárgyalják a nyilvánosságban a hadgyakorlat tényét és latolgatják az lehetséges veszélyeket. Azt írják egyes elemzők, hogy a hadgyakorlat akár egy támadás előkészítése is lehet, hiszen NATO-tagországokkal szomszédos területen tartják, s bár a balti államokban már állomásoznak kisebb NATO-egységek (magyarok is), de aligha lennének képesek megállítani egy nagyobb offenzívát.
A hadgyakorlat méreteiről adott közlemények félrevezetők. Miközben Fehéroroszország területére megfigyelők sokaságát hívták, hogy szemlélői lehessenek a manővernek, nem is nagy távolságban, orosz felségterületen végrehajtanak majd egy másik hadgyakorlatot, amelyben három orosz légi szállítású hadosztály és más alakulatok is részt vesznek – vagy hetvenezer katona. Ezenkívül az orosz hadsereg magasabb egységei gyakorlatoznak az ország több más szektorában, így a Kaukázustól északra fekvő területen is. Úgy néz ki, hogy miközben fehérorosz területen korlátozott méretű manővereket folytatnak megfigyelők szeme láttára, az orosz fegyveres erőknek nagy része fokozott készültségben és mozgásban lesz.
Fotó: MTI/EPA/Tatjana Zenkovics
Folyamatosan tengeri gyakorlatokat tart a Balti Flotta is. Az idei haditengerészeti manőverek külön bája, hogy abban kínai hadihajók is részt vesznek. Hosszú utat tettek meg, hogy az egyébként is feszültséggel teli Dél-kínai-tengerről elérjenek a hideg balti vizekig. Ekkora offenzív erő már jelentős meglepetésre is képes, nemcsak a nyugat-oroszországi és fehérorosz területen, de távolabb is. A csapatfelvonulást támogathatja a Balti-tengeri Flotta és a kalinyingrádi orosz exklávé területére zsúfolt rengeteg fegyver. Például az Iszkander rakéták vagy az Sz–400 rakétavédelmi és légvédelmi osztályok.
Manőverből okkupációk
Az idén került a könyvesboltokba Sir Richard Shirreff nyugalmazott brit tábornok dokuregénye, a Háború Oroszországgal 2017. A NATO korábbi európai főparancsnok-helyettese ebben azt írja, hogy lehetséges a három balti állam (NATO- és EU-tagok) orosz lerohanása. A szerző szerint ennek ürügye az orosz anyanyelvű lakosság védelme lenne, eszköze pedig részben a hibrid hadviselés – azaz propagandaháború és beszivárgott kommandók, „kis zöld emberkék” – és a hagyományos fegyveres erők bevetése. A regényben az oroszok végül csúfos vereséget szenvednek. Ez a végkifejletnek ajánlott frappáns megoldás sokkal romantikusabb, szinte mesésebb, mint a háború első szakaszában aratott diadaluk leírása. A Krím megszállása óta, s miután az oroszok frontot nyitottak Kelet-Ukrajna elcsatolásáért, a térségben senki nem érzi magát biztonságban. A posztszovjet kelet-európai államok mindegyikének van félnivalója. Moldovában van egy orosz vazallus szakadár terület, a Dnyeszteren túli besszarábiai sáv, az úgynevezett Transznisztria, továbbá van egy szintén oroszbarát körzete, a gagauz (török nyelvű ortodox keresztény kisebbség) autonómia. Ezek szívesen fogadnának orosz expedíciós erőket. Észtországban és Lettországban a lakosságnak legalább a harmada orosz anyanyelvű. Az ő megdolgozásukra az orosz propaganda sok energiát fordít. Fehéroroszországban is vannak olyan erők, amelyek szerint az országnak jobb helye lenne Putyin Oroszországában, mint a jelenlegi felemás állapotában.
Megalapozottak a félelmek, amelyek a gyakorlatokban agresszív szándékot látnak. Érthető módon sorra adják a nyilatkozatokat a régiós illetékesek azt illetően, hogy félelmeik szerint az orosz katonaság a Zapad befejezése után nem vonul ki Fehéroroszországból, esetleg a fegyverzetét felejti az ottani raktárokban. Arszenyij Szavickij minszki katonapolitikai elemző szerint a Zapad 2017-en részt vevő háromezer orosz katona ellátására az orosz fél 4162 vasúti kocsi érkezését jelezte. Ez húszszor annyi, mint ahány vagon kellett a 2013-as hadgyakorlathoz. A stratégiai elemző ebben azt a szándékot látja, hogy az orosz fegyveres erők állandó bázisokat foglaljanak el Fehéroroszországban. Egyébként is, az oroszok évek óta szeretnének katonai légibázist maguknak Fehéroroszország területén. Szavickij úgy véli: az oroszok távlati európai stratégiai céljaik eléréséhez akarnak teljes katonapolitikai felügyeletet a köztársaság felett. Fehéroroszország ideális stratégiai kiindulópont, s ellenőrzésével remélnek nyomásgyakorló fölényt elérni az EU-val és a NATO-val folyó tárgyalásokon. (Az oroszok minimális programja a szankciók megszüntetése, ami végül is a Krím bekebelezésének elismerését és ukrajnai politikájuknak elfogadását jelentené.)
Alekszandr Lukasenko erős kézzel irányítja országának belpolitikáját, valódi autokrata. Hatalomgyakorlásának fontos eleme a Moszkva és a Nyugat közötti hintapolitika. Ez a módszere arra, hogy hol Keletről, hol Nyugatról szerezzen ezt-azt, miközben fenntartja hatalmát. Oroszország feje nemegyszer jelezte, hogy nem kedveli ezt a játékot. Aligha kétséges, hogy a minszki politikában, különösen az erőszakszervezetek vezetői között sokan szeretnének váltást. Fehéroroszország gazdasága és társadalmi békéje erősen függ az orosz dotációktól. Az energiahordozók árát illetően állandó a vita Minszk és Moszkva között. Számítások szerint az orosz szénhidrogének alacsonyan tartott ára ötvenmilliárdos évi dotáció a fehérorosz gazdaságnak. Ez a dotáció és a nyitott orosz piac életben tartotta a szovjet időből örökölt nagyvállalatokat, mint amilyen például a minszki traktorgyár.
MTI/EPA/Pool/Nyikolaj Petrov
E helyzet fenntartása Lukasenko környezetének a napi érdeke. Nem tehetik meg, hogy ne működjenek együtt az orosz nagyhatalmi érdekekkel. Több elemzés szerint Fehéroroszország elnöke az utóbbi időben azért keményített hazai politikáján és indított fegyelmező akciókat a kicsiny és megosztott ellenzék megrendszabályozására, mert a fehérorosz KGB az orosz FSZB-től kapott információkkal meggyőzte, hogy az ellenzék nagy tömegmozgalmakkal frontális támadásra készül. Ezért nem hajlandó engedni egyetlen frontszakaszon sem. Pedig megszorításai, például az „élősdi közveszélyes munkakerülők” óriási büntetésekkel sújtása, a kora tavasszal valódi tömegfelháborodást, spontán tüntetéseket váltottak ki. (Élősdinek azokat nyilvánították, akiknek nem volt állandó bejelentett munkahelyük, mert külföldre ingáztak vagy kereskedésből éltek.) A legutóbbi napokban is több alkalommal léptek fel a független szakszervezetek ellen, állítottak bíróság elé ellenzékinek tartott aktivistákat. Lukasenko láthatóan nem tart attól, hogy a megtorlások miatt újra elhidegül tőle a Nyugat. Legutóbb Kanada szüntette meg a 2006 óta érvényes exportkorlátozásokat a kedvező belpolitikai fejleményekre hivatkozva, s fittyet hányva az emberi jogi szervezetek tiltakozására. Ezt keserűen tapasztalják a fehérorosz ellenzékiek.
Pavel Uszov, a minszki Politikai Elemző és Előrejelző Központ kutatója azt állítja, hogy az országban paradox helyzet alakult ki. A vezetés tudja, milyen veszélyeket rejt a közeledés Oroszországhoz, de azzal is tisztában van Lukasenko és köre, hogy a rezsim fennmaradása és stabilitása éppen ettől a közeledéstől függ. Ezért Fehéroroszország egyszerre törekszik az Oroszországgal való integrációra, miközben szeretné megtartani a távolságot is. Uszov szerint ezt bizonyítja egyrészt az, hogy Minszkben rendezték az EBESZ parlamenti közgyűlésének ülését, Lukasenko Kijevbe utazik, miközben megrendezik a Zapad 2017 hadgyakorlatot. Uszov és kollégái nem hisznek a feltételezésben, hogy Putyin bekebelezné Fehéroroszországot. Szerintük ez túl nagy falat lenne, nincs hozzá elegendő jogi alap, és a helyi társadalom is inkább elutasítaná. A fehéroroszokból nem tudna oroszokat faragni – állítja az elemző.
A BAM közvélemény-kutató intézet áprilisi felmérése szerint azonban a helyzet bonyolultabb. A fehéroroszok 65 százaléka ugyanis kedvezően értékeli Vlagyimir Putyin orosz elnök politikáját. 65,7 százalék egyetért a Krím félsziget Oroszországhoz csatolásával. Majdnem ennyien, 64,5 százalék helyesli az Oroszországgal való szövetséget, míg 14,1 százalék szeretné szövetségesül inkább az Európai Uniót.
