Nyugat 2017 – Maradnak az oroszok a fehér­oroszországi hadgyakorlat után?

Ezen a héten már megteszik az első lépéseket a Nyugat (oroszul Zapad) felé. Pontosabban: megkezdik a törzsvezetési és hátországi hadijátékokat Fehéroroszország és Oroszország törzsei, ami előkészíti a szeptember közepén megtartandó Zapad 2017 hadgyakorlatot. Összesen tizenhétezer katona, hétszáz harcjármű vesz majd rész a gyakorlaton. Az orosz katonák száma – egy részük már augusztus elején Fehéroroszországban volt – háromezer körüli. Ehhez képest hónapok óta újra- és újratárgyalják a nyilvánosságban a hadgyakorlat tényét és latolgatják az lehetséges veszélyeket. Azt írják egyes elemzők, hogy a hadgyakorlat akár egy támadás előkészítése is lehet, hiszen NATO-tagországokkal szomszédos területen tartják, s bár a balti államokban már állomásoznak kisebb NATO-egységek (magyarok is), de aligha lennének képesek megállítani egy nagyobb offenzívát.

A hadgyakorlat méreteiről adott közlemények félrevezetők. Miközben Fe­­héroroszország területére megfigyelők sokaságát hívták, hogy szemlélői lehessenek a manővernek, nem is nagy távolságban, orosz felségterületen végrehajtanak majd egy másik hadgyakorlatot, amelyben három orosz légi szállítású hadosztály és más alakulatok is részt vesznek – vagy hetvenezer katona. Ezenkívül az orosz hadsereg magasabb egységei gyakorlatoznak az ország több más szektorában, így a Kaukázustól északra fekvő területen is. Úgy néz ki, hogy miközben fehérorosz területen kor­­látozott méretű manővereket folytatnak megfigyelők szeme láttára, az orosz fegyveres erőknek nagy része fokozott készültségben és mozgásban lesz.

Fotó: MTI/EPA/Tatjana Zenkovics

Folyamatosan tengeri gyakorlatokat tart a Balti Flotta is. Az idei haditengerészeti manőverek külön bája, hogy abban kínai hadihajók is részt vesznek. Hosszú utat tettek meg, hogy az egyébként is feszültséggel teli Dél-kínai-tengerről elérjenek a hideg balti vizekig. Ekkora offenzív erő már jelentős meglepetésre is képes, nemcsak a nyugat-oroszországi és fehérorosz területen, de távolabb is. A csapatfelvonulást támogathatja a Balti-­tengeri Flotta és a kalinyingrádi orosz exklávé területére zsúfolt rengeteg fegyver. Például az Iszkander rakéták vagy az Sz–400 rakétavédelmi és légvédelmi osztályok.

Manőverből okkupációk

Az idén került a könyvesboltokba Sir Richard Shirreff nyugalmazott brit tábornok dokuregénye, a Háború Oroszországgal 2017. A NATO korábbi európai főparancsnok-helyettese ebben azt írja, hogy lehetséges a három balti állam (NATO- és EU-tagok) orosz lerohanása. A szerző szerint ennek ürügye az orosz anyanyelvű lakosság védelme lenne, eszköze pedig részben a hibrid hadviselés – azaz propagandaháború és beszivárgott kommandók, „kis zöld emberkék” – és a hagyományos fegyveres erők bevetése. A regényben az oroszok végül csúfos vereséget szenvednek. Ez a végkifejletnek ajánlott frappáns megoldás sokkal romantikusabb, szinte mesésebb, mint a háború első szakaszában aratott diadaluk leírása. A Krím megszállása óta, s miután az oroszok frontot nyitottak Kelet-­Ukrajna elcsatolásáért, a térségben senki nem érzi magát biztonságban. A posztszovjet kelet-­európai államok mindegyikének van félnivalója. Moldovában van egy orosz vazallus szakadár terület, a Dnyeszteren túli besszarábiai sáv, az úgynevezett Transznisztria, továbbá van egy szintén oroszbarát körzete, a gagauz (török nyelvű ortodox keresztény kisebbség) autonómia. Ezek szívesen fogadnának orosz expedíciós erőket. Észtországban és Lettországban a lakosságnak legalább a harmada orosz anyanyelvű. Az ő megdolgozásukra az orosz propaganda sok energiát fordít. Fehéroroszországban is vannak olyan erők, amelyek szerint az országnak jobb helye lenne Putyin Oroszországában, mint a jelenlegi felemás állapotában.

Megalapozottak a félelmek, amelyek a gyakorlatokban agresszív szándékot látnak. Érthető módon sorra adják a nyilatkozatokat a régiós illetékesek azt illetően, hogy félelmeik szerint az orosz katonaság a Zapad befejezése után nem vonul ki Fehéroroszországból, esetleg a fegyverzetét felejti az ottani raktárokban. Arszenyij Szavickij minszki katonapolitikai elemző szerint a Zapad 2017-en részt vevő háromezer orosz katona ellátására az orosz fél 4162 vasúti kocsi érkezését jelezte. Ez húszszor annyi, mint ahány vagon kellett a 2013-as hadgyakorlathoz. A stratégiai elemző ebben azt a szándékot látja, hogy az orosz fegyveres erők állandó bázisokat foglaljanak el Fehéroroszországban. Egyébként is, az oroszok évek óta szeretnének katonai légibázist maguknak Fehéroroszország területén. Szavickij úgy véli: az oroszok távlati európai stratégiai céljaik eléréséhez akarnak teljes katonapolitikai felügyeletet a köztársaság felett. Fehéroroszország ideális stratégiai kiindulópont, s ellenőrzésével remélnek nyomásgyakorló fölényt elérni az EU-val és a NATO-val folyó tárgyalásokon. (Az oroszok minimális programja a szankciók megszüntetése, ami végül is a Krím bekebelezésének elismerését és ukrajnai politikájuknak elfogadását jelentené.)

Alekszandr Lukasenko erős kézzel irányítja országának belpolitikáját, valódi autokrata. Hatalomgyakorlásának fontos eleme a Moszkva és a Nyugat közötti hintapolitika. Ez a módszere arra, hogy hol Keletről, hol Nyugatról szerezzen ezt-azt, miközben fenntartja hatalmát. Oroszország feje nemegyszer jelezte, hogy nem kedveli ezt a játékot. Aligha kétséges, hogy a minszki politikában, különösen az erőszakszervezetek vezetői között sokan szeretnének váltást. Fehéroroszország gazdasága és társadalmi békéje erősen függ az orosz dotációktól. Az energiahordozók árát illetően állandó a vita Minszk és Moszkva között. Számítások szerint az orosz szénhidrogének alacsonyan tartott ára ötvenmilliárdos évi dotáció a fehérorosz gazdaságnak. Ez a dotáció és a nyitott orosz piac életben tartotta a szovjet időből örökölt nagyvállalatokat, mint amilyen például a minszki traktorgyár.

MTI/EPA/Pool/Nyikolaj Petrov

E helyzet fenntartása Lukasenko környezetének a napi érdeke. Nem tehetik meg, hogy ne működjenek együtt az orosz nagyhatalmi érdekekkel. Több elemzés szerint Fehéroroszország elnöke az utóbbi időben azért keményített hazai politikáján és indított fegyelmező akciókat a kicsiny és megosztott ellenzék megrendszabályozására, mert a fehérorosz KGB az orosz FSZB-től kapott információkkal meggyőzte, hogy az ellenzék nagy tömegmozgalmakkal frontális támadásra készül. Ezért nem hajlandó engedni egyetlen frontszakaszon sem. Pedig megszorításai, például az „élősdi közveszélyes munkakerülők” óriási büntetésekkel sújtása, a kora tavasszal valódi tömegfelháborodást, spontán tüntetéseket váltottak ki. (Élősdinek azokat nyilvánították, akik­nek nem volt állandó bejelentett munkahelyük, mert külföldre ingáztak vagy kereskedésből éltek.) A legutóbbi napokban is több alkalommal léptek fel a független szakszervezetek ellen, állítottak bíróság elé ellenzékinek tartott aktivistákat. Lukasenko láthatóan nem tart attól, hogy a megtorlások miatt újra elhidegül tőle a Nyugat. Legutóbb Kanada szüntette meg a 2006 óta érvényes exportkorlátozásokat a kedvező belpolitikai fejleményekre hivatkozva, s fittyet hányva az emberi jogi szervezetek tiltakozására. Ezt keserűen tapasztalják a fehérorosz ellenzékiek.

Pavel Uszov, a minszki Politikai Elemző és Előrejelző Központ kutatója azt állítja, hogy az országban paradox helyzet alakult ki. A vezetés tudja, milyen veszélyeket rejt a közeledés Oroszországhoz, de azzal is tisztában van Lukasenko és köre, hogy a rezsim fennmaradása és stabilitása éppen ettől a közeledéstől függ. Ezért Fehéroroszország egyszerre törekszik az Oroszországgal való integrációra, miközben szeretné megtartani a távolságot is. Uszov szerint ezt bizonyítja egyrészt az, hogy Minszkben rendezték az EBESZ parlamenti közgyűlésének ülését, Lukasenko Kijevbe utazik, miközben megrendezik a Zapad 2017 hadgyakorlatot. Uszov és kollégái nem hisznek a feltételezésben, hogy Putyin bekebelezné Fehéroroszországot. Szerintük ez túl nagy falat lenne, nincs hozzá elegendő jogi alap, és a helyi társadalom is inkább elutasítaná. A fehéroroszokból nem tudna oroszokat faragni – állítja az elemző.

A BAM közvélemény-kutató intézet áprilisi felmérése szerint azonban a helyzet bonyolultabb. A fehéroroszok 65 százaléka ugyanis kedvezően értékeli Vlagyimir Putyin orosz elnök politikáját. 65,7 százalék egyetért a Krím félsziget Oroszországhoz csatolásával. Majdnem ennyien, 64,5 százalék helyesli az Oroszországgal való szövetséget, míg 14,1 százalék szeretné szövetségesül inkább az Európai Uniót.