Nyomulnak a nők a Bourbon-palotában
Franciaország történelmének legnőiesebb parlamentje kezdte meg működését a héten. A június közepén lezajlott választásokon mandátumot elnyert 577 törvényhozó között 155 a nő, kétharmaduk (104) a választásokon győztes Szocialista Párt színeiben jutott be a nemzetgyűlésbe. A most leköszönt, jobboldali többségű törvényhozásban összesen 107 képviselőnő volt (18,5%), két ciklussal korábban, 2002-2007 között pedig 71 női képviselő (12,3 %) foglalt helyet a Bourbon-palotában székelő nemzetgyűlés padsoraiban. 1958-ban, az V. Köztársaság első törvényhozó testületében mindösszesen 9 "honanya" képviselte a francia népesség 52 százalékát.
Európai viszonylatban a francia nők az utolsók között nyerték el az általános választójogot. A szabadság, egyenlőség, testvériség hazájában csak 1944-ben született meg a nők teljes választójogát és választhatóságát biztosító rendelet, amelynek nyomán első ízben 1945-ben járulhattak a szavazóurnákhoz. A nők politikai szerepvállalásától leginkább a baloldal ódzkodott, a politikai vezetők attól tartottak, hogy a női szavazatokon keresztül a katolikus egyház jelentős befolyást szerezhetne a törvényhozásban. Léon Blum 1936-os népfrontkormányában három nő is államtitkári rangot kapott (Irene Joliot-Curie, Cécile Brunschvicg és Suzanne Lacore), a Népfront azonban nem tűzte zászlajára a nők politikai egyenjogúsításának programját.
A „második nem” mostani látványos parlamenti térnyerése nem a véletlen műve. Az utóbbi tíz évben masszívan erősödő tendencia elindítója a 2000. évi paritási törvény, amelyet sokéves vitafolyamat eredményeként a Lionel Jospin vezette szocialista kormányzat (1997-2002) kezdeményezésére szavazott meg az akkori baloldali többségű nemzetgyűlés.
A két nem egyenlő arányú politikai szerepvállalásának ösztönzését célzó paritási törvény követelményként írja elő valamennyi választáson induló politikai párt számára, hogy azonos számú női és férfi jelöltet indítson a politikai erők küzdelmében. A célkitűzést nem teljesítő pártok komoly anyagi veszteséget szenvedhetnek el, a két nem 50-50 százalékos arányát előíró szabály be nem tartása esetén jelentős mértékben csökkenhet a pártok működtetését biztosító költségvetési támogatás nagysága.
Az idei választások győztese, a nemzetgyűlésben abszolút többséget szerzett Szocialista Párt (280 +34 mandátum) a pártfinanszírozási és a paritási törvény jóvoltából az előző ciklushoz képest közel húsz százalékkal növelte költségvetési bevételeit (22 millió euróról 26 millióra). Ellenfele, a jobbközép Népi Unió Mozgalom (UMP) viszont nemcsak választóinak megfogyatkozása, hanem a paritási törvény miatt is érzékeny veszteséget szenvedett el. 2007-2012 között évente 34 millió euróval gazdákodott, mostantól 23 millióval kell beérnie. A különbség jelentős része abból adódik, hogy a jobboldali néppárt képviselő-jelöltjeinek alig egynegyede került ki a „gyengébbik nem” köréből (25,7%), s emiatt a paritási törvény alapján a szavazatok után járó támogatási összeg 36,45%-áról (3,99 millió euró) kellett lemondania. A szocialisták választási listáján 45%-ban szerepeltek nők, a hiányzó 5% után a baloldali párt 902 000 eurótól esett el.
A kormány nemek szerinti összetételeét a törvény nem szabályozza, mégis üzenetértékű, hogy Jean-Marc Ayrault miniszterelnök 38 tagú kormányában 11 tárcát nő, 9-et férfi irányít, az államtitkári feladatokat 8 nő és tíz férfi látja el.
