Nobelpriset – a díjak díja

1) Szüless fiúnak! A most 124 éves Nobel-díj története során ugyanis 726 esetben ítélték oda férfinak, s mindössze 41 nő részesült e nagy presztízsű kitüntetésben.

2) Tanulj természettudományokat! Ezek az egymáshoz közel álló tudományágak egyre inkább kiegészítik egymást, s támogatólag hatnak egymásra. Ennél fogva nagyobb esélyt nyújthatnak egy Nobel elcsípésére. Akár két díjra is, mint például Marie Curie esetében, aki a fizikában (1903) és a kémiában (1911) is világelső lett (ráadásul nőként)!

3) Tanulj vagy kutass az Egyesült Állalmokban! A díjat elnyert tudósok sorában túlnyomó többségben vannak az onnan vagy oda származók. Eddig 235 amerikai kutatónak jutott a megtiszteltetés, hogy megkapja a díjak díját. S a világ e szempontból legsikeresebb tíz egyeteme között kilenc amerikai. Maga a Harvard pedig huszonnégy telvitt Nobel-díjjal mondhatja magát a legjobbnak ezen a toplistán.

Ha pedig író vagy, légy francia! Az irodalmi díjak közül legtöbb, 39 (! ) francia íróké lett.

4) Legyenek kiváló agyak az egyetemi társaid! Sok esetben nem tudtak dönteni az odaítélők: s megosztották a díjat két-három, közösen dolgozó kutató között, leggyakrabban az orvosi, a fizikai és a kémiai díjjal jártak így. Az orvosi Nobel-medál harmincnyolcszor került egy tudós nyakába, harmincegy alkalommal ketten kapták, harminckét esetben hárman.

5) Olvasd Nobel-díjas írók könyvét! Felettébb tudománytalan megállapítás, de ez derült ki egy körkérdésből: a megkérdezett díjazottak legtöbbje Nobel-díjas írókat nevezett meg kedvenceként. Itt olvashatod a listát.

A donátor, Alfred Nobel 1895. november 25-én, San Remóban írt végrendeletével majdnem teljes vagyonát – konkrétan: harmincegymillió koronát (mai értéke kb. 1,65 milliárd korona) tette fel arra, hogy évről évre egy méltónak tekinthető pénzösszeggel és éremmel (200 gr arany) jutalmazzák az emberiség javát legjobban szolgáló humanistákat – természettudósokat, orvosokat, írókat. Hogy a világ megismerje és ünnepelje őket, életművüket, munkásságuk innovatív eredményeit.

A díjazottak nevének bejelentése általában két hónappal előzi meg a decemberi ünnepélyes átadást, mely köré a vagyonkezelő Nobel Alapítvány tudásfesztivált szervez, amikor tíz napon át itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó lángeszek száma. Október első hetében sorra nyílnak az akadémiai tanácstermek aranyozott ajtói, s a döntést meghozó kupaktanácsok első emberei végre leleplezik a neveket.

Akiket elér a „magic call” – majdnem mindig sokkot kapnak... Emlékeznek még Doris Lessingre? Aki éppen a reggeli piacozásból tért haza, s újságírók hada várta a kapuja előtt. Amikor elárulták neki, mire a felhajtás, ő csak lehuppant a lépcsőre, s hitetlenkedve csóválta a fejét: adhatták volna hamarabb is... – csúszott ki a száján, zöldségeskosarain megpihenve.

Idén rekordszámú jelölt került a békedíjbizottság elé – közülük harmincnyolc valamilyen szervezet. Ez utóbbi nem szokatlan, hiszen többször előfordult már, hogy többen, például al-Sadat és Begin (1978) – vagy testület kapta a kitüntetést: például a UNICEF (1965), az Amnesty International (1977), az Orvosok Határok Nélkül (1999) vagy a Vöröskereszt (1917, 1944, 1963). Kevesen tudják, hogy Sztálin kétszer is esélyes volt a békedíjra (1945, 1948) a világháború befejezéséért tett erőfeszítéseiért. Ellenben Churchill kapott is egyet – irodalmit! Gandhi viszont a nagy vesztes: 1937 és 1948 között minden évben jelölték békedíjra, mégsem kapta meg.

Az orvosi, fizikai, kémiai, közgazdasági és irodalmi díjra egyenként kétszázötven-háromszáz ajánlás futott be a szokásos februári határidőig. A jelöltek listája – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – ötven éven át titkos, csakúgy, mint a válogatás teljes folyamata. Az „állítólagos”, a „kiszivárgott” s más tuti tippek pusztán a sajtó találgatásai. Esetleg az önjelölteké, akikből minden évben akad pár tucatnyi. Rejtély, miért vélik úgy, hogy bárki is komolyan veszi őket. Ellenkezőleg: örökre elütik magukat a lehetőségtől.

Posztumusz nem jelölhető senki. Ezt a kitételt 1974-ben csatolták a feltételek sorához. Ha egy jelölt a jelölése után elhalálozna, és ha közben megítélik neki, megkapja a díjat. Ez egyszer történt meg: 1996-ban a közgazdasági díjazott, W. Vickrey elhunyt a bejelentés után pár nappal.

Márciustól két hónapon át rostálják a neveket, s május végére összeállítják az első, tizenöt jelöltet tartalmazó listát. Majd az összegyűjtött művek, vélemények, információk alapján elkészítik az írásos értékelést a tudományágak „állva maradt” jelöltjeiről. A szeptemberben újra összeülő bizottságok tovább szűkítik a kört – s szétküldik a következő évi jelölésre felkérő meghívókat és a jelölő űrlapokat a világ hat-hétszáz tudományos, művészeti intézményének s a kiválasztott szaktekintélyeknek.

Az irodalmi díj esetében a díjat odaítélő (svéd nyelvben és irodalomban illetékes) tizennyolc tagú Akademien (mely nem királyi, mint sok helyütt írják), illetve ennek társintézményei, az egyetemek irodalmi és nyelvészeti tanszékei, a korábbi irodalmi díjasok és azok országában reprezentatívnak mondható irodalmi szervezetek elnökei. Ebben is 50 évre szól a titoktartás.

A fizikai és a kémiai díjak a Svéd Királyi Tudományos Akadémia hatáskörébe tartoznak, az orvosiról a Karolinska Intézet dönt, míg az 1968-ban a Svéd Nemzeti Bank által létrehozott és finanszírozott közgazdasági díjról ők is döntenek. A békedíj odaítélésének jogát – az akkor még a Svéd Koronához tartozó Oslo kapta – ott is maradt Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is.

Előfordult, hogy néhány levél is elég volt: Frederick G. Banting és John Macleod elsőre, mindössze három ajánlással befutott az inzulinnal, míg Robert Koch neve ötvenöt ízben került fel a listára, de csak négy év elteltével kapta meg a díjat a TBC kórokozójának felfedezéséért.

1901 és 2014 között összesen 537 Nobel-díjat ítéltek oda 829 személynek/szervezetnek. Mivel voltak, akik dupláztak, gyakorlatilag 802 személyről és 20 szervezetről van szó. Mindössze 40 nő kapott Nobel-díjat. 11 nőt jutalmaztak orvosi díjjal, 12 kapott irodalmit, 12 békedíjat és egy közgazdaságit.

Marie Curie kétszer is: 1903, férjével, Pierre-rel megosztva fizikait, majd 1911-ben egyedül, kémiait is. (Rajta kívül csak egy nő kapott fizikai díjat.) Kémiait még három, közöttük 1935-ben a lánya, Irène, aki férjével, Frederic Joliot-val osztozott rajta. Marie és Pierre másik lánya, Eva feleségül ment egy amerikai diplomatához, H. R. Labouisse-hoz, aki pedig a UNICEF alapítójaként kapott békédíjat (1965).

A legifjabb díjazott a brit W. L. Bragg 25 évesen, apjával megosztva részesült a fizikai díjban, 1915-ben. A legidősebb pedig Leonid Hurwicz, aki 90 évesen kapott közgazdasági díjat (2007).

Voltak, akik nem vették át díjukat. Három német tudós, Richard Kuhn (kémia,1938), Adolf Butenandt (kémia,1939) és Gerhard Domagk (orvosi,1939) nem utazhatott Stockholmba a díjért, mert Hitler megtiltotta nekik – később megkapták az aranymedált és az oklevelet, de a pénzt nem. Míg Borisz Paszternak 1958-ban elfogadta, de a hatalom nyomására hazájának kellett felajánlja a Nobel-díját.

Jean-Paul Sartre 1958-ban nem vette át a díját – mivel következetesen visszautasított minden kitüntetést. Le Duc Ho, aki 1973-ban Kissingerrel megosztva kapott béke Nobel-díjat a vietnami háborút lezáró béketárgyalásokért, ám az országában uralkodó helyzetre hivatkozva nem látta módját az átvételnek.

P. S. Ha szeretnél valaha részese lenni a decemberi díjátadó ünnepségnek és a bankettnek, még októberben vedd fel a kapcsolatot a szervezővel, a svéd külügyminisztériummal (Utrikesdepartementet), ugyanis ők osztják ki az ingyenes belépőket az ünnepségre, ezervalahány koronáért.

(Forrás: Nobelprize.com)