Nincs átfogó terv a rendezésre
Kereken százezer német katona szolgált már Afganisztánban, 52-en vesztették már életüket. A lakosság többsége úgy véli, hogy a Bundeswehrnek nem kellett volna szerepet vállalnia Afganisztánban, míg a NATO korábbi német parancsnoka szerint a katonai erő messze nem elegendő a helyzet rendezésére, de kivonulni sem szabad
Október 7-én volt 10 éve, hogy – a szeptemberi, New York elleni terrormerénylet után - nemzetközi erők amerikai vezetéssel támadást indítottak a tálibok által irányított Afganisztán ellen. A NATO és az ENSZ döntései alapján Németország jelentős szerepelt vállalt a hadműveletekben, amelyekben eddig vagy százezer katonája vett részt s jelenleg ötezren szolgálnak ott. Az évforduló kapcsán tartott közvélemény-kutatás szerint a németek jó kétharmada, 68 százalékuk úgy látja: a tapasztalatok tükrében nem kellett volna katonákat küldeni az ázsiai országba s mindössze 23 százalékuk helyesli mai is a katonai szerepvállalást. Ugyanakkor a szűk többség – 50.4 százalék – szerint a csapatokat csak akkor szabad kivonni, ha megfelelő mértékben eleget tettek feladatuknak - míg 44 százalék az azonnal kivonulás mellett van. A német kormány egyébként úgy nyilatkozott, hogy 2014-től véget ér a katonai szerepvállalás.
Hiányzik az egységes terv a megoldásra
Egon Ramms német tábornok 2009-ig a NATO második számú katonai vezetője volt, aki az afganisztáni műveleteket is irányította és felügyelte. A szakmai viták miatt nyugállományba vonult tábornok szerint kivonulásra aligha lesz mód, de az afganisztáni helyzet megoldása nem a katonákon, hanem a politikán és a gazdaságon múlik. Ramms a Die Weltnek adott nyilatkozatában rámutatott: Afganisztán problémáinak megoldásában a katonai erő legfeljebb 25 százalékos szerepet játszhat, hiszen feladatai a helyzet stabilizálására és a helyi erők kiképzésére korlátozódnak. A többi feladat polgári jellegű: gazdasági, pénzügyi, oktatási, kulturális. Ennek ellenére mindig a katonai erők kerülnek az előtérbe, ha az afgán helyzet problémáiról van szó. A tábornok szerint az a gond, hogy mindeddig nincs átfogó politikai terv, amelynek alapján nekiláthatnának az igazi rendezésnek. Jóllehet a NATO megbízásából működő katonai erőknek és az ENSZ-mandátum alapján dolgozó polgári megbízottaknak kötelező lenne együttműködniük, erről nem lehet beszélni. Ramms úgy véli, hogy csak egységes, a katonai és a politikai szempontokat egyesítő erőfeszítésekkel lehet úrrá lenni a helyzeten. Erre annál is nagyobb szükség van, mivel az ISAF egy kivétellel az ország minden tartományában jelen van, míg az ENSZ, az UNAMA emberei, a 34 közül csak 23-ban. A helyzet tükrében a tábornok érthetetlennek tartja, hogy a legközelebbi, december eleji bonni nemzetközi Afganisztán-konferencián csak a külügyminiszterek vennének részt – nem hívták meg oda sem a katonai vezetőket, sem a fejlesztési, újjáépítési kérdések felelőseit.
Rossz üzenetet küldenek az afgán lakosságnak a nyilvános viták arról, hogy amerikaiak, németek és mások a következő években megkezdjék csapataik kivonását, mondotta Ramms. Éppen olyan időszakban történik ez, amikor a polgári lakosság fokozottan támogatja a külső segítséget és tudja: amennyiben visszatér a talibánok uralma, súlyos megtorlásra számíthatnak.
