Németország 25 év után
Negyed századdal az egyesülés után az egykori NDK sokban megközelítette, vagy el is érte az ország nyugati felét, de még legalább egy nemzedékbe telik, amíg maradéktalanul kiegyenlítődnek a különbségek. Vagy kétmillió keletnémet költözött nyugatabbra, s akik maradtak már háromnegyedét keresik annak, mint a nyugatiak.
Független berlini kutatóintézet mérte fel, hogyan valósult meg Helmut Kohl kancellár hajdani ígérete, hogy az egyesülés után „virágzó tájak” jellemzik majd az egész országot. A tanulmány szerint sok minden jó történt: az erőltetett vegyipari fejlesztések miatt súlyosan környezetszennyezett keleti tartományok helyzete e szempontból sokat javult, a keletnémetek jövedelme, nyugdíja, fogyasztása és a gazdaság termelékenysége megközelítette a nyugatit. Ugyanakkor a népesség alakulásában, a gazdaság teljesítőképességében, a vagyon alakulásában, a mezőgazdaság tulajdonviszonyaiban máig világosan kirajzolódik az egykori határvonal.
1991-2013 között az öt új német tartomány összesen 14.5 milliós lélekszáma több, mint 2 millióval csökkent míg a nyugati tartományok lakossága 2,5 millióval nőtt. Ennek egyik oka, hogy keleten (de nem csak ott) egyre többen hagyják ott a vidéket, a kis településeket – ugyanakkor az egyesülést követően a volt NDK-ban visszaesett a születések száma. Ez azzal is összefügg, hogy sok nő – az anyagi biztonság reményében – nyugat-német férjet, partnert választott, így még kevesebb nő élt és él keleten, mint korábban. Míg Németországban általában megnőtt az egyszemélyes háztartások száma, elsősorban keleten él sok 35-55 éves férfi partner, család nélkül. Talán ezzel is összefügg, hogy az alkohol keleten több halálos áldozatot szed, mint nyugaton – ugyanakkor a keleti fiatalok közül többen dohányoznak, mint nyugati társaik.
Vallás, bérek, életkilátások
Az, hogy az NDK-ban háttérbe szorították a vallást, máig érezteti hatását: területén a lakosság több, mint háromnegyede nem tartozik egyházhoz s csak minden nyolcadik gyereket nevelnek vallásos szellemben, míg nyugaton minden harmadikat. Párhuzamosan a nyugati tartományokban is fokozatosan emelkedik az egyházakból kilépők száma.
Drámaian pozitív kihatással volt az egyesülés a a kelet lakosságára: a nők várható élettartama kiegyenlítődött, a férfiaknál már nem sok hiányzik hozzá. Annak ellenére, hogy a keleti bérek igen jelentősen emelkedtek, átlagban még ma is csak háromnegyedét teszik ki a nyugatinak. Ami mögött az is rejlik, hogy a termelékenység az új országrészben még mindig csak 73 százaléka a nyugatinak. A munkanélküliség keleten ugyan már nem kétszer olyan magas, mint az egyesüléskor, de még mindig nagyobb és keleten gyakrabban fizetnek különösen alacsony béreket. Igaz, a keletnémet átlagos bruttó kereset, 2.100 euró, bár elmarad a nyugati 2.800-tól, így is tekintélyes.
Az 500 leggazdagabb német közül csak 20 lakik az ország keleti részében, ami csalóka: ezek többsége is Nyugat-Berlinben van otthon. A keleti polgár, akinek 110.000 eurós vagyona van, már a lakosság leggazdagabb 10 százalékába számít – nyugaton ehhez 240.000 euróra van szükség. A vagyoni különbségeket tükrözi a járműpark is: nyugaton kétszer annyi a BMW, keleten a Skodából van több...
Az előítéletekből sok máig él. Nyugatnémetek milliói életükben nem jártak az ország keleti részében, míg az új tartományok lakóinak harmada a nyugatiakat beképzeltnek, arrogánsnak tartja... Tanulságos, hogy a külföldi menekültek, migránsok ellen elsősorban a keletnémetek (köztük szélsőjobboldaliak) lépnek fel, nem ritkán brutális erőszakkal is – holott ezeken a vidékeken a legalacsonyabb a menekültek száma. Míg nyugaton a lakosság kétharmada a menekültek befogadása mellett van, keleten csak minden második.
