Német felfordulás – Angela Merkel egyelőre kitart
Németországot 2005 óta a kereszténydemokrata–keresztényszociális pártszövetség, a CDU-CSU és a szociáldemokrata párt, az SPD kormányozza együtt. A két tömörülés válságfolyamata a 2017 szeptemberi Bundestag-választás óta tart. A CDU akkor 32,9 százalékával 1949 óta a legrosszabb, az SPD 20,5 százalékkal történetének legalacsonyabb eredményét érte el. Nem lépnek újra koalícióra a konzervatívokkal, ellenzékbe vonulnak – jelentette ki akkor már a választás estéjén Martin Schulz, az SPD regnáló elnöke. A CDU-CSU ezután a liberális szabad demokratákkal, az FDP-vel és a Zöldekkel kezdtek kormányalakítási tárgyalásokat. Az FDP azonban kifarolt. A patthelyzetben Walter Steinmeier, a szociáldemokrata államelnök emlékeztette volt pártja és a CDU-CSU vezetőit, hogy felelősséggel tartoznak a választóknak. A szociáldemokraták rendkívüli kongresszusán csak 56 százalék támogatta a tárgyalások kényszerű felvételét, majd a párttagság harmada szavazott a végül márciusra kialkudott koalíciós szerződés és program ellen. Schulzcal szemben történetesen Andrea Nahles, a párt balos ifjúsági szervezetének korábbi vezetője volt az alku fő támogatója.
Angela Merkel negyedik ciklusa tehát baljós előjelekkel indult. Azokhoz járult a kormánypártok további visszaesése a tartományi választásokon, majd az újabb pofon az európai parlamenti szavazáson, ahol elmaradtak minden korábbi eredményüktől. A CDU-CSU az öt évvel korábbi 35,5 százalék helyett csak 28,9-et kapott, az SPD pedig a korábbi 27,3 százalékkal szemben most kevesebb mint 16-ot. A szélsőjobb Alternatíva Németországért, az AfD tíz százalék fölé erősödött. Igazából gyengébben szerepelt, mint a tartományi választások alapján várták, de a legerősebb párt lett a volt NDK területén, ahol harminc százalék körül szerzett Szászországban és Brandenburgban, és Türingiában csak kis különbséggel maradt el a CDU-tól.
Eközben az FDP ismét meghaladta az öt százalékot, a nagy meglepetést pedig a Zöldek hozták. A történetükben példátlan 20,5 százalékukkal a második helyre kerültek a konzervatívok után. Elsők lettek a nagyvárosokban, Berlinben, Hamburgban, Münchenben, Frankfurtban és Lipcsében. Az elmúlt időszakban országszerte folytatódtak a fiatal zöldeknek a kormánytól klímavédelmi intézkedéseket követelő nagyszabású tüntetései. A 18–24 évesek harmada szavazott erre a pártra. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy, a választások utáni felmérés már a Zöldek 27 százalékos támogatottságát mutatta. Az EP-szavazás kormányfiaskójához járult, hogy a brémai tartományi választáson az SPD hetven év után elvesztette többségét. Nyílt kérdés, hogy a párt újra a Zöldekkel és hozzájuk a Balpárttal szövetkezve kormányon tud-e maradni, vagy a CDU alakította koalíció veszi át a kormányzást.
Míg a CDU-CSU a vereségei ellenére még mindig az ország legerősebbje, a majd 170 éves német szociáldemokrácia, a „keleti politikát” elindító Willy Brandt és Helmut Schmidt egykori pártja lejtőre került, és néppártnak már aligha nevezhető. Andrea Nahles a harmadik Merkel-kormány sikeres munkaügyi minisztere volt, kiharcolta egyebek mellett a minimálbér bevezetését, de sem ez, sem az SPD további szociálpolitikai törekvései nem látszanak hatni a választókra. Különösen a fiatalok kerülik az elöregedett, állandó belharcokat vívó pártot, amely amúgy a tizenhat német tartományból még hétben adja a miniszterelnököt. Egyébként feltehetően nem tartana itt, ha 2017-ben ellenzékbe vonul és megújul.
Hogy merre tart majd az SPD, az bizonytalan. Vezetői Angela Merkelhez és a CDU-CSU többi vezetőjéhez hasonlóan a nagykoalíció folytatása, a még két évig tartó ciklus kitöltése mellett foglaltak állást „az ország érdekében”. Egyik hangadójuk mindenesetre a párttagok megszavaztatását javasolta arról, hogy csinálják-e tovább. Olaf Scholz alkancellár-pénzügyminiszter pedig jelezte, hogy a jövőben nem kívánnak szövetkezni jelenlegi partnerükkel. Jellemző a bizonytalanságra, hogy a kulcsposztokat csak ideiglenes jelleggel töltik be. Két tartományi kormányfő, Malu Dreyer Rajna-vidék-Pfalzból és Manuela Schwesig Mecklenburg-Előpomerániából, valamint Thorsten Schäfer-Gümbel hesseni pártvezető jelenti átmenetileg a pártelnökséget, Rolf Mützenich a frakcióvezető.
Nem áll sokkal jobban a CDU szénája sem. A Merkel iránti bizalom az újabb választási vereségek után pártjában is tovább csökken. Utóda a szervezet élén Annegret Kramp-Karrenbauer, aki kancellári ambíciókat ápol ugyan, de pártelnökként sem éppen sikeres. Igaz, legalább önkritikus, hiszen szociáldemokrata társaihoz hasonlóan azt ígéri, hogy ezentúl figyelnek majd a fiatalokra és a környezetvédelemre. Kérdés, hogy utóbbi területen végre lépnek-e, és szembefordulnak-e a gazdaság szívósan ellenálló köreivel.
Mindeközben a megpróbáltatások még nem értek véget. Ősszel tartományi választások lesznek Szászországban, Türingiában és Brandenburgban, három keleti tartományban, ahol a legelégedetlenebbek az emberek. A kormánypártok, elsősorban az SPD, várhatóan tovább gyengülnek majd ott, és még erősebb lesz az egyre veszélyesebb ellenfél, az AfD. Ha korábban nem, e voksolások után túlcsordulhat a fortyogó fazék. A következmények többfélék lehetnek, és egyik sem biztató, sem a németek, sem Európa szempontjából.
Kiléphetnének például az SPD miniszterei a kabinetből. Ettől Merkel még kormányfő maradna, mögötte elvileg parlamenti többséggel. Ez esetben az államfő felszólíthatná a kancellárt, alakítson másik koalíciót, ezúttal a Zöldekkel és az FDP-vel. Az utóbbiak persze aligha állnának kötélnek, a győztes Zöldek pedig, akárcsak a Balpárt és az AfD, már jelezték, hogy új választásokat szeretnének. Választhatná Merkel a kisebbségi kormányzást is, alkalmi parlamenti többségekkel, de ezt aligha kívánja. Valószínűbb, hogy ha be akarja dobni a törülközőt, bizalmi szavazást kér maga ellen. Ha veszít, és ennek nagy a valószínűsége, megnyílik az út a Bundestag feloszlatása és a választások kiírása előtt.
A választások persze aligha hoznának sok jót a most kormányzóknak. Ezért is jegyezzük meg Robert Habeck nevét. Az 50 éves író-filozófus-nyelvész majd két évtizede tagja a Zöldek pártjának, jelenleg a társelnöke, és ha az így megy tovább, akár kancellár is lehet. Kérdés persze, hogyan fogadnák azután az emberek a kemény környezetvédelmi rendszabályokat vagy a bevándorlás könnyítését. Érdekes fejlemény lenne mindenesetre, miután egy budakeszi mészároscsaládból származó zöld, Joschka Fischer volt már SPD-vezette kormány külügyminisztere.
Újdonságokra tehát mindenképpen felkészülhetünk. Így nem lep meg senkit az sem, hogy Ausztriában Sebastian Kurz kancellár pártja a kormány bukása után nyolc százalékkal több szavazatot kapott az európai választásokon, mint korábban. Kurzot most is újraválasztaná az osztrákok 38 százaléka. Szociáldemokrata ellenfele csak 21 százalékot kapna, a volt partnert, a Strache-botrányba belebukott Szabadságpártot pedig ismét 29 százalékon mérik. A volt alkancellár egyébként EP-mandátumának felvételére készül.
