Nem divatszakma

– Emlékszik-e olyan esetre, hogy a Nobel-díj odaítélése előtt magyar újságíró megkereste volna önt?

– Nem volt ilyen.

– Sejtettem. És utána mennyit kellett várni az első telefonra?

– Fél órát.

– Még szakmabeli kollégáim sem nagyon tudtak Magyarországon az OPCW-ről. Ön épp a legjobbkor volt a legjobb helyen.

– Mondhatjuk így is. Februártól dolgozom itt, a hágai központban.

– A közvélemény a hírekből azt tudja: valahol valakik ellenőrzik a vegyi fegyvereket a világban, és ez így van jól. De valójában alig van valakinek elképzelése arról, kik is önök.

– Ádámtól és Évától kell kezdenem, hogy világos legyen a válasz, de rövid leszek. A hidegháború vége felé, a 80-as évek végén, 90-es évek elején többoldalú megállapodások születtek a nagy fegyverrendszerek korlátozásáról. A leszerelési egyezmények körében a vegyi fegyverek betiltásáról sajátos egyezmény jött létre, amit 1993-ban írtak alá, de előtte a tárgyalások több mint 25 évig tartottak Genfben. Sajátossága az, hogy míg az atomsorompó egyezményben például vannak országok, amelyek továbbra is rendelkezhetnek atomfegyverekkel, addig a vegyifegyver-megállapodásban minden államra azonos kötelességek és jogok vonatkoznak. Nincs kivétel, mindenkinek fel kell számolni a vegyifegyver-készleteit. A biológiai fegyverekről szóló megállapodásban is ez szerepel, ott azonban nincs ellenőrzés.

– Vagyis ez az egyetlen egyezmény, ami teljes körű: azonos jogokat és kötelezettségeket állapít meg és van egy nagyon erőteljes ellenőrzési rendszere?

– Így van. És itt jövünk képbe mi. Az egyezmény egyik pontja létrehozta az OPCW-t, a Vegyifegyver-tilalmi Szervezetet, amelynek feladata a készletek megsemmisítésének ellenőrzése, illetve hogy megakadályozza az ilyen típusú fegyverkezés újraéledését. A szervezet az egyezmény hatályba lépését követően, 1997-ben alakult meg.

– Ha így van, akkor a Nobel-békedíjjal a világ, a nemzetközi közösség tulajdonképpen önmagát tüntette ki.

– Ha belegondolok, igen. Persze a világ kitüntette már magát régebben is, hisz kaptak már Nobel-békedíjat az ENSZ-békefenntartók és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is. Annyiban azonban mégsem ilyen egyszerű a dolog, hogy a mi szervezetünk – igaz, nemzetközi felhatalmazással –, de mégiscsak egy meghatározott célt teljesít. Ehhez a tagállamok adják a pénzt, de ezt a munkát nekünk kell elvégezni. Ha mondjuk egy város alapít egy színházat, fizeti a fenntartását, attól még a színház vezetésén és színészein múlik, milyenek az előadások. Például most, Szíriában hatalmas feladat hárul ránk. Ha sikeresen teljesítjük, az a mi munkánk eredménye.

– Mégis, ki az, aki dönt arról, mit, hol és hogyan tegyenek?

– Alapvetően háromszintű az irányítás. A OPCW konferenciáján minden tagállam képviselteti magát, ez a testület évente ülésezik. Van egy szűkebb Végrehajtó Tanács 41 taggal, amelyik elvben háromszor ülésezik évente, de most, Szíria miatt legalább havonta egyszer tanácskoznak, de van amikor kéthetente. A harmadik szint a titkárság, amelyik az operatív ügyeket intézi – ehhez tartozom én is. Az irányítás az előző két grémium kezében van, pontosan meghatározott jogkörökkel. Mi az általuk megadott paraméterek között mozgunk. Például Szíria esetében szeptember 27-én volt egy rendkívüli ülése a végrehajtó tanácsnak, amely megszabta, hogy 2014. közepéig föl kell számolni az ottani vegyifegyver-készleteket. Azóta a tanács folyamatosan ülésezik, adja le a megrendeléseket. Például olyanokat, hogy a legveszélyesebb vegyi fegyvereket december 31-ig ki kell szállítani Szíria területéről. Hasonlóan működik a mechanizmus más ügyekben is. Megszabják például, hogy évente hány ellenőrzést kell végrehajtani – ez a szám egyébként 210 körül szokott lenni.

– Vagyis, amikor épp nincs forró helyzet, akkor az évente jóváhagyott menetrend szerint működnek. A gyakorlatban mit is csinálnak?

– A szerződés átfogó megközelítést tükröz. Egyrészt foglalkozik a meglévő fegyverkészletek megsemmisítésével. Amikor egy ország csatlakozott a szerződéshez, akkor be kellett jelentenie, hogy van-e vegyi fegyvere. Hat ilyen ország volt. Ezek esetében a megsemmisítést ellenőrizzük. Másik irány pedig annak a garantálása, nehogy valaki elkezdjen gyártani újabb vegyi fegyvereket. Ezt nevezzük mi ipari ellenőrzéseknek. Meghatározott vegyi anyagokkal foglalkozó létesítményeket ellenőrzünk. Ennek révén erősödik a tagállamaink közötti kölcsönös bizalom és a stratégiai stabilitás.

– A nemzetközi terrorizmus megerősödésével ismét előtérbe került annak a kockázata, hogy az ellenőrizetlen készletek terroristákhoz kerülhetnek. A szervezetnek van-e ezzel kapcsolatban feladata?

– Az OPCW tevékenységének egyik pillére a segítségnyújtás vegyifegyver-támadások esetén annak az államnak, amelyik ezt igényli. Ha terrorista támadás történne valahol vegyi fegyverekkel, akkor nekünk vannak szakembereink és kapacitásunk a segítségnyújtáshoz. Együttműködünk azzal az ENSZ-munkacsoporttal is, amelyik a terrorizmus elleni harcban több mint 30 nemzetközi szervezet tevékenységét koordinálja.

– Nagy falatnak tűnik a világ összes vegyi fegyverét megsemmisíteni.

– Különösen, hogy ezek a fegyverek az I. világháború óta léteznek. 2014-ben lesznek a megemlékezések a világháború kitörésének 100. évfordulójáról, 2015-ben pedig az első vegyifegyver-támadásról. A németek vetettek be először vegyi fegyvert 1915 áprilisában, Ypernnél. Rá tíz évre, az 1925-ös genfi jegyzőkönyv tiltotta be a mérgező gázok és vegyi anyagok hadi célú használatát. Azonban ez nem tiltotta be az ilyen típusú fegyverek gyártását, és nem volt ellenőrzési mechanizmusa. Filozófiai síkra tévedve: azt a vegyi fegyvert, aminek szelleme az első világháborúban kiszabadult, és amit utána néhány évvel már megpróbáltak visszanyomni, most – ezzel a rendkívül kidolgozott rendszerrel – sikerült visszakényszeríteni a palackba.

– Hány tagállam csatlakozott az egyezményhez?

– 190. Néhányan nem írták alá, így nem teljes az egyetemessége. Szíria ilyen ország volt. Ott van még Ázsiában Észak-Korea, Mianmar, a Közel-Keleten Izrael és Egyiptom. Afrikában Dél-Szudán és Angola, akik egyenlőre nem csatlakoztak.

– Hogyan zajlik a konkrét munka a területen? Kik az ellenőrök? Országok delegálják őket vagy önök válogatnak?

– Éves költségvetésünk jó részét az ellenőrzésekre költjük. Az alkalmazottak több mint fele ellenőr: 480 körül van a létszámunk. A tagállamok bármelyik állampolgára pályázhat, ha megvan a megfelelő képzettsége, végzettsége.

– Ön hogy lett a fegyverzet-ellenőrzés szakértője? Nem egy divatszakma.

– Úgy alakult a pályám, hogy a kezdetektől nemzetközi szervezetekkel foglalkoztam. Korábban Bécsben, Genfben és New Yorkban dolgoztam Magyarország ENSZ-képviseletein, és természetes módon vált a munkám részévé a téma.

– Mennyiben segítheti a munkájukat a jövőben a Nobel-békedíj?

– Ez óriási dolog, az ismertségünknek nagyon jót tesz. Hosszú évekig kellet volna dolgoznunk azért, hogy szert tegyünk arra a tekintélyre és ismertségre, amit ez az elismerés egy pillanat alatt adott. Az ipari körökkel a kapcsolatunk eddig is jó volt, együttműködésünket még szorosabbra fűzhetjük. A világ bejelentett vegyifegyver-készletének 80 százalékát sikerült megsemmisíteni, ez óriási eredmény. A következő években ez a folyamat be is fejeződik. A vegyi fegyver használatának lehetősége jelentősen visszaszorult. A világ jóval biztonságosabb hely lett. Stratégiai igazgatóként jómagam azzal foglalkozom, hogy ez így is maradjon.