Naponta tizenegy lengyel lesz öngyilkos
Elgondolkodtató és még inkább elrettentő statisztikát közölt a lengyel rendőr-főkapitányság: 2010-ben 4087 lengyel lett öngyilkos, ez 185-el több, mint ahányan ugyanebben az időben közlekedési balesetben vesztették életüket. A legújabb adatok szerint naponta átlagosan 11 lengyel veti el magától életét!
Miközben rémisztőek ezek a tények, a közlekedési balesetekben elhunytakról nyíltan beszélnek, az öngyilkosságokról pedig mélyen hallgatnak a 95 százalékban katolikus Lengyelországban. Pedig a szakemberek szerint a probléma még annál is nagyobb, mint arra a statisztikák mutatnak – a sikertelen öngyilkosságok száma ugyanis hétszer-tízszer nagyobb az adatokban szereplő, halállal végződőeknél.
Lengyelországnak vannak olyan területei, ahol a lakosság a hegyekből fújó gonosz szelet teszi felelőssé a szörnyű tettekért. Dr. Iwona Koszewska Krakkóból beindított egy programot, amelynek címe éppen a hegyekre utal („Hogy a hegy senkit se raboljon el”), ennek során elsősorban orvosokkal, tanárokkal és lelkipásztorokkal vette fel a kapcsolatot, hogy – ahogyan ő fogalmaz – érzékennyé tegye ezeket a szakembereket az öngyilkosságok problematikájára. A doktornő olyan találkozókat is szervez, amelyeken mindenki részt vehet, s amelyek témája: „Nem csak a depresszióról”.
Az érdeklődés nagy és egyre nagyobb, amit nagy sikernek lehet elkönyvelni, hiszen már az is nagy szó, hogy erről a témáról nyíltan beszélnek. A hét végén éppen Zakopanéban rendeztek futást, amelynek célja „Legyőzni a depressziót”, ennek szervezésében a tátrai önkormányzatok is segítettek.
A kormány 2010 decemberében hirdette meg a Pszichikai Egészség Védelmének Nemzeti Programját, amely azonban eddig tehetetlennek tűnik – nincs ugyanis pénz és hiányoznak az eszközök a realizálásához. Az egészségügynek erre a célra tavaly 8 millió zlotyt kellett volna fordítania, s mindössze 200 ezer jutott! Pedig a program célkitűzései reálisnak és hatékonynak tűnnek. E szerint minden nagyobb város kerületeiben és minden helyi önkormányzatban fel kellene állítani egy pszichikai egészség központot, s így a betegeknek nem kellene orvostól orvosig, szakrendelőtől kórházig vándorolniuk, mert ezekben a központokban ugyanolyan orvosi és terapeuta csapat foglalkozna velük, mint a helyi pszichiátriai osztályon. Mi több, az itt kezelt páciensek problémáiról a szociális ellátást is értesítenék.
A pszichikai egészség világnapján a lengyel szakemberek megkongatták a vészharangot. Adataik szerint minden negyedik felnőtt lengyel élete során küszködött már valamilyen lelki betegséggel és tünettel, ezek leggyakoribbja az országban az alkohollal volt kapcsolatos. Két és fél millióan szenvednek szorongástól, egymillió embernek van depressziója, vagy valamilyen kóros mániája. Ugyanakkor amíg a nyugati országokban a költségvetések 5 százalékát szánják a pszichiátriára, ez a szám Lengyelországban viszont évek óta csak mintegy 3 %.
