Nagyító alatt az ERASMUS
Mielőtt elindultam volna Firenzébe, sőt már mikor megpályáztam az ösztöndíjat, tudtam, hogy ez a kis kiruccanás valami pluszt, valami különleges dolgot hoz majd a kis életembe. Nem tudtam pontosan mit, csak sejtettem: rengeteg új barátot, hihetetlen mennyiségű mókát és kacagást, egy teljesen más kultúrát s hozzá tartozó számunkra talán elvarázsolt embereket valamint egy igen intenzív idegen nyelvi fejlődést. No, ez mind be is jött azt hiszem. Ám valami fontosról elfeledkeztem: a felnőtté válás kezdete is befurakodott a képbe.
Három, kettő, egy… elvágták a köldökzsinórt. Nos, igen, az Erasmus az egyik legjobb szétszakító erő, azonban paradox módon az egyik legrafináltabb összetartó, összehozó erő is egyben.
Hiszen ha ugyan csak erre a fél évre is, de különköltözünk az oltalmazó szülőktől. Ilyenkor már nincsen olyan opció, hogy véletlen elfelejtettem betenni a piszkos ruhát a mosógépbe, de anyu majd úgyis beteszi. Ha elfelejtettem betenni a mosatlant, akkor morgolódhatok egymagamban, és választhatok egy másik kollekciót a napra. Vagy ha esetleg a rózsapiros törölközőmet összemosom a babarózsaszínnel, no, akkor sem szól rám senki, és kapok egy nagyon vagány piros pöttyös törölközőt cserébe. De hát végül is a piros pöttyös az igazi, nem?
A vásárlás és főzés is külön muri. Muszáj lemenned a boltba, ami néha még akkor is nehezedre esik, ha csupán 5 percre van a bolt a lakástól. Próbálsz átgondoltan vásárolni,és nem csak ropogtatni valót és alkoholtartalmú italokat dobálni a kosárba. Aztán irány haza főzni. Hiszen nincsen anya, aki mire hazaérsz már meg is főzte az ananászos tejszínes csirkemell falatkákat. Maximum telefonos segítséget kérhetsz, és azt gyakran igénybe is veszed.
Ilyenkor lép életbe a „tésztafogyókúra”, hiszen heti 7 napból, 7-szer pastat csinál az ember lánya, hiszen a leggyorsabb, legegyszerűbb, legvariálhatóbb és legfinomabb alternatíva!
Ha eddig nem így volt, most már biztos, hogy a piszkos pénzügyeket is magadnak kell beosztani, hiszen ha átléped a keretet, akkor sincs ott egyik lágyszívű szülőd sem, aki majd kisegít. Legfeljebb az átutalás igen csábító lehetősége marad, de bizony arra is várni kell pár napot, amíg az összeg a számládon landol.
Az Erasmus megtanít alkalmazkodni, hiszen talán először élsz együtt úgymond idegen emberekkel, s nem családtagokkal. Felméred, hogy nem hagyhatod magad után ott a mosatlant, mert esetleg más is szeretne utánad étkezni, és talán mindketten ugyanazt a fazekat szeretnétek használni.
Minden embernek vannak piciny,rosszabb esetben gigantikus, olykor idegesítő vagy szimplán furcsának tűnő szokásai. Ezek az együttélés során elrejthetetlenek, s ezt mind-mind meg kell próbálni tolerálni, hiszen ők ugyanúgy elnézik a mi frusztráló attitűdjeinket.
Igen, ez a bódító ám olykor fárasztó önállóság. Néha annyira örülsz, és büszke vagy magadra, hogy igen, meg tudom csinálni, egyedül élek! Még nem fogytam le 10kg-ot, mert nem főztem magamnak, valamint tiszta ruhára is lehet még bukkanni a szekrényben. Máskor viszont mit meg nem adnál, hogy ott legyen anya, aki kivasalja neked az inget, ha éppen késésben vagy a vizsgáról.
Ám nem kell megijedni, azért ezek egyáltalán nem rémes dolgok, sőt én kifejezetten élveztem. Néha-néha én is elfelejtettem ezt-azt, de összességében azt hiszem, ezek nagyon jó kis tapasztalatok voltak. Csupa apróság, amin ha olvasod, csak kacagsz, ám amikor ilyen helyzetbe kerülsz, rájössz, tényleg sok piciny dologra kell odafigyelni.
Az első pár hónap az abszolút pihenésről, bulizásról szól, a választott ország, város felfedezésével. Ilyenkor még az ember egy csipetnyi honvágyat sem érez, csak belefeledkezik az elvarázsolt miliőbe. Aztán mikor már úgy érzed, nincs mit feltérképezni, ugyanazokra a helyekre jársz, ugyanazokkal az emberekkel, akkor előbukkan a ravasz honvágy. Hiányzik a szobád, a városod, az országod, a szüleid, és a barátaid. Ilyen hosszabb távú utazás során még arra is rájöhet az ember, kikre számíthat, kik törődnek vele. Hiszen sokan eltűnnek, szinte abban a percben, ahogy az ember átlépte az országhatárt. Ám az igaziak ott vannak a boldogságos felfedező fázisban is, és akkor is, amikor legszívesebben rögtön foglalnád a repülőjegyet hazafelé, ám ők azt mondják: Ne tedd!
Az Erasmusos életmód bájai közé tartozik még az is, amikor a nagymamival leülsz skype-olni, vagy amikor hónapok után hazamész és vár a jó kis házi koszt és a friss illatú saját kis birodalmad.
Közhely, nem közhely: egy örökre szóló élmény, hiszen rengeteg új barátot szerzel, akikkel együtt éltél, valamint külföldiek, akik szintén ott tanultak. Hiszen Olaszország tényleg egy más világ, a saját egyedi kultúrájával, és az olaszok elvarázsolt, gyakran érthetetlen ám annál inkább imádnivaló szokásaival. És mindemellett elkezded ezerszer jobban értékelni azokat az embereket, akik otthonról kitartottak melletted, és örültek az örömödnek és felvidítottak a melankolikus, sötét vasárnapokon.
