Múzeum 105 zsák aranypénzből
A múzeumóriás létrejöttéhez elsőként főként szerencse kellett: ki gondolná, hogy egy világhatalom nemzeti múzeumát külföldi adakozó aranyából alapították? Angliában Northumberland hercegének többek között született egy „törvénytelen” fia is, aki nem örökölhette a főrendi címet. James Macie így egyszerű polgárként került Oxford egyetemére. Később felvette a Smithson nevet, de egyik névvel sem volt boldog: a sikeres természettudóst mindhalálig nyomasztotta, hogy míg családtagjai, féltestvérei fényes rangokat írhattak nevük elé, addig ő, az elismert vegyész, pusztán egy a tucatnevűek közül.
„Már senki nem fog emlékezni a Northumberland hercegekre, a Percy lordokra, amikor még mindenki emlegetni fogja James Smithsont” – írta egy tudományos dolgozata alá 1802-ben. Igaza lett, bár nem dolgozatai, hanem pénze és rendhagyó végrendelete őrizte meg nevét. 1829-ben hunyt el, egyetlen unokaöccsére hagyva tekintélyes vagyonát. Egy kikötéssel: ha az örökös utód nélkül halna meg, szálljon az összeg az Amerikai Egyesült Államokra, alapítsanak a pénzből Washingtonban a tudományok ápolására hivatott, az ő nevét viselő intézetet. Smithson életében nem járt Amerikában, oda semmiféle kapcsolat nem fűzte – életrajzírói szerint döntésében személyes sorsa játszott szerepet: olyan országra akarta hagyni a pénzt, ahol – Angliával ellentétben – senkit nem érdekel valakinek a származása, a lényeg a tehetség. Az unokaöcs már hat év után meghalt, gyermektelenül, és 105 zsák aranypénz maradt utána. Az akkori félmillió dollár igen tisztes summa volt, ma jó 12 milliót tenne ki.
A fura örökségen nyolc éven át vitatkozott az amerikai törvényhozás: szabad-e elfogadni idegentől? Végül persze elfogadták, gyorsan be is fektették alabamai kötvényekbe, minekutána a tagállam csődbe ment. A pénzt a költségvetés szerencsére kamatostól pótolta, és a honatyák nagyvonalúságából 1846-ban létrejött az Egyesült Államok Nemzeti Múzeuma. Abból épült ki azután fokozatosan, sok közpénzből, továbbá hazafias adományozók nagyvonalúságából a világ mára legnagyobb, 19 múzeumot, kilenc kutatóközpontot, emlékhelyeket, nemkülönben szép állatkertet is tartalmazó gyűjteményhálózata. Szédítő számok: 156 millió tárgy, kétmillió kötet, csaknem tízmillió digitális felvétel. Persze a helyszínnel is szerencséjük volt: Pierre Charles L’Enfant, Washington francia származású városépítésze tágas, levegős települést tervezett, így lehetett a Mallon, a Lincoln-emlékműtől a Capitoliumig terjedő, csaknem öt kilométer hosszú területen sorra felhúzni a Smithsonian kilenc múzeumát. Tán ez is példa volt a Liget-projekt kiötlőinek – ám a Mall fél kilométer széles, zöld, és mégis elfér rajta az elnökbeiktatásokon vagy tüntetéseken kétmillió ember.
A legelső épület, a máig álló Kastély a legbájosabb. Az alapítók normann kastélyt emeltek Washington kellős közepén, mindjárt kilenc toronnyal – mindegyik más ízlésben. Napjainkban ebből az épületből irányítják az óriási szervezetet, 6500 alkalmazott, köztük több száz tudós munkáját. Az intézményt tanács igazgatja, tagjai közé tartozik a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az Államok alelnöke, képviselteti magát a szenátus és a képviselőház, és helyet kap benne kilenc polgár is. A Kastélyban bútorok, könyvek őrzik az alapító korszak emlékét és egy kapualjban megtaláljuk James Smithson sírját is. Különleges gesztus: más halandó nem nyugodhat a főváros központjában, a Capitolium és a Fehér Ház közötti területen. És itt, a Kastélyban van a jeles Wilson Center. Viktoriánus szobáiban öt világrész tudósai laknak, dolgoznak, fontos viták, eszmecserék színhelye.
Néhány lépés, s egyik ámulatból a másikba eshetünk. A National Gallery gyűjteménye világszám, nemkülönben a Hirschhorn kép- és szobortár. Utóbbi ugyancsak a Smithsonian hagyományos szerencséjének köszönhető. A névadó, a milliomos gyáros négyezer képet, kétezer szobrot hagyott az intézetre. Rodin, Moore, Picasso, Matisse, Miró, Giacometti – a sort hosszan folytathatnánk. Más nagy adományozók, Charles Lang Freer és Arthur Sackler páratlan kelet-ázsiai gyűjteményüket örökítették az államra, mások a 20. századi, a kortárs művészet remekeit. Van azután óriási múzeumuk a természettudományoknak, az amerikai művészetnek, az iparművészetnek, látogathatók további remek képtárak. Fellelhetők a műkincsek mellett Amerika történetének aranyos apróságai is: Teddy, az első, az eredeti játékmaci, amelyet Theodore Roosevelt elnökről neveztek el, vagy Judy Garland cipője, amelyben az Ózban táncolt.
A Smithsonian legtöbb látogatót vonzó gyűjteménye persze a Repülési és Űrkutatási Múzeum. A jó kétszáz méteres, rózsaszín márvány burkolta épület több emelet magas csarnokaiban minden látható, ami megdobogtatja a technika rajongóinak szívét: repülők a hőskorból, a háborúkból, űrrakéták a mából. A páratlan múzeum 1976-os megnyitása óta kinőtte kereteit, 65 milliós adománya elismeréseként az ’56-os menekült Udvarházy István nevét viseli újabb kiállítási épülete, a főváros Dulles repülőtere mellett.
A hálózat újabb tagja a Latino Center. Célja, hogy bemutassa, mivel járultak hozzá a közép- és dél-amerikai bevándorlók az ország tudományához, kultúrájához. S néhány hónapja van immár méltó múzeumuk az afroamerikaiaknak is. Kisebb elődje New Yorkban volt található, az új, reprezentatív, már építészetében megragadó épületet a Mallon Obama elnök avatta fel az ősszel. Egy nép útja – egy nemzet története címmel próbálja eggyé ötvözni feketék és fehérek országának történetét az állandó kiállítás, bemutatva a gyerekrabszolgák bilincseit, az elnyomorított négerek imakönyveit, az egyenjogúságért folytatott harcok máig befejezetlen történetét.
Harminckilenc ország 170 múzeuma társult intézménye az amerikai Nemzeti Múzeumnak. Hosszú távon őrizhetik, mutathatják be az anyaintézmény gyűjteményeinek darabjait. A dolog kölcsönösen előnyös: a Smithsonian óriási anyagának így is csak egy százaléka látható állandóan. Előkészítik már első állandó külföldi kiállításukat is: a helyszín érthetően a 105 aranyzsák adományozójának hazája, London, az olimpiai park.
A Smithsonian idén 1,2 milliárdos költségvetésének általában kétharmadát a szövetségi kormány biztosítja, a többit adományokból és bevételeikből fedezik. A pénzek apadásával 2011-ben, történetükben először indítottak adománygyűjtő kampányt – a befolyt összeg eddig már meghaladja a másfél milliárd dollárt. Hatvanezernél több személy, illetve vállalat, szervezet adott pénzt és jelentős műtárgyakkal is gazdagodtak a gyűjtemények. Még többel az évi vagy 30 millió látogató, akik ingyen láthatják, élvezhetik mindezt. Itthonról is: a világhálón rengeteg kincsük látható – akár már 3D-ben is.
