Moszkva egy nukleáris konfliktusra készül fel
Az orosz-grúz háború lezajlása után megváltozott a világ geopolitikai egyensúlya. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok képtelen fenntartani a saját vezetése alatt álló egypólusú világrendet. Moszkva stratégiai győzelmét megpróbálja minden eszközzel kihasználni, hogy világpolitikai befolyását megnövelje; intenzív fegyverkezési programot indított be és igyekszik egy Amerikával szembeni szövetségesi hálózatot kiépíteni. Kérdés azonban, hogy sok nyugati elemzőhöz hasonlóan mindezt új hidegháború kitöréseként értékelhetjük, vagy csupán a világ multipolarizálódásának vagyunk szemtanúi?
Oroszország a múlt héten átfogó fegyverkezési program megkezdését jelentette be, melynek keretében felújítják a teljes stratégiai nukleáris fegyver arzenált.
Többek közt 2020-ra az országot és szövetségeseit lefedő rakétapajzsot állítanak szolgálatba és új, atomtölteteket szállító tengeralattjáró flottát építenek.
Dimitrij Medvegyev szerint a grúz háború bebizonyította, hogy az orosz hadsereg "állandóan készenlétben kell legyen," és "fel kell készülni a legkülönbözőbb forgatókönyvekre."
Sokan ezt úgy értelmezték, hogy Moszkva egyenesen a NATO elleni háborúra készíti fel fegyveres erőit. Pavel Flegenhauer orosz biztonságpolitikai szakértő a Guardiannek tett nyilatkozata szerint Oroszország félreérthetetlen üzenetet küldött a nyugat számára. Vagy tiszteletben tartják érdekszféráit, vagy fel lehet készülni a nukleáris háborúra.
A hadsereg fejlesztése mellett Moszkva nagy hangsúlyt helyez egy a Közel-Kelettől Dél-Amerikáig nyúló szövetségesi hálózat kiépítésére, mely képes ellenállni
az amerikai befolyásnak.
Ennek az egyik fő pillére a nukleáris ambíciókat dédelgető Irán. Teherán az orosz-grúz háború után feltűnő bátorsággal száll szembe a nyugattal. A harcok
befejezése után nem sokkal új urándúsító centrifugák szolgálatba állítását jelentette be, melyek akár az atombomba előállítási folyamatában is használhatóak
lehetnek. Az iráni vezetés valószínűleg mindezt annak tudatában tette, hogy Moszkva biztos támogatását tudhatja maga mögött, amely eddig is minden komoly Irán ellenes szankciót megvétózott az ENSZ BT-ben.
Oroszország kapcsolatai Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése után ismét megerősödtek perzsa országgal. Moszkva előreláthatólag még idén átadja
Teheránnak az általa épített bushehri atomreaktort. Ezen kívül korszerű légvédelmi berendezéseket is szállít az iráni hadseregnek, melyek képesek lehetnek
egy izraeli vagy amerikai támadás elhárítására.
A Kreml másik kulcsfontosságú szövetségese a Közel-Keleten Szíria. Az zsidó állammal jogilag még mindig hadban álló és Washingtonnal igen hűvös viszonyt
fenntartó ország engedélyezte Moszkva számára, hogy területén hadikikötőket építsen. Az orosz haditengerészet ezzel a hidegháború óta először jelenik meg a Földközi tengeren. Egyes hírek szerint a Szevasztopolban állomásozó fekete-tengeri flottát pár éven belül Tartusz és Latakia kikötőibe telepítik.
Moszkva a Földközi-tenger vidéke és Irán mellett Dél-Amerikában is megvetette a lábát. A Kreml főleg Venezuelával és Bolíviával épített ki erős szálakat. Legutóbbi caracasi látogatása lakalmával Vlagyimir Putyin miniszterelnök Hugo Chavez államfővel a venezuelai hadsereg modernizálásáról és egy atomreaktor felépítéséről tárgyalt. Evo Morales, a La Paz-i elnöki palota ura nemrég kiutasította az amerikai nagykövetet és országát Washingtontól mindinkább Moszkva felé tereli. Alig két hete gázkitermelési koncessziót adott a Gazpromnak, és a fegyveres erők modernizálását is orosz fegyverekkel kezdte meg.
A fejleményeket értékelve több nyugati újságíró és politikus is meghúzta a vészharangot. Sokan egyenesen a történelem kerekének visszafordulásáról, új szuperhatalmi szembenállás kialakulásáról beszélnek.
John McCain amerikai elnökjelölt megválasztása esetén, külpolitikájának alapelemévé tenné Oroszország megfékezését; az országot kizárná a G8-ak
szervezetéből, emellett Kelet-Európában és Ázsiában egy moszkvaellenes katonai tömböt hívna életre.
A hidegháborúval riogatók azonban valószínűleg túlértékelik a fenyegetést. Egészen egyszerűen azért, mert Oroszország már nem szuperhatalom és nem is lesz az a közeljövőben. Az 1940-es évek végén, a keleti és a nyugati blokk kialakulásakor a Szovjetunió termelte a világ GDP-jének 15-20%-át és a Föld legnagyobb szárazföldi haderejével rendelkezett. Ma ez az arány eltörpül a korábbihoz képest. A jelenlegi Oroszország 2%-kal rendelkezik a világ GDP-jéből és hadseregének ütőképessége korántsem akkora mint a sztálini időkben.
A Kreml az eddigi tapasztalatok alapján józannak hihető vezetői valószínűleg tisztában vannak országuk valós gazdasági és katonai súlyával és nem kívánják a néhai Vörös Birodalom helyét betölteni. Oroszország ma regionális nagyhatalomként viselkedik, csakúgy mint Kína, vagy India. Saját érdekszféráit kívánja körülhatárolni felkészülve egy poszt-unipoláris világrendre, ahol az Amerikai Egyesült Államok már nem képes az egyetlen domináns szuperhatalom szerepét betölteni.
