Mormonok a politikában

A vallásalapító ifjú földművesnek, Joseph Smith-nek New York államában jelent maga az Úr, fiával, Krisztussal. Felszólította: alakítsa újjá Jézus egyházát, amely tévútra jutott.

E munkájában azután segítette, hogy három évvel később immár angyal közölte véle: ássa ki a hajdanvolt Moroni próféta aranytáblákra vésett szent írását. A szövegek arról az amerikai (fehér) civilizációról szólnak, amelyeket Izrael odaszármazott törzsei hoztak létre – kétezer évvel Krisztus születése előtt. Smith azután „lefordította” e szövegeket, amelyek egyébként sok hasonlóságot mutatnak az Ószövetséggel. A kegyes tolmácsoló szerint az egyfajta óegyiptomi írással rovott táblákat csak ő láthatta, majd azok visszakerültek a mennybe.

A nyilván karizmatikus Smith mind több hívőt gyűjtött maga köré – s még több ellenséget. Sem a protestánsok, sem a pápisták nem szenvedhették ezeket az eretnekeket, akik ráadásul mindenkinél jobban összetartottak, s keményen, önzetlenül dolgoztak. Menekülniük kellett tehát, mind nyugatabbra. A küzdelmes vándorlás közepette a „hitetlenségéért” börtönbe vetett Smitht és fivérét a dühödt ellenkeresztények meggyilkolták, de a mormonokat ez sem állíthatta meg. Brigham Youngot, másik karizmatikus prédikátorukat követve ekhós szekereiken végül a kontinens másik felére menekültek, a mai Utah állam javarészt vörösarany sziklákból, kietlen sósivatagból álló tájára. A Young által alapított Salt Lake City ma milliós város, ipari és pénzügyi központ – 2002-ben téli olimpia helyszíne volt.

Legnagyobb nevezetessége azonban mindmáig az „amerikai egyház”, teljes nevén Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, amelyet 12 „apostol” vezet. Egyikükkel nem egyházi épületben, hanem egy felhőkarcolóban lévő irodájában találkoztunk. A ma nyolcvanas éveiben járó Russel Ballard volt már autókereskedő, beruházási bankár, és dolgozott a hollywoodi szórakoztatóiparban. Már miután elvégezte a Brigham Youngról elnevezett – amúgy kitűnő – helyi egyetemet, ahol a hívek kedvezménnyel tanulhatnak. Utóbb két évig misszionáriusként terjesztette a hitet, amint azt a fiataloktól elvárják, majd megnősült, s hét gyermeke született. Sok pénzt keresett (bár annak 10 százalékát minden hívő köteles az egyházának átutalni), és mindeközben szorgosan szolgálja egyházát, amint ez ugyancsak elvárás.

A hitbéli és a gazdasági szervezettség kölcsönhatása a mormonoknál egyedülálló, városuk, vezetőik a szaturált, de erényes polgárság sajátos benyomását keltik. Jóllehet, az adatok titkosak, mértékadó becslések szerint az egyház bevételei megközelítik az évi 30 milliárd dollárt.

Kitűnően irányított vállalatbirodalmuk, a Deseret Corporation milliárdos jövedelmeket hoz. A konszern érdekelt az ingatlan-, a beruházási, a média- és az utazási ágazatban, működtet üzlethálózatot és biztosítót, s óriási birtokai vannak a mezőgazdaságban. Vezetője a Harvardon végzett közgazdász, Rodney Brady, korábban más nagy konszernek vezetője, de volt már államtitkár is, Nixon elnök kormányában.

A mormon egyház virágzásának egyik kulcsa alkalmasint az, hogy irányítói között mindig sok kiemelkedően tehetséges, sikeres üzleti és közéleti embert találni. Jon Huntsman nevéhez fűződik például a konténergyártás kiépítése, nemkülönben a gyorséttermek műanyag tálcáinak, dobozainak bevezetése. Ő is dolgozott a Nixon-kormányzatban, de főként az ország egyik legbőkezűbb adakozójaként ismerik. Épített Utahban rákkutató központot, könyvtárakat ajándékozott több nagy amerikai egyetemnek, és házakat az örményországi földrengés áldozatainak. Kilenc gyermekének egyike, az ifjabb Jon ugyancsak közismert. A közgazdász kétévi tajvani misszionáriusi munka után kezdte meg meredeken felívelő közéleti pályáját. Vezető posztokon volt a Reagan- és a Bush-kormányban, már a harmincas éveiben nagykövet lett Szingapúrban. 2005– 2009 között Utah igen sikeres kormányzójaként dolgozott, amíg a kínaiul is beszélő – egyébként republikánus – ifjabb Huntsmant Obama elnök kormánya pekingi nagykövetének kérte fel. Posztjáról lemondva májusban hazatért, s júniusban jelentette be: indul pártjában az elnökjelöltségért a 2012-es választáson.

Esélyeit nem tartják rossznak, bár más mormon is van már versenyben a Fehér Házért. Mitt Romney Franciaországban volt hittérítő. A Brigham Young Egyetem után a Harvardon tanult, majd miután megdolgozott magánvagyonáért, a politika felé fordult. Igazgatásával nyereséges volt a téli olimpia Salt Lake Cityben, a sikeres menedzser később Massachusetts állam nem kevésbé sikeres kormányzója volt.

Jóllehet a mormonok az utóbbi évtizedekben túlnyomórészt a republikánusokra szavaznak, Utahnak korábban voltak demokrata párti kormányzói, és a központi törvényhozásban is rendre van néhány mormon ebből a pártból is. Másfél évtizede a jól ismert Harry Reid szenátor a szenátusi kisebbség vezetője volt, most a többségi frakció élén áll. A mormon szavazók főleg a demokratáknak az abortusz kérdésében elfoglalt liberális álláspontja miatt fordultak el a párttól, bár az egyház hivatalosan nem politizál. Templomaiban minden választási évben kihirdetik, hogy politikai tekintetben semlegesek, hiszen „különböző pártok vallanak vallásunkkal összeegyeztethető elveket”.

A különösen szigorú valláserkölcsi elveket hirdető és gyakorló mormonokat a 19. században alkalmasint azért is üldözték, mert hitük által megerősítve fanatikusan szorgalmasak voltak – ezért aztán anyagiakban is gyorsan előrejutottak. Jobban is bírhatták a munkát, hiszen mormon nemhogy szeszes italt nem fogyaszt, de kávét, teát sem. Ilyen puritánnak ismerték például J. W. Marriottot, a szálloda- és étterem-világbirodalom megteremtőjét – aki bárányokat terelgetve kezdte – és két fiát, akik most e birodalmat igazgatják. Egyházuk neves hívőit megtaláljuk a művészet és a sport világában is.

S hogy ne térjünk ki a soknejűség annyit emlegetett problémája elől: a gondot a jámbor Joseph Smithnek köszönhetjük. Szerinte az Úr kinyilatkoztatásokkal irányítja híveit, s 1831-ben azt nyilatkoztatta ki a vallásalapítónak, hogy követőinek az üdvözüléshez a többnejűség szükségeltetik. Ezt állami üldözés követte, emiatt az egyházat egy időre be is tiltották. A feljegyzések szerint Smith 30, Brigham Young 55 feleséggel bírt, ám hajdan is csak a mormonok harmada-negyede élt ilyenfajta „nagycsaládban”. A 20. század fordulójára azután újabb kinyilatkoztatás világosította meg vezetőjüket, aki prófétaként mindenkor az Úr képviselőjeként szerepel: kihirdette az egynejűséget, a poligámia tilalmát. A vallás egyébként csak a házasságban engedi a nemi életet, és szigorúan bünteti a hűtlenséget.

A többnejűséget az egyházi és állami tilalom ellenére néhány ezer fundamentalista mormon máig ápolja az észak-amerikai kontinensen. Általában eltűrik őket. Botrány csak akkor van, amikor idős férfiak sorra vesznek nőül, pontosabban ágyasul fiatal lányokat, s azok ráébrednek, mit művelnek velük a vallás nevében.

A mormonok ura legutóbb 1978-ban küldött újabb fontos üzenetet, s azóta színes bőrűek is viselhetnek bármely tisztséget. Igaz, a nőknek erre mindmáig várniuk kell: nekik férjük támogatását, a család összetartását adta feladatul az amerikaiak saját egyháza.