Mikor mehet (több) pénzt keresni a politikus?

Kínos feltűnést keltett, amikor Ronald Pofallat, a korábbi Merkel-kormány kancellária-miniszterét, aki az új kabinetbe nem került be, mintegy kárpótlásul az állami vasút, a Deutsche Bahn igazgatóságába jelölték. A német pártok most arról tárgyalnak, hogy vezető politikus csak bizonyos idő után válthasson át a magángazdaságba.

2014. január 13., 13:47

Pofallának, Merkel „szürke eminenciásának” ügye annál nagyobb feltűnést keltett, mivel a Deutsche Bahnra annak pénzügyi gondjai és a munkáját ért gyakori bírálatok miatt amúgy is állandó figyelem irányul. Ráadásul a volt miniszter számára addig nem létező, igen jól fizetett posztot teremtettek volna. A visszhangra a kancellár-asszony is kivárásra intette volt kulcsemberét s a CDU vezető politikusai is „szerencsétlennek” minősítették az egyelőre elhalasztott lépést. Persze legalább ilyen szerencsétlen volt Gerhard Schröder, a két kormányt is vezetett volt szociáldemokrata kancellár esete, aki már öt héttel 2005-ös lemondása után leszerződött a Gazprom egy német leányvállalatához, majd többek között a (Magyarországon is érdekelt) svájci Ringier Kiadónál, a Rotschild Banknál, Líbiában és Kínában vállalt tanácsadói szerepet. Ügyét tovább sötétítette, hogy kancellársága utolsó heteiben kormánya egymilliárd dolláros állami hitelgaranciát készült nyújtani a Gazpromnak – bár erről Schröder állítólag nem tudott.


Meddig kelljen várni?

Mindenesetre a Pofalla-ügy után valamennyi parlamenti párt egyetért abban, hogy meg kell szabni, mennyi idő után kamatoztathatja tapasztalatait, s még annál is értékesebb kapcsolatrendszerét egy visszavonult vezető politikus. A nagy pártok elvben pártolják, hogy a gazdaságban bizonyított személyekkel erősítsék a magángazdaságot és viszont – de bizonyos határok között. A Zöldek három év szünetet írnának elő, de ilyen hosszú határidőre aligha van remény: a CDU/CSU még a 18 hónapot is soknak tartja – ami például az EU-biztosoknál előírás. Az alkalmasint további viták tárgya lesz, mikor mekkora határidővel lehet új posztot elfoglalni: ha pl. a német politikusnak módja nyílik vezető tisztséget elnyerni európai intézményeknél, a Bizottságban, az Európai Központ Banknál vagy egyebütt, nyilván ott nem várnak hosszú ideig, amíg a jelölt munkába áll.

A nagyobbik kormánypárt hír szerint egy éves „szünetbe” beleegyezne. Nyitott kérdés még, hogy erre jogszabályban kötelezzék-e a lelépő politikusokat, vagy azt erkölcsi kötelességükként szabják meg. A konzervatívok mindenesetre a civilszervezetek vezető posztjaira is érvényesíteni akarják majd az új előírásokat.

Ami a vitát kiváltó Ronald Pofallát illeti: ő hír szerint egyelőre nem igazgatósági tagként, hanem kisebb fizetéssel kerülne majd a Deutsche Bahnhoz – hogy azután 1-2 év múlva kinevezzék az eredetileg tervezett, igen jelentős jövedelemmel járó posztra. A magán-szektorba váltók ugyanis szívesen érvelnek azzal, hogy – miközben a köz javáért dolgoznak – lényegesen alacsonyabb a jövedelmük, mint amilyet képzettségüknek megfelelően a magángazdaságban élvezhetnének.