Miért nem szavaz a magyar – és a német
A fejlett német demokráciában egyre kevesebben mennek el az urnához, amit a szociáldemokraták társadalmilag igazságtalan, káros jelenségnek tekintenek. Magyarországon két és három millió között mozog azok száma, akik nem éltek szavazati jogukkal és várhatóan milliókban számolhatjuk őket jövőre is. Egyébként a magyar felmérések azt mutatják, hogy a még határozatlanok többsége is a Fidesz felé hajlik.
Az SPD Ebert Alapítványa és Policy Solutions tanulmánya volt a vita tárgy a német pártalapítvány különösen nagy érdeklődéssel kísért rendezvényén, „Ki és miért nem szavaz” címmel. A választási híradások, elemzések általában azokról szólnak akik voksoltak – de alig tudunk valamint azokról a milliókról, akik soha nem szavaznak, sem társaikról, akik csak legfeljebb ritkán. A tanulmány szerint a választók mintegy negyede, két millió polgár következetes nem-szavazó, míg a többi távol maradó (a lakosság 5-20 százaléka) egy adott alkalommal nem voksol. Európai felmérés azt mutatja, hogy a magukat jobboldalinak vallók körében rendre mintegy 10 százalékkal magasabb a részvétel, mint a magukat a baloldalra helyezőknél. Befolyásolja a választási aktivitást a demokratikus rendszer iránti elkötelezettség, valamint az, tagja-e a szavazó valamely közösségnek. A magányosok kevesebben mennek el, a többiek – például az egyházhoz tartozók- többen. Általános tapasztalat, hogy az életkor emelkedésével nő a választási hajlandóság. A 18-24 éveseknek alig a fele megy el, míg a hatvanasok a legaktívabbak. A magasabb iskolai végzettség is aktívabb szavazót jelent. Tanulság: jobb és a fiatalokat hosszabb ideig képző iskolák több demokrata polgárt jelentenének. Vitatott, mennyire meghatározó a jövedelem mértéke s megtudtuk, hogy – a közvélekedéssel ellentétben – a romák nem passzívak, választási részvételük átlagos, sőt, olykor kiemelkedő. Az ország nyugati megyéiben és középső részén hagyományosan magas, a keleti régiókban alacsony a részvételi hajlandóság.
A Tárki, a GFK és az Ipsos vezető kutatói e kérdéseket vitatva egyetértettek abban, hogy a tavaszi választáson 55-65 százalék közötti részvétel várható. A társadalom negyede mintegy „mozdíthatatlan”, de tényező a fél millió jövőre először szavazó. Míg korábban az egyik nagy tábor veszteség a másik növekedését jelentette, ezúttal a kiábrándultak a bizonytalanok nagy táborába kerültek, ám a felmérések szerint onnan túlnyomórészt a Fidesz tud majd meg – illetve visszaszerezni szavazókat – az ellenzék csak a 2010-ben nem szavazókból tudja, tudná bővíteni táborát. Az SZDSZ három-négyszázezer egykori szavazója szétaprózódik a kisebb-nagyobb ellenzéki pártok között, míg a Jobbik nem tudott bővülni: változatlanul a szavazatok 11-15 százalékára számíthat.
Abszolut többséget kap a „nem-szavazók pártja”
Dietmar Molthagen, az alapítvány berlini kutatás-vezetője számolt be a jelenségről, hogyan csökken Németországban évtizedek óta rendre a választási aktivitás. Míg az 50-es évektől jó 80, néha 90 százalék feletti volt a részvétel, idén már csak 71.5 százalék, ám a tartományi és az önkormányzati szavazásokon általában csak a jogosultak 35-45 százaléka vesz részt. Azaz: a „nem-szavazók pártja” kaphat abszolút többséget. Ugyanakkor visszaszorulnak a nagy néppártok: míg 1983-ban még a szavazatok több, mint három negyedét kapta a CDU és az SPD, 2009-re arányuk már 42 százalékra csökkent s különösen a volt NDK területén szorulnak tovább vissza.
A konzervatív oldal az aktivitás csökkenését az elégedettség jelének tartja egy fejlett demokráciában, míg a szociáldemokraták ezt vitatják: a nem kevésbé fejlett Dániában, Svédországban még nő is a választói aktivitás, Portugáliát kivéve sehol nem csökkent annyira, mint a németeknél. Az pedig a demokráciát fenyegeti, ha a lakosság széles rétegei nem kívánnak részt venni a parlament, a kormány felállításában.
A német felmérések szerint 14 százalékra tehető azok száma, akik soha nem mennek el az urnákhoz, míg további 46 százalék az alkalmi szavazó. Mindezek többsége a kisebb iskolázottságú, alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegekhez tartozik. „Ez pedig azt jelenti, hogy ezek a rétegek úgy érzik, fokozottan kizárják őket a politikai döntési folyamatokból, amelyek egyre jobban a lakosság privilegizált rétegeinek érdekeit veszik figyelembe”, hangzik az SPD elemzése – amelyet bízvást alkalmazhatnánk a magyar viszonyokra.
