Miért indulunk útnak?

Ön szerint minek tulajdonítható ez az 48 százalékos arány egy olyan országban, amelyről még tíz éve is az volt az elterjedt nézet, hogy az emberek nehezen mozdulnak még országon belül is?

A motivációkat részletesen ebben a kutatásunkban nem vizsgáltuk, de egy 2011-ben készített felmérésünkben a válaszadók 58 százaléka mondta, hogy vállalná a költözést a magasabb fizetésért cserébe, ezzel szemben 79 százalék nem váltott volna lakóhelyet, ha a fizetés emelése nélkül ajánlottak volna jobb munkát. Az eredmények és a Randstad tapasztalatai alapján azt mondanám tehát, hogy a külföldre költözőket elsősorban a jelentős fizetésbeli különbségek motiválják. Ennek ellenére sok tényezővel kell még számolni: az utóbbi 10-15 évben a munkaerőpiacra lépő fiatalok az idősebb munkavállalóknál mobilisabbak, jobban beszélnek idegen nyelveket, és a multinacionális környezet is közelebb áll hozzájuk, mint az X generáció tagjaihoz.

Milyen a helyzet összehasonlítva a régió többi országával?

A legfrissebb, 2013 tavaszán felvett adatok szerint egy jó állásért Lengyelországból 34 százalék, Szlovákiából 32 százalék, Csehországból pedig 30 százalék költözne külföldre a régió azon országai közül, amelyek szerepeltek a kutatásban.

Megkérdezték, mit tartanak „megfelelő állásnak" a magyarok (azaz melyek e kitétel legfontosabb feltételei szerintük: a fizetés, az állás biztonsága, az elvégzendő munka mennyisége stb.), és ha igen, van-e ezen a téren eltérés a régió többi országához képest?

Erre a kutatásunk nem tért ki, a válaszadók maguk dönthették el, mit értenek jó álláson. A fentiek alapján valószínűleg a magasabb fizetés illetve a jobb megélhetés jelenti a legnagyobb vonzerőt, de például a hosszú távra tervezhető karrierlehetőségek és a jobb munkahelyi környezet is motiváló lehet.

Korábban is feltették már ezeket a kérdéseket? Ha igen, változott a helyzet?

2011-ben a felmérésünk egy kicsit más formában vizsgálta ezt a témát, így az adatok nem összehasonlíthatóak. A negyedévente végzett Workmonitor felmérésünknek azonban van egy állandó része, amely általánosságban vizsgálja a mobilitást. Az úgynevezett mobilitási indexet három összetevő alapján számoljuk: a megkérdezettek mennyire bíznak abban, hogy a következő 6 hónapban találnának munkát, mennyire félnek az állásuk elveszítésétől, és hányan keresnek többé-kevésbé aktívan munkát. A magyaroknál a mobilitási index 2010 második negyedévében 88 ponton állt, de 2012 végére elérte a 100 pontot. A legfrissebb adatok 96 pontot mutatnak, tehát kis mértékben csökkent a mobilitás Magyarországon az elmúlt fél évben, elsősorban azért, mert kevesebben bíznak abban, hogy a munkahelyükről való kilépés után találnának másik állást.

A legfontosabb célországokban (Anglia, Németország, Ausztria) hogyan állnak ezek a mutatók?

Németországban a munkavállalók 58 százaléka érzi úgy, hogy nincs náluk biztos munkahely, és 37 százalék költözne külföldre egy jó állásért. Az Egyesült Királyságban a költözést mindössze 2 százalékkal többen vállalnák (39 százalék), de sokkal nagyobb a bizonytalanok száma: 81 százalék mondta azt, hogy ott nem létezik munkahelyi biztonság. Európában a skandináv országok lakosai között van a legtöbb bizakodó (Norvégiában és Svédországban 61 százalék stabilnak érzi az álláspiacot), és jellemzően a mediterrán országokban látják negatívan a helyzetet (például Görögországban és Spanyolországban is 90 százaléknál többen mondták, hogy nincs náluk biztos állás). Ausztria sajnos nem szerepel a felmérésben.

Mekkora szerepet játszik a külföldi munkavállalás iránti hajlandóságban a munkaadó és a munkavállaló közti viszony? Azaz előfordul-e, hogy azért váltanának az emberek munkahelyet, vagy akár országot, mert úgy érzik, a munkáltató nem becsüli meg, esetleg kihasználja, kizsákmányolja őket?

A munkavállaló és a munkaadó közötti viszony fontos eleme a mobilitásnak, de konkrét adatot ezzel kapcsolatban nehéz mondani. Minél alacsonyabb azonban az egy főre jutó GDP és az életszínvonal, minél magasabb a ledolgozott munkaórák száma, annál nagyobb valószínűséggel elégedetlenebbek a munkavállalók a személyes ellentéteket vagy a konkrét munkakörülményeket leszámítva is.

A felmérésük szerint a magyarok bizalmatlanok a határozott munkaidejű szerződéssel szemben. Ez csak a magyarországi munkavállalásra igaz, vagy a külföldire is, azaz utóbbi esetben is elvárják-e a határozatlan idejű szerződést, vagy rugalmasabbak?

A Magyarországra vonatkozó információk csak a hazánkban alkalmazottként dolgozók válaszait tükrözik, nincsenek pontos adataink a külföldön munkát vállaló honfitársaink véleményéről. A tapasztalataink azonban azt sugallják, hogy a külföldön szerencsét próbálók eleve nyitottabbak az új lehetőségek iránt, így valószínűleg a rugalmas foglalkoztatási formákat is pozitívabban ítélik meg. Az ilyen munkaszerződések a nyugat-európai államokban jóval elterjedtebbek, így aki ott keres állást, gyakrabban találkozhat ilyen feltételekkel.

Mire számítanak, lesz-e trendváltás, esetleg fokozódni fog a külföldi munkavállalás iránti hajlandóság?

Ez rövid távon többek között a gazdaság teljesítményétől, a munkanélküliség alakulásától és a fizetésektől függ, hosszú távon azonban más tényezők fogják alakítani a trendeket – például a népesség elöregedése és a speciális szaktudás iránti igény növekedése. A hosszú távú előrejelzéseink szerint a magasan képzett szakemberek iránti kereslet egész Európában növekedni fog, míg valószínűleg Kelet-Európában lesz a legnagyobb túlkínálat alacsonyan képzett munkavállalókból. Ez a mobilitást is jelentősen befolyásolja majd.

Határátkelő: