Miért fáj? – Drogválság Amerikában

A Mexikó északi részén lévő mezőket borító mákvirág gubóit munkától rücskös kezek szüretelik. A gubókat elhagyatott házakba viszik, ahol fazekakban, botokkal kevergetik. Mindössze 24 óra alatt elkészül a több kilogrammnyi heroin. Később a kartellek átjuttatják a határon, ott díler kezébe kerül, aki valahol egy parkolóban néhány grammot elad a többnyire már leépült fiatalnak, ő pedig talán épp azzal fogja túladagolni magát. A heroin fogyasztása olyan méreteket ölt Amerikában, amilyenre soha korábban nem volt példa. Az oka pedig az az opioidválság, amely a kilencvenes években kezdődött az Egyesült Államokban.

Az új évezred felé közeledve a hatalmas amerikai gyógyszercég, a Purdue Pharma piacra dobta az OxyContin nevű opioid fájdalomcsillapítót. 1996-ban 48 millió dolláros bevétel folyt be a vénnyel kapható gyógyszerből, 2000-re egymilliárdra nőtt a bevétel. A reklámok arról próbálták meggyőzni a lakosságot, hogy a pirula mindössze a használók egy százalékánál okoz függőséget. A kétezres évek elejére az OxyContin lett a leggyakrabban félrehasznált gyógyszer. Egyre több orvos írta fel. Miután a gyógyszer veszélye lelepleződött, a kormány szigorítani kezdte az opioid szerekhez való hozzájutás feltételeit. Betegek tömegeitől, akik opioid fájdalomcsillapítót szedtek, megvonták a hozzáférést. Az űrt sokan illegális opioidpótlékokkal és Amerikában olcsón kapható heroinnal töltötték be. Az egyik szer, amely népszerűvé vált, a fentanyl, amely százszor erősebb, mint a morfium. Megjelent a drogpiacon a fentanyl és a heroin gyilkos keveréke is, sőt még egy elefántokon használt érzéstelenítő is. A herointúladagolások száma 2002 és 2016 közt 533 százalékkal nőtt.

Amerika a hetvenes évek óta már több drogkrízisen átesett, kezdve a hetvenes évek végén a kokainnal, majd a kristállyal. De míg a kokain a gazdagok, a kristály pedig a városi bandák drogja volt, az opioid nem életstílushoz vagy bűnözéshez kötődik. A krízis elsősorban a rozsdaövezet államait érinti, mint Nyugat-Virginia, Ohio és Pennsylvania. Elsősorban fiatalok a használók, nagyrészük munkás- vagy középosztálybeli családból származik. Olyan emberek gyermekei ők, akik még gimnáziumi érettségivel és munkásként is elérték az amerikai álmot, de akik mára a globális világ veszteseivé lettek. A gyáraik elköltöztek Kínába és Mexikóba, velük pedig a jól fizető állásaik is. David Lapp újságíró szerint a krízis enyhébb lehetett volna, ha a gazdasági visszaesés és a család válságának nevezett folyamat nem egyszerre zuhant volna rá az amerikai munkásrétegre.

A gazdagok és szegények közt szétnyíló olló áldozata lett a középosztály tekintélyes része is, amelyet súlyosan érintett a 2008-as válság. Ők a másik réteg, amelyet az opioidkrízis érint. Máté Gábor magyar származású kanadai pszichológus így nyilatkozott a válságról: „Az opioid menekülés a teljes kétségbeesés elől. A csillapító nemcsak a fizikai fájdalmat enyhíti, hanem a lelkit is. Az agy ugyanis ugyanazon a helyen érzékeli a fizikai és a lelki fájdalmat. Függőség esetében az elsődleges kérdés – és ez különösen igaz az opioidfüggőségre – nem az, hogy miért függő, hanem az, hogy miért fáj.” A pszichológus szerint a legtöbb ember, aki fájdalomcsillapítókhoz fordul, vagy súlyos gyermekkori traumát élt át, vagy stresszproblémái vannak. Máté Gábor egy fórumon elmondta: a mai kultúra „pillanatmániája” az embereket képtelenné teszi a fájdalmak feldolgozására, amelyhez időre lenne szükségük. A világunk szerinte ugyanis a gyors örömökre épít, míg a fájdalom természeténél fogva hosszan tartó, és nem lehet gyorsan megoldani. A heroin viszont rövid időre megszabadítja az embert a fájdalomtól, s ez pontosan az, amit a modern világ szülöttje keres.

Az amerikai állam és általában a média a gyógyszeripart és az orvosokat tartja felelősnek a válságért. Jeff Sessions igazságügyi miniszter májusban azokat az orvosokat nevezte meg a krízis felelőseiként, akik a gyógyszercégek unszolására opioidokat írtak fel olyanoknak, akiknek nem lett volna rá szükségük. Egyre több orvos postaládájába érkezik peres irat, amely gyilkossággal gyanúsítja meg az élet védelmére felesküdött szakembereket. Az első per 2015-ben volt, amikor egy kaliforniai orvost a bíróság harminc év börtönre ítélt gyilkosságért, miután több betegének túlzott mennyiségű fájdalomcsillapítót írt fel. Az orvosokat a gyógyszercégek pénzzel ösztönözték a felírásra. Egy, az American Journal of Public Health című tudományos folyóiratban közétett tanulmány szerint a gyógyszercégek nagyban hozzájárultak a krízishez azzal, hogy könnyen elérhetővé tettek nagyon erős fájdalomcsillapító szereket, majd ezeket túlzott reklámozással megismertették az emberekkel.

A válság megoldására bevezetett elrettentő kampányok, szigorítások és perek egyelőre nem eredményeztek statisztikailag is kimutatható javulást. A kormány a megelőzésre teszi a hangsúlyt, remélve, megállíthatja a droghasználók számának növekedését. A drogok elleni háború nem tudja megfékezni az illegális szerek beáramlását, legfeljebb újracsoportosítja a szereplőket. Ha a hatóságok felszámolnak egy kartellt, a kereslet miatt újabb nő a helyére. Ami a függőségek kezelését illeti, különböző rehabilitációs programokkal próbálkoznak. Az egészségügyi minisztérium is elismeri, az a módszer, amikor a függőséget csak olyan elvonókúrával kezelik, amely a szer szervezetből való kiürítésére irányul, megbukott. A válság hátterében levő lelki és társadalmi okokat pedig az állam nem tudja megoldani. A pszichológusok azt hangoztatják, hogy a terápiák csak tünetmentességre törekednek, gyógyítani nem képesek. A leginkább érintett államokban viszont csökken a várható élettartam, és gyerekek tömegeit nevelik fel olyan nagyszülők, akiknek gyermekeit elvitte a drog. S miközben a Kongresszus törvények írásával és kutatások elrendelésével próbál megoldást találni a válságra, valahol délen nyílik az a virág, amely néhány hét múlva elállítja majd a lélegzetét egy fiatalnak.