Mielőtt felszáll a füst Iránban - helyszíni riport
Az utóbbi hét Iránban a válaszadás jegyében telt. A Saul Mofaz izraeli miniszterelnök-helyettes által egy hónapja tett bejelentés, mely szerint Iránt 'meg kell támadni', amennyiben nem áll le az urándúsítással, majd a másfél héttel ezelőtti izraeli hadgyakorlat után az EU és a vezető világhatalmak ajánlatcsomagját nyújtották át a teheráni vezetésnek. A nagyhatalmak csomagjára hamar megérkezett a visszautasító válasz, az izraeli fejleményekre csak a hét közepén.
A vezető hír szerdán és csütörtökön mindenütt az országban a szerdai hadgyakorlat során kilenc, rövid- és közép hatótávú rakéta (többek között a továbfejlesztett Shahab-3 rakéta, amely akár kétezer kilométeres távolság megtételére is képes) fellövése volt.
A BBC itt illegális parabolákkal fogható adása rögtön az első számú vezető hírré tette a hadgyakorlatot, és a 'helyzet eszkalálódásáról', 'nukleáris háború lehetőségéről' beszélt. Mindenki, akit megszólított, ezt támasztotta alá. Az izraeli riporter bejelentkezése is ellenséges felszólalásoknak adott hangot, melynek alapján az ottani 'általános vélekedés szerint' elfogadhatatlan a nukleáris haderővel rendelkező Irán gondolata.
Aztán jött a francia Total bejelentése - erről már hallgattak a helyi lapok -, hogy kiszáll az iráni Pars-gázmező kitermeléséből. Ez pedig óriási csapás a világ fejlődőországai közé sorolt Iszlám Köztársaságnak. Végül ma az USA külügyminisztere, Condoleezza Rice tete nyilvánvalóvá: "az Egyesült Államok nem fog habozni, hogy megvédje szövetségesei érdekeit".
Az - egyelőre - utolsó szót Irán mondta ki szombaton - Modzstaba Zolnur, Ali Hameini ajatollah (az ország legfőbb politikai és vallási vezetője) a Forradalmi Gárdánál müködő összekötője szerint:
- Amennyiben Irán elleni támadásra kerül sor, rakétáink elindulnak Izrael szíve és a [hatótávolságukon belül található] 32 amerikai bázis ellen, még mielőtt itt felszállna a füst.
Mindeközben itt, ahol a dolgok valóban történnek, nem érezhető sok minden a kinti világból. Arról, hogy a helyiek békésen sétálgatnak a főváros parkjaiban, a fiúk a lányokat sasolják, hogy közben jéggel kevert gyümölcskoktélokat és pisztáciával vagy rózsavízzel ízesített fagylaltot szopogatnak, arról nem esik szó. Sem arról, mennyire nem támogatja a helyi lakosság a jelenlegi vezetést vagy a háborút. Nem arról van szó, hogy hagyom elringatni magam az esti hüvösben valami fals biztonságba, hanem arról: van a valóságnak másik oldala is, csak ez nem hírértékü. A teheráni nemzetközi rádió esti adásában pedig felszólalt egy izraeli író, aki 'kintről' is hasonló helyzetképpel szolgál: meglátása szerint az izraeliek többsége kezd megbarátkozni a nukleáris Irán gondolatával; a háborúra uszító kijelentések pedig Saul Mofaz politikai húzása volt csupán: pártja elnöki székére pályáz.
A nagy tumultusban a függetlenségéről hires brit közszolgálati médium pedig 'megfeledkezett' arról, hogy a jelenleg a fejlődő moszlim országok csúcstalálkozóján Malajziában tartózkodó Ahmedinazsád elnök egy japán napilapnak tett nyilatkozatát is közzétegye. A nyugatellenes kirohanásairól elhíresült iráni vezető a béke nevében szólalt fel.
- A világa a nukleáris lefgyverkezés irányába kell elindulni - jelentette ki. - Elfogadhatlan az, hogy olyan országok játsszák a világ nukleáris rendőrségének a szerepét, amelyek korábban háborús célokra használták fel azt - mondta, Hiroshimára és Nagaszakira utalva. A nyilatkozat diplomáciai zsenilitásról és a nyilatkozat kiemelet szerepéről tesz tanúbizonyságot, hiszen éppen akkor húzta elő e kártyát, mikor a G8 japán földön tanácskozik. Ha csak a szavakra, és nem az elnök személyére figyelünk, komoly igazságokról van itt szó.
Belerohanni egy háborúba pedig nem volna jó ötlet. Egy, a neve elhallgatását kérő, a helyi titkosrendőrséghez közel álló forrás elmondta: 'Nyílt titok a titkorendőrségen és a katonaságon belül, hogy már az iráni-iraki háború idején német közvetítéssel nukleáris robbanófejhez jutott az ország. Amerika is tudja, mindenki tudja'
