Mi újság?

Reuters
Egyelőre nem világos, miből finanszírozná Magyarország az E.ON visszavásárlását, miután az unió nyomást gyakorol a kormányra a költségvetési hiánycél megőrzésének érdekében. A miniszterelnök csupán annyit jelentett be, hogy visszaszerzik az ország legnagyobb földgáz-kereskedelmi cégét, amely minden kiskereskedelmi vállalkozásnak, így közvetve minden magyar háztartásnak szállít energiahordozót. Az E.ON képviselője nem kívánta kommentálni a hírt, a Miniszterelnöki Hivatal pedig nem tudott mit hozzáfűzni. Orbán Viktor, aki egy sor nem ortodox intézkedéssel stabilizálta a büdzsét, azt is közölte, hogy tovább kívánja csökkenteni a személyi, illetve vállalati adót, de részleteket erről sem árult el. Előzőleg már jelezte, hogy jövőre mérséklik a társadalombiztosítási terheket, mert ily módon akarják megóvni a munkahelyeket, illetve fellendíteni a köz támogatását, miután a gazdaság négy év alatt már másodszor mutatja a visszaesés jeleit.

The Guardian
A lap vasárnapi száma a futballpályákon tapasztalható rasszizmus bizonyítékaként közli a magyar–izraeli barátságos mérkőzésen tapasztaltakat, így azt, hogy a szélsőséges szurkolók azt kiabálták kórusban: „Buchenwald”, illetve „mocskos zsidók”. Idéz az utána született hivatalos közleményből is, amely szerint a magyar kormány elítéli az ilyen magatartást, és kész fellépni a faji, vallási, etnikai megkülönböztetés ellen. Ám azt is átveszi a dokumentumból, hogy a történtek nem ütköznek közvetlen módon a magyar törvényekkel, így hiányzik a jogi alap az eljárás megindításához.

Frankfurter Rundschau
Európában a baloldali pártok a választásokon általában többet vesztenek a jobboldallal szemben, mint a konzervatívok vagy a liberálisok. Eközben a szavazópolgárok szocialistából a szélsőjobb híveivé vedlenek át, miután szégyenérzetből egy ideig nem mennek el voksolni. Igaz ez az irányzat a rendszerváltás után a kontinens keleti felére is. Hamar láthatóvá vált, milyen könnyen folynak össze a nemzeti és a szocialista irányzatok. Aki a volt Jugoszlávia polgárháborúit, az orosz, a balti vagy a magyar újnacionalizmust tanulmányozza, az érzékeli, hogy a vonatkozó politikai erők milyen mértékben toborozzák követőiket az egykori kommunisták soraiból. Bizonyos politikai légkörben és nyomásviszonyok közepette az etnikai (vallási, nyelvi, kulturális) igények egyesülnek a szociális igazságosság vágyával. Ebből azután új, még robbanékonyabb elegy alakul ki, mint amilyen a nemzetiszocializmus vagy a nacionálbolsevizmus volt. Ezt a nacionalista átalakulást élte meg a legtöbb gyarmatosításellenes szabadságmozgalom is a harmadik világban. Ezeket az irányzatokat – és teljesen mindegy, hogy azok jobb-, baloldaliak, netán már egyesültek – összeköti az egyéni szabadságjoggal szembeni gyűlölet, ami az USA elleni közös utálatban nyilvánul meg. A nacionalisták és a szocialisták vezetői és támogatói a szabadságon mindig annak kollektív változatát értik. A szabadságharcot az ellenséggel szemben, szabadulást a kapitalizmustól, a mások állítólagos gazdasági és kulturális diktátumától, hogy a nap szakadatlanul az egyenlők harmonikusan egyesült népecskéjére süssön. Az csak elvben igaz, hogy a népi kollektivista egyenlőség eszméje eltorzult, és hogy az egyenlőség elválaszthatatlanul összeforrt az egyéni szabadsággal.

Die Zeit
A magyar miniszterelnök ismét kiosztja a többieket. Orbán az európai adósságválság okát Németország erejében látja, emellett úgy véli, hogy az EU – ellentétben a magyar kormánnyal – elbeszél a gondok mellett. Mint kifejtette, a Fidesz konkrét megoldásokat ültetett át a gyakorlatba, de ezzel magára vonta más államok haragját, miközben az ország sokkal sikeresebbnek bizonyult a válságkezelésben, mint a brüsszeli politikusok. Például azáltal, hogy a nagyvállalatokra kivetett válságadóval csökkentette az államadósság szintjét, amivel tehermentesítette a középrétegeket. Ezzel együtt Magyarországnak még mindig szembe kell néznie az államcsőddel. Megpróbál ugyan hitelt felvenni a valutaalaptól, ám a tárgyalások időről időre megszakadnak, mert a másik fél Orbán különféle reformjai miatt veszélyben látja a magyarországi demokráciát. Arról nem beszélve, hogy 2014-ben választások lesznek. Ezzel együtt a kormányfő a jövőben is kész szembeszállni az EU-val.