Mi lesz velük?
Olvasom az újságokat, hallgatom a rádiókat, és nem értem, hogy azok az emberek, akik már elértek az életben szakmai megbecsülést, tiszteletet, ismertséget, valamit, amitől a hozzám hasonló egyszerű állampolgárok felnéztek rájuk, miért dobnak el mindent, és a józan ész ellenére védik a védhetetlent.
Van egyetemi oktató jogász, akin látszik, hogy meggyőződése ellenére szólal meg egy olyan ügyben, amelyről mindenkinél jobban tudja, hogy pont az ellenkezője igaz. Aki először elismerte a törvénytelenséget, de aztán beállt a sorba, és magyarázta a magyarázhatatlant. Gazdasági szakember, akiről eddig minden hozzáértő úgy gondolta, elkötelezett, de szakmai életéről csak jót lehet mondani. Milyen erő hatott rá, hogy tudva, nem igaz, amit mond, védje a védhetetlent. Agrárszakember, aki tudja – mert felhívták a figyelmét rá –, hogy minden, ami történik, törvénytelen és hazug, de azt hajtogatja, hogy minden rendben van. Nagy tisztséggel megbízott keresztény ember, aki arra használja vallásosságát, hogy „valaki” legyen a hatalomban, miközben a tízparancsolat „szeresd felebarátodat" tézisét sem tartja be.
Nézem a képeket, a hatalmon lévő frakciók tagjait, sok ismerős arc, sok diplomás, okos ember: sokszor azt sem tudva, miről van szó, várják a bekiabálást, hogy melyik gombot kell megnyomni, és nyomják, mert ezt írja elő a fegyelem...
Egyszer vége lesz a hatalmuknak – remélem, nem túl soká –, és akkor mi lesz ezekkel az engedelmes és gondolkodni elfelejtett, meggyőződésüket a fegyelem oltárán feláldozott emberekkel? Mi lesz a szakmai és az emberi reputációjukkal? Hogy tudnak majd elszámolni elsősorban saját magukkal?
Nem értem és már-már sajnálom őket. De nem nagyon.
Fodor Ervin
Budapest
