Metró és egyebek
Ma abban a szerencsében volt részem, hogy utazhattam végre az új járművön. Elegáns, modern, a mai kornak megfelelő. Nekem indulás után mégis furcsa gondolataim támadtak.
Közlekedési dolgokban jártas embernek tartom magam, sok új típusú autóbusz típusbizonyítványának megszerzésében működtem közre. Ismertem és nagyra becsültem a volt Közlekedési Főfelügyelet szakembereit, mindaddig, amíg a politika bele nem avatkozott a munkájukba. Az egyik legnagyobb traumát az okozta, amikor egy nem létező autóbuszra – az alvázra meglévő EU-s bizonyítvány alapján – adtak ki a komplett járműre érvényes típusbizonyítványt, és amikor ezt szóvá tettük, figyelmeztettek, ne sokat ugráljunk, megüthetjük a bokánkat.
Hogyan jött elő ez az emlék? Ülök az új járművön, és azon töröm a fejem: miért nem érte meg az Alstomnak, hogy ha volt kifogás, a Demszky-éra alatt korrigáljon? Nem kellett a befolyó ellenérték?
Miért nem volt elég a magyar hatóságnak az európai, sokkal szigorúbb megfelelési bizonylat? Mit tudott Tarlós úr a műszaki változás szintjén elintézni? Lehet, hogy alulinformált vagyok, de mintha ezt a kérdést senki nem feszegetné.
Ki nyert legtöbbet politikai értelemben az ügyön? Nem kell több diploma hozzá: a Fidesz. Lám, ők ezt is megoldották. Mennyibe került ez a halogatás adóforintokban számolva? Mit remélt az Alstom, ha a tarlósi „ijesztgetésre” rögtön változtatott? Vagy talán nem is volt változtatás, csak lepaktálás? Mire idáig jutottam a gondolatokban, megszólalt egy kellemes hang: „Blaha Lujza tér, leszálló következik.” Megérkeztem.
Vajon MI is? Vagy csak egy-két évvel később? Jó lenne tisztán látni!
Végvári József
E-mail
