Mesterlövész ölte meg a toulouse-i ámokfutót
A feltételezett elkövető halálával lezárult a hét emberéletet követelő toulouse-i sorozat-gyilkosság felderítésének első, legdrámaibb szakasza. A 23 éves, algériai szülőktől származó Mohamed Merahot, aki az előző tíz nap során előbb három katona, majd egy zsidó felekezeti iskola fiatal rabbitanára és három kisdiákja életét oltotta ki, a Raid elitkommandó egyik mesterlövészének golyója terítette le lakásában március 22-én dél körül, másfél nappal azután, hogy megtalálták rejtekhelyét.
A különleges rendőri kommandó egységei szerdán hajnalban zárták körbe azt a négyemeletes toulouse-i házat, amelynek első emeleti lakásában Merah a zsidó iskola bejáratánál hétfőn reggel rendezett könyörtelen vérfürdő után elbarikádozta magát, s tárgyalások révén próbálták megadásra bírni a tettest, akit mindenáron élve akartak elfogni. A fiatalember először egyezkedési hajlandóságot mutatott, elismerte, hogy ő volt mindhárom lövöldözés tettese, s azt ígérte, hogy az este beálltával megadja magát. A határidő közeledtével, szerda este 22:45-kor azonban közölte, hogy „fegyverrel a kezében” akar meghalni, s ettől kezdve nem reagált semmilyen felszólításra. Az éjszaka folyamán a házban lekapcsolták az áram- és vízszolgáltatást, majd hangos robbantásokkal kísérelték meg kifárasztani és előcsalogatni Merahot, eredménytelenül. Harminckét órával a blokád kezdete után, csütörtökön ½ 11 tájékán egy 15 fős kommandó benyomult a lakásba, ahol Merah golyózáporral fogadta az egységet. Harminc töltényt lőtt ki rájuk. A rajtaütés során három kommandós megsebesült, egyikük súlyosan.
Amaury de Hautecloque, a Raid-egység parancsnokának beszámolója szerint Mohamed Merah „mindenre elszántan, harcállásban” várta a kommandósokat. Amikor azok a bejárati ajtón és a balkon felől bejutottak a lakásba, senki nem tartózkodott a bútorokkal eltorlaszolt szobában. A fürdőszobában azonban szembe találták magukat a golyóálló mellénybe öltözött férfival, aki három Colt 45-össel felfegyverkezve, 30 centis vízben állva fogadta őket, s azonnal tüzet nyitott rájuk. (Az egyik vízvezeték lyukadhatott ki, amikor az előző éjszaka a Merah megfélelmlítésére szánt lövedékek becsapódtak a lakásba.) „Nekünk nem volt választásunk, Merah döntött, mi az utolsó percig a megadásról akartunk tárgyalni. Ő viszont szerda este közölte, hogy fegyverrel a kézben akar meghalni, s végül ezt meg is tette. Életemben először találkoztam azzal egy támadás során, hogy valaki visszatámadott. Eredetileg azt a parancsot adtam, hogy csak könnygázgránáttal riposztozzanak, de Merah megpróbálta leszedni a balkonon elhelyezett embereimet, s ekkor érte a találat. Valószínűleg az egyik mesterlövész lőtte le” – mondta el a parancsnok.
Hautecloque szerint a tárgyalások előző esti megszakadása előtt Mohamed Merah, aki az előző években Afganisztánban és Pakisztánban is járt, s állítólag az Al-Kaida táboraiban kapott kiképzést, részletesen beszámolt három gyilkos akciójáról: először március 11-én, Toulouse-ban a nyílt utcán lőtt agyon egy szolgálaton kívüli, algériai származású tiszthelyettest, négy nappal később a közeli Montauban városkában rálőtt a 17. ejtőernyős ezred három katonájára, a két maghrebi (észak-afrikai arab) meghalt, harmadik társuk, egy fekete ejtőernyős súlyosan megsebesült. Ezzel a két akciójával állítólag Franciaország afganisztáni szerepvállalása ellen akart tiltakozni, míg az Ozar Hatorah zsidó iskolánál március 19-én végrehajtott könyörtelen öldökléssel a palesztin gyermekáldozatokért állt bosszút. Az iskolai mészárlás után egy rendőr lett volna következő célpontja. Kijelentette: "Térdre akarja kényszeríteni Franciaországot". Állítása szerint nem bánta meg amit tett. "Olyan volt, mint aki végrendelkezik, mielőtt távozna” - jegyezte meg a kommandós parancsnok.
A gyilkolás mámora
A francia sajtó szakemberek, kriminálpszichológusok segítségével már az öldöklések elkövetőjének beazonosítása előtt megpróbálta felrajzolni a gyilkos profilját, amikor egyértelművé vált, hogy a montaubani ejtőernyősöket ugyanaz a Yamaha motoron érkező, bukósisakos férfi végezte ki, aki hidegvérrel küldte a halálba az Ozar Hatorah iskola 30 éves rabbitanárát, Jonathan Sandlert, vele lévő 3 és 6 éves gyermekét, valamint az iskolaigazgató nyolcéves kislányát, s mindeközben egy nyakába akasztott kamerával videóra rögzítette áldozatai pusztulását.
A legpontosabb elemzés a zsidó kisiskolások elleni támadás másnapján, még Mohamed Merah megnevezése előtt jelent meg a Le Parisienben. A kriminológus, Stéphane Bourgoin, a téma legismertebb francia szakértője 70 sorozatgyilkossal készített interjúinak tapasztalata alapján vázolta fel a toulouse-i ámokfutó lehetséges portréját. Következtetései utólag is sokatmondóak.
Bourgoin mindenekelőtt a motoros gyilkos és a norvég Breivik közötti különbségre hívta fel a figyelmet: az első sorozatgyilkos, a második tömeggyilkos. Az utóbbi egyetlen alkalommal a lehető legtöbb embert akarja elpusztítani, s utána vagy öngyilkos lesz, vagy hagyja magát megölni, de vállalja amit tett. A sorozatgyilkos, aki általában egyedül cselekszik, higgadt és rideg, elszánt, céltudatos és érzelemmentes, áldozatait „tárgyiasítja”. A mindenható szerepébe helyezi magát, élvezi, hogy ő dönt áldozatai életéről vagy haláláról, az a vágy hajtja, hogy egyenlő legyen az istennel.
Mindennapi értelemben nem őrült, cselekedeteit gondosan előkészíti és megtervezi, olyan személyiség, aki nem elmebeteg, pszichopata. A pszichopátia nem elmebetegség, hanem egyfajta személyiségzavar, a pszichopata nem érez empátiát a másik ember iránt. Ezért képes a legkisebb bűntudat nélkül lemészárolni egy kisgyermeket egy iskolaudvaron. A szó szoros értelmében élvezetet talál a gyilkolásban.
Bourgoint a bűntények videóra vétele is arról győzte meg, hogy az elkövető megalomán személyiség, aki mindenhatóságát akarja bizonyítani önmagának. A klasszikus sorozatgyilkosra jellemző, hogy áldozatainak tulajdonát képező tárgyakat gyűjt vadásztrófeaként, (szélsőséges esetben akár egyes testrészeket), a toulouse-i rémnek azonban, mivel lőfegyverrel ölt, nem volt ideje emléktárgyakat gyűjteni tetteiről, ezért élt a filmezés eszközével, hogy utólag is átélhesse az ölés gyönyörét, ami akcióinak első számú mozgatórugója.
A kriminológus álláspontja szerint a sorozatgyilkosoknál gyakran előfordul, hogy cselekedeteiket ideológiai köntösbe öltöztetik, ő a toulouse-i gyilkosságok áldozatainak kiválasztásából (maghrebi származású katonák, zsidó gyermekek) rasszista, antiszemita, neonáci irányultságot vélt kiolvasni, de hangsúlyozta, hogy ez másodrendű motiváció. Ennél meghatározóbb az a hosszú folyamat, amelynek során valaki eljut az esztelen cselekedetig. A mindenhatóság képzetét nyújtó agresszió késztetése az esetek többségében a társadalom peremére szorult, marginalizálódott, szociálisan és professzionálisan kudarcot vallott személyeknél alakulhat ki, s a gyilkos fantazmagória megérlelése éveket is igénybe vehet. Szinte általánosnak mondható, hogy a majdani sorozatgyilkosok rokonai, családtagjai, közeli ismerősei semmit nem tudnak párjuk, gyermekük, házastársuk fantáziájáról vagy akár cselekedeteiről. A pszichopaták közt sok a megrögzött hazudozó, a ki azonban képes normálisnak mutatni magát a környezete számára, miközben másik énje a gyilkos fantázia világában él.
Amatőr videó Mohamed Merahról:
