Merre van előre?
Ezt kérdezte Szabó Magda nemrég elhunyt írótól a 168 Óra szerkesztősége. Szabó Magda azt válaszolta, hogy fiatalkorában, költőként se tartozott a váteszi hajlamú lírikusok közé. Neki nem súgott Apolló. Tőle ne kérdezzék, hogy merre van előre, csak azt tudja, merre nincs.
A jelenlegi, szolidaritást nélkülöző politika biztosan nem demokrácia. Kétségbeejtő, de ez az egész magyar nép véleménye. Választásokon vezért választ, nem politikai programot, mert akiknek ilyen elképzelésük volna, azokat nem kérdezi meg senki.
Íme, egy példa: a Budapesten épülő 4-es metró sokszorta többe kerül, mint egy ugyanilyen hosszú metró megépítése Spanyolországban. Szentesi Emil nyugdíjas mérnöknek volt egy ellenjavaslata, amely rövidebb építési idő alatt, olcsóbb megoldást kínált. Nem fogadták el, pedig ő 500 milliárd forintot szeretett volna ennek az országnak adni.
Én is megkísérlek néhány javaslatot tenni. Például, először is a műszaki megoldásokhoz tőkét próbálok szerezni a következő módon. A kapitalista országok vállalatai – sok esetben kormányuk tudtával és beleegyezésével – csúszópénzt juttattak azoknak a vállalatvezetőknek, akik a magyar viszonyokra alkalmatlan, gyakran gyenge minőségű termékeiket megvették tőlük. Ezt az összeget e külföldi vállalatok adóikból mint jogos költséget leírhatták. Az Európai Unió ezt a gyakorlatot másként ítélte meg, így a német bíróság a Siemens illetékeseit ezért a műveletért börtönbüntetésre ítélte. Javasolom, kormányunk kérje meg a német kormányt, hogy alkalmazzon vádalkut. Engedje el a német cégvezető börtönbüntetését, ha a magyar féllel közli, hogy személy szerint ki és mennyi províziót kapott, és az összeget milyen bankszámlákra utalták át.
A magyar kormány ezen összeggel kapcsolatban alkalmazza az MDF javaslatát, azaz ne büntetést szabjon ki, ha az illető az összeg mindössze 10 százalékát adó fejében átadja a költségvetésnek, a többit pedig befekteti a províziós megrendelésekkel tönkretett vállalatok, például a Ganz, az Ikarus, a Magyar Hajó- és Darugyár újbóli megszervezésére. E cégek ismét gyárthatnak a magyar gazdaság számára fontos, magyar viszonyokra jól alkalmazható tömegközlekedési járműveket, például modern villamosokat, továbbá olyan hibrid (akkumulátoros) meghajtású motorvonatokat, illetve autóbuszokat, sínautóbuszokat, hajókat és nem utolsósorban mezőgazdasági gépeket, amelyekkel a méregdrága benzin jelentős része megtakarítható. A jelenlegi olajárak mellett az ilyen járműveknek és mezőgazdasági gépeknek kitűnő piaca lenne.
Javasolni kell, hogy az öszszes nyugat-európai ország alkalmazza a német gyakorlatot, azaz tárja fel a províziót kapottak adatait. Aki konvergenciaprogramot ír elő, annak a feltételeket is meg kell teremteni hozzá! Ez még a szóban forgó országoknak is érdeke, mert a javasolt program teremti meg a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének feltételeit.
Kiemelném az egykori, ún. gőzekemegoldás modernizált változatát, amely a legjobb környezetkímélő mezőgazdasági módszer. A földművelő eszközöket, páldául az ekét mozgató gép a megművelendő terület két oldalán lévő úton állt, azaz nem a termőföldön járt, nem tömörítette azt feleslegesen, hanem csörlővel húzta az eszközöket egyik oldalról a másikra. Ezért csak kevés energiát kellett gép mozgatására használni, és több termőterület maradt, amelyet fákkal lehetett körülvenni. A fák lehívták az esőt. Ez a klímakatasztrófa elkerülésének egyik legjobb módja. Van magyar szakértelem, csak a működő tőke hiányzik.
Ha beindul a gyártás, sok embernek lesz munkája, sok vállalati nyereségadó, iparűzési adó és személyi jövedelemadó, valamint járulék fog befolyni. Jut tudományra, kultúrára, egészségügyre és oktatásra, csak Szabó Magda írásainak megfelelően, értően kell alkalmazni történelmi hagyományainkat. (L. Szabó Magda Vladár Ervinnel folytatott levelezését!)
Kérem a kormányt, keresse az ötleteket, és támogassa megvalósításukat! Erre van előre.
dr. Freud Gézáné
Budapest
