Megvan az új alkotmány: három parlament, hat évnyi munka

Rövid híradásból értesülhettünk róla a minap: hatéves előkészítő munka után, a svéd Parlament áldását adta az új Alkotmányra. A jelenlévők közül 308 képviselő mondott igent, míg a nacionalista párt soraiból szeptemberben bekerült mind a 20 reprezentáns jobbnak látta elutasítani a megújított alaptörvényt. Nem is várhattunk egyebet, hiszen ők – furcsa fintora a demokráciának – jórészt éppen a társadalom rendjét jelenleg meghatározó elvek tagadása mentén jutottak mandátumhoz.

Legutóbb 1974-ben látta időszerűnek a parlament és a kormány, hogy tárgyalást kezdeményezzen a fiatal Carl XVI Gustaf királlyal az alaptörvények megváltoztatása céljából. Ugyanis a Bernadotte dinasztia alapításakor, 1809-ben írott, máig érvényben lévő alkotmány az uralkodó személyéhez kötött számos fontos hatalmi jogot. Olof Palménak valamint a Parlament elnökének és delegáltjainak, hosszas és olykor heves hangú tárgyalásokon végül sikerült meggyőznie a királyt, akinek választott uralkodói hitvallása amúgy is: 'A modern Svédországért!'...

Az 1975. január 1-én életbe lépett Alkotmány alapjaiban változtatta meg az előzőt, mely kisebb foltozásokkal több, mint 175 évig volt érvényben. A Bernadotte-ok megmaradásának ára az lett, hogy a király elfogadta hatalmának leszűkítését: azóta csupán ceremoniális szerepe van – noha részvétele a kormány bizonyos ülésein kívánatos maradt, miután államfőként a hadsereg főparancsnoka is. Az új alaptörvény szerint a trónöröklés rendje is demokratikussá vált: 1980-tól női ágon is lehetséges. Igaz, a svéd trónra lépés feltételei között meghagyták azt a kitételt, hogy a korona jogos várományosának csak az tekintheti magát, aki tagja a svéd evangélikus egyháznak, s házasságra lépése esetén bírja az államfő és a miniszterelnök hozzájárulását...

A svéd alkotmány csupán négy alappilléren nyugszik. Ezek az alapvető emberi jogokat (személyiség, vállalkozás, alkotás, tulajdon), az államformát, a hatalommegosztást s a hatalomgyakorlás átláthatóságát, és a szólás- és információs szabadságot írják le és garantálják. Svédország hatalmi struktúrájában a mindenkori király vagy királynő az államfő, azonban a hatalom a népé. Törvényalkotói joggal a hierarchia csúcsán lévő parlament elnöke valamint a képviselők testülete van felruházva. A végrehajtó hatalom a miniszterelnök és a miniszterek, valamint az állami hatóságok kezében van. A bíráskodás, természetszerűleg a három szintű bírósági rendszeré. Az adminisztratív irányítás pedig a 23 megye és a 290 önkormányzat joga és kötelessége.

1992-ben ismét időszerűvé vált az alkotmány egyik alapjának modernizálása. Így a világ első sajtótörvényéhez, az 1766-tól ma is érvényes Tryckfrihetslagenhez illesztettek egy modern alapjogot, mely az elektronikus médiumokat érinti. Eszerint minden svéd polgárnak joga hogy kifejezze véleményét, érzéseit, gondolatait a rádióban, televízióban, videofilmen, hangfelvételen az interneten és más eszközök által. Ugyanakkor semmilyen hatóságnak nincs joga, hogy a közlést megelőzően az abba való betekintést kérje. (Kivétel: a mozifilmek) A média-megjelenésben résztvevők, alkotók, adatközlők (forrásszemélyek) joga, ha úgy kívánják, anonimnak maradni.

2000. január 1-én a svéd állam az (1536-93 között államvallássá vált evangélikus hitű) svéd lutheránus egyház és az állam teljes szétválását rögzítették az alaptörvények között.

Az ország 1995-ös uniós csatlakozásának alkotmányba iktatása azonban egészen eddig váratott magára. Ezért aztán a szerdai lapok teljes joggal hozhatták az új alkotmány hírét olyan hangzatos címekkel, mint: Svédország most már törvényesen is az Európia Unió tagja.

A megújult alkotmány körül most nem zajlott túl nagy média-vita, hiszen egy hat-hét éves folyamat végére tett pontot. Az új alaptörvények elfogadása kötelező formaságnak is tekinthető, s nyugodtan elfoglalhatják helyüket az alkotmányban, hiszen az eltelt idő alatt már beépültek a mindennapjainkba. Még 2004-ben, az akkori szociáldemokrata miniszterelnök, Göran Persson nevezett ki egy bizottságot, hogy vizsgálják felül: milyen hiányosságai vannak a akkor 30 éves verziónak. Azóta tartott a javaslattevő és elvető folyamat, melyet elsősorban a parlamenti szakbizottságok (az adó-, pénz-, alkotmány-, igazság-, honvédelmi- és közlekedés-ügyi törvény-előkészítők), tartottak mozgásban.

• A svéd alaptörvények közé iktatták (15 év gyakorlat után) az ország Európa Uniós tagságát, mi több a Lisszaboni Folyamat döntéseit is.
• A szavazópolgárok az eddiginél is nagyobb szabadságot kapnak a választójogot illetően: a szavazólistákra bárkit felírhattak eddig is, s a listán szereplőket egyénileg is favorizálhatták, de legközelebb az egyéni bekerülés már nem nyolc, csupán a pártok esetében is szokásos öt százalékos szavazatrész megszerzéséhez kötött.
• Megnehezítik a hatalomban maradást is: minden parlamenti választás eredményét megerősítendő, a miniszterelnököt is újra meg kell nevezni: nem folytathatja automatikusan, akkor sem, ha pártja ismételt többséget szerzett.(Svédországban nem a király, hanem a Parlament elnöke jelöli ki az új miniszterelnököt).
• Nem lesz Alkotmánybíróság. A normakontroll (a Parlament törvényalkotó poziciójának ellensúlyaként) továbbra is minden bíróság joga és feladata marad. Továbbá: az eddigieknél is határozottabban szabályozzák a bírák kinevezését, a politika befolyásának minimalizálása érdekében.
• A személyes jogok tekintetében fontos újdonság, hogy az eddig is majdnem teljes körű, etnikumtól nem függő állampolgári jogok közé sorolták azt is, hogy származástól független legyen a védelmi szolgálatok (hadsereg, rendőrség, hírszerzés) legmagasabb pozícióiba történő kinevezés is.
• Könnyebb lesz helyi ügyekben döntő népszavazást kezdeményezni.

Figyelemre méltó, hogy csupán a szeptemberben mandátumot szerzett nacionalista párt (SD) húsz delegáltja számára jelentett gondot az új alkotmány elfogadása. Nem is várhattunk egyebet, hiszen a január 1-én érvénybe lépő új alapjogok a demokrácia erősítésének érdekében születtek: az állam és bizonyos intézményei hatalmának korlátozása, a nagyobb átláthatóság, a nagyobb nemzetközi nyitottság és elfogadás érdekében. Az SD pedig – furcsa fintora a demokráciának – többé-kevésbé ezekkel szemben deklarálja identitását, s éppen a társadalom rendjét jelenleg meghatározó elvek tagadása mentén jutottak mandátumhoz.

Forrás:

Még több info: