Meglepő és mulatságos
Így ünnepek tájékán természetesen a lengyel lapokat, internetes oldalakat is ellepik a karácsonyi anyagok, köztük találtam egy tudósítást a magyarok karácsonyi szokásairól. Olyanokról, amelyek számomra meglepőek – és egyben mulatságosak is.
Az anyag leszögezi, hogy a magyarok karácsonyi asztaláról természetesen nem hiányozhat a ponty és a halászlé. Az rendben van, hogy a halat sütve esszük – lengyel barátainknál nem szokás halat rántani, no meg van aki sütve szereti –, de hogy a szerző még életében nem evett igazi magyar halászlét, lett légyen az szegedi, bajai, vagy másfajta, arra esküdni mernék. Azt írja ugyanis, hogy a szentesti halászlevet mazsolával és meggyel készítik. Tanakodom, valaki nem a borleves elkészítését magyarázta-e el a tudósítónak, abban el tudom képzelni a fenti hozzávalókat.
A tudósító szerint nem hiányozhat a hagyományos karácsonyi asztalról a sült káposzta (nem tudom, az milyen) és a disznóhús. Gyanítom, hogy a töltött káposztát mesélhették el – ebben csak az a furcsa, hogy ehhez hasonló a lengyeleknél is van, részben a galabki-nak nevezett töltött káposztalevél, de akár a bigos is hasonlítható a magyar finomsághoz. Az édességek közül az írás kiemeli a mákos és a diós rétest. Hát igen, a rétes kétség kívül a mi specialitásunk (is), de van makowiec a lengyel karácsonyi asztalon, ami aztán tényleg hasonlít a mi bejglinkhez. Azt sem tudom, hogy a mák a szeretet szimbóluma-e, ahogy ezt ebben az anyagban olvastam, talán inkább a jólété és a bőségé, amit a tudósító szerint a magyaroknál az alma, a dió és a mézes fokhagyma jelent. Ez utóbbival még nem találkoztam ünnepi fogásként.
A szaloncukor is a kínálnivaló finomságok között szerepel, amelyet illik legalább a legközelebbi szomszédokkal megosztani, és ugyancsak kínálni a rétest is azoknak.
Hasonlóan a lengyelekhez, a magyarok is tesznek szénát az ünnepi terítő alá, s aki a leghosszabb szálat húzza ki, annak hosszú életet jósolnak. A terítőre azonban a gondos magyar háziasszony lencsét szór – ez biztosítja a gazdagságot és a bőséget, de van ahol morzsával szórják be az abroszt.
Ebből az anyagból azt is megtudhatjuk, hogy a karácsonyt megelőző heteket hogy nevezik: papírhét, bronz- és ezüsthét, és természetesen a szenteste előtti utolsó vasárnap az aranyvasárnap. Vidéken a magyaroknál leggyakrabban december 21-én van disznóölés, ekkor sütnek malacot is az ünnepre. Az így keletkezett zsírnak állítólag gyógyhatása van a néphit szerint.
A karácsonyi terítőnek a magyar hagyományok szerint az ünnep után is jelentősége van: egyes házaknál ezt használják fel a kenyér sütésénél, vagy a magok átszitálásánál. Ebből a cikkből tehát még a korosabb, tapasztalt magyar háziasszonyok is okulhatnak.
