Megették a kémnek nézett magyar gólyát
A múlt hét végén Egyiptomban kézre került, jeladója miatt kémkedéssel „vádolt” és egy éjszakára a helyi rendőrösön „letartóztatott” Ménes nevű fehér gólyánkat az egyiptomi természetvédelmi szervezetek három nappal később sikeresen elengedték egy Asszuántól délre található, természetvédelmi oltalom alatt álló szigeten. Haitham Ibrahim, a gólya mentésében részt vevő Egyiptomi Környezetvédelmi Ügynökség (EEAA) munkatársa arról tájékoztatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet, hogy Ménest a szigeten élő egyik család levadászta és megette.
Ménes két, szintén jeladóval felszelt testvére Európát sem tudta elhagyni, mindkét madár halálos áramütésben pusztult el. Ménes történetében az egyesület szerint ismét beigazolódott, hogy a madarakra szerelt, az állatokat a mindennapi életükben nem zavaró jeladók nélkülözhetetlen és mással nem helyettesíthető adatokat szolgáltatnak a rájuk leselkedő veszélyekről is. A világhírre szert tett magyar gólya pusztulása fontos jelzés az egyiptomi hatóságok számára, hogy az elengedés helyszínéül szolgáló védett területen további erőfeszítéseket kell tenni a lakosság természetvédelmi felvilágosítása (és akár az életminőség javítása) terén.
A vonulási útvonalak által érintett országokban sajnos továbbra is jellemző a madarak sport és fogyasztási célú vadászata. Ez a Földközi-tenger térségében jelentős természetvédelmi problémát okoz olyan európai uniós tagállamok esetében is, mint amilyen Olaszország és Málta. A Szahara térségében a madárpusztítás hátterében jelentős részben a szegény lakosság húshoz jutásának igénye áll, melynek kapcsán még nagyobb nehézségekbe ütközik a vonuló madarak védelme. A Ménest elfogyasztó núbiai törzs egyike a madarakra is vadászó, napi táplálékát kényszerűségből vadászattal is kiegészítő népcsoportnak.
A fehér gólyák esetében az ilyen veszélyforráshoz az is hozzájárul, hogy a hazai állomány szinte 100%-a lakott területeken, az ember közvetlen közelében költ, ahol madaraink a hazai védettségnek köszönhetően biztonságban és táplálékbőségben élnek. Különösen a Méneshez hasonlóan rutintalan (idei fiókaként az első vonulását végző) gólyák esetében jellemző, hogy a hazai jó tapasztalataik alapján a vándorlási útvonalon sem kerülik, sőt, keresik az ember közelségét, ahol az évezredes madárvadászati gyakorlattal rendelkező törzsek könnyű prédájává válnak. Ezek közül az egyik legismertebb, és továbbra is igen hatékony módszer a dobó-bot, amivel a repülő madarakat is képesek elejteni.
