Mecsetek és melegek – Az orosz–csecsen túszhelyzet

Csaknem két évtizede, hogy a Novaja Gazeta, az alighanem egyetlen következetesen ellenzéki orosz újság tengelyt akasztott Ahmat-Hadzsi Kadirov muftival, aki az első csecsen háborúban (1994–1996) még a szeparatisták oldalán harcolt, ám később átállt Moszkvához. Kadirov a második csecsen háború után, 2003-ban az akkorra Kreml-baráttá szelídült csecsen autonómia elnöke lett. A moszkvai lap tényfeltáró újságírója, Anna Politkovszkaja riportokban és több könyvben számolt be az emberi jogok csecsenföldi megsértéséről.

A leleplezések folytatódtak, sőt még energikusabbak lettek azt követően, hogy az elnök meggyilkolása után fia, Ramzan Kadirov lett a köztársaság elnöke, pontosabban – hivatalos címe szerint – a „feje”. (Oroszországban ugyanis csak egy elnök lehet: Vlagyimir Putyin.) A most 41 éves politikus (belügyi tábornok, Oroszország hőse, számos magas kitüntetés birtokosa, akadémikus) és rendszere még több okot és alkalmat adott Anna Politkovszkajának cikkei megírására. Több ízben tette szóvá a Kadirov-rendszer ellenfeleinek elrablását, megölését, míg aztán 2006 szeptemberében ő maga is gyilkos merénylet áldozata lett Moszkvában, lakóházának liftjében. A tetteseket ugyan azóta jogerősen elítélték, de máig sem derült ki egyértelműen, hogy ki rendelte el Politkovszkaja megölését. Ugyanez vonatkozik a „fej” több más, Csecsenföldön, Moszkvában, sőt külföldön elintézett ellenfelének meggyilkolására is, az ő esetükben a jelek meglehetős egyértelműséggel a csecsen főváros, Groznij irányába mutatnak. Az osztrák hatóságok nyíltan is meggyanúsították Ramzan Kadirovot azzal, hogy 2009-ben ő tetette el láb alól Bécsben egyik ellenfelét, Umar Iszrailovot.

A közelmúltban a Novaja Gazeta újabb csecsenföldi embertelenségeket leplezett le. A lap munkatársa, Jelena Milasina több cikkben tárta fel, hogy a köztársaság több településén, köztük Argunban és Zozin-Jurtban titkos börtönökben száznál is több férfit tartanak fogva és kínoznak meg rendszeresen azért, mert a saját nemükhöz vonzódnak. Ötvenet közülük állítólag már meg is öltek.

MTI Fotó: Horváth Júlia

A témára a világsajtó is rástartolt. Riccardo Amati az olasz La Repubblica hasábjain szólaltatott meg olyan, Csecsenföldről elmenekült, jelenleg titkos moszkvai búvóhelyek menedékébe húzódó meleg férfiakat, akik elmondták: letartóztatásuk után vallatóik áramot vezettek a testükbe, hogy kényszerítsék őket társaik megnevezésére. Jellemző, hogy maga Milasina is félig illegalitásban kénytelen élni Moszkvában, illetve külföldön.

Az újságírónő óvatossága nem tűnik túlzásnak. A csecsen illetékesek nyilvánosan megfenyegették az általuk rágalmazóknak kikiáltott személyeket. Szalah-Hadzsi Mezsijev, Csecsenföld muftija a Govorit Moszkva rádiónak adott nyilatkozatában azt mondta róluk: „Feltétlenül utoléri őket a magasságos Allah bosszúja, mivel ők nemcsak egyes emberek érzéseibe gázoltak bele, hanem a csecsen népet, a papságot, a legszentebbet sértették meg. Akkor kellett volna félniük, amikor alaptalan rágalmaikat terjesztették.” Hasonló hangot ütött meg a befolyásos férfiú egy nagygyűlésen is.

Hivatalos csecsen források sokáig egyszerűen nem vettek tudomást a világsajtóban megszellőztetett újabb jogsértésekről. Ramzan Kadirov szóvivője kijelentette, tökéletes hazugság, hogy melegeket kínoznának, hiszen „Csecsenföldön nincsenek is homoszexuálisok”. Más nyilatkozók annak a nézetüknek adtak hangot, hogy még ha lennének is náluk melegek, a hatóságoknak nem lenne gondjuk velük, mert a saját hívő muzulmán családjaik maguk intéznék el őket.

A „rágalmazók” soraiba azóta külföldön is sokan beálltak. Nemcsak az LMBT-közösségek tagjai (Svédországban és Finnországban például pénzt gyűjtenek a kiszöktetésük költségeire), hanem két amerikai szenátor is. Aggodalmának adott hangot az Európa Tanács, a német, a francia és az olasz külügyminiszter. Angela Merkel német kancellár a Vlagyimir Putyinnal folytatott tárgyalásait követő szocsi sajtóértekezleten közölte: a csecsenföldi melegek jogainak biztosítására kérte az orosz elnököt.

A moszkvai hivatalosságok először vaknak-süketnek tettették magukat. Tatyjana Moszkalkova emberi jogi ombudsman arra hivatkozott, hogy a hatóságokhoz nem érkezett bejelentés a melegek csecsenföldi üldözéséről. Később azonban kénytelen volt kilátásba helyezni az ügy kivizsgálását, különösen azután, hogy Putyin elnök fogadta Ramzan Kadirovot. Csecsenföld ura ugyanis ezt követően már úgy nyilatkozott, hogy a köztársaság hatóságai készek együttműködni a szövetségi szervekkel a szexuális kisebbségek csecsenföldi helyzetét firtató sajtóközlemények állításainak kivizsgálásában. Jóllehet – tette hozzá – a „nem hagyományos” nemi identitású személyek üldözéséről hozzájuk sem érkezett hivatalos bejelentés.

Kétségtelen, hogy bár a melegek a hivatalos orosz kormányideológiá­­nak sem kedvencei, fizikai üldözésük, pontosabban annak nemzetközi visszhangja a Kreml számára is kínossá vált. Putyin elnök ezért valószínűleg leintette grozniji helytartóját, aki kénytelen volt ezt tudomásul venni. („Úgy szeretem őt, ahogyan csak egy férfi szerethet egy férfit. Akik őt bírálják, azok nem emberek, azok az én személyes ellenségeim” – mondta Putyinról Kadirov a Newsweek című amerikai hetilapnak adott interjújában.)

Kevesen kételkednek abban, hogy a két politikus egymásra van utalva. Mint Alekszej Malasenko, a moszkvai Carnegie Központ munkatársa megjegyezte: „Putyin Kadirov túsza, Kadirov pedig Putyin túsza.” Az ellenzéket, a szeparatistákat kegyetlenül elnyomó Kadirov biztosítja Csecsenföld hűségét Moszkvához és a belső nyugalmat, a bőkezű szövetségi költségvetés jóvoltából pedig a köztársaságban gyönyörű mecsetek, stadionok, felhőkarcolók, iskolák épülnek. (Az utóbbiakban a lányok – akárcsak a közhivatalokban az ott dolgozó nők – többnyire hidzsábot viselnek.) Az infrastruktúra fejlesztéséhez bőkezűen járul hozzá a részben a külföldön élő csecsen vállalkozók által pénzelt Ahmat Kadirov Alapítvány is.

A hűségen kívül azonban Kadirov mást is nyújt cserébe a Kremlnek. Az amerikai Foreign Policy értesülése szerint a szíriai harcokban Putyin titkos fegyvereként az Aszad-rezsimet támogató orosz szárazföldi erők soraiban több száz csecsen harcos vesz részt. Mindnyájan szunnita muzulmánok, ami megkönnyíti elvegyülésüket a helyi lakosság körében.